162126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők takarmányozására szolgáló tápok karbamid és zsíradéktartalmának beállítására alkalmas készítmény előállítására

3 162126 4 nyi költséggel építhető be a kérődzők tápjába, mint szójadara alkalmazása esetén. A karbamid nitrogén tartalmából a kérődzők összetett gyomrában a fehérjének a felépülését azonban előzetesen egy bomlási folyamat, a karbamid ammóniára és szénsavra történő hidrolízise előzi meg. Ha ez a hidrolízis hirtelen megy végbe és az állati szervezetbe nagy mennyiségű karbamidot juttattak, úgy a keletkezett ammóniát teljes mennyiségben a mikroorganizmusok felhasználni nem tudják, a felesleg a vérbe, s ezzel a májba jut, mely a vér ammónia mentesítését végzi. A máj kimerülése esetén azonban ammónia mérgezés áll be, amely az állat elhullásához vezethet. A karbamid mérgező volta etetésének elterjedését eleinte nagymértékben korlátozta. Megállapítást nyert azonban újabban, hogy minden olyan etetési technológia, ill. a tápokhoz adagolt nú. „retardáló" anyag, mely a karbamid bomlását késlelteti és az ammónia mikroba fehérjévé történő értékesülését elősegíti, egyúttal a karbamid etetését is biztonságossá teszi, mert a mérgezést gátolja. Megfelelő hatású retardáló anyagnak bizonyult a keményítő, mely a tápban levő karbamid tízszeres mennyiségében alkalmazva teljes etetési biztonságot nyújt. A hazánkban termelt abrakalapanyagok túlnyomó többsége keményítődús és fehérjeszegény és ezért összetételük a karbamid alkalmazását szükségessé és egyúttal lehetővé teszi. A takarmányozás alapvető elveiből következik, hogy a korszerű tápoknak nemcsak nitrogén — azaz fehérjetartalom — tekintetében kell kielégítenie az állat igényeit, hanem tartalmazniuk kell az összes az állat fejlődésének feltételeit biztosító összetevőket. Lényeges szempont volt az állattakarmányozás területén annak a ténynek a felismerése is, hogy a tápoknak nemcsak a fehérje hányad mennyisége és minősége a fontos, hanem a táp energia értékének is döntő jelentősége van. Magas értékű energiahordozó anyagok felhasználása ugyanis a tápok hasznosítását növelik. Ezen utóbbi anyagok közül legjelentősebbek a zsiradékok. A takarmányzsírok felhasználásának elterjedését nagymértékben segítette elő az a körülmény, hogy a világpiacon túlkínálat mutatkozott állati zsírokban, valamint egyéb emberi táplálkozásra alkalmatlan zsír — és olaj — ipari melléktermékekben, mivel a szappangyártás — melynek az említett zsírféleségek fő nyersanyagai voltak — volumenét a szintetikus alapú mosószerek elterjedése nagymértékben csökkentette, s így ezek a termékek takarmányozási célra kedvezően alacsony áron álltak rendelkezésre. A takarmányzsír a fejlett mezőgazdasággal rendelkező államokban jelenleg a korszerű tápreoeptek egyik alapvető összetevőjévé vált. A tápok zsírral történő dúsítása azonban ismét a fehérje-kérdést veti fel, mert a zsír formájában bevitt többletenergia csak akkor értékesülhet, ha az energiatöbblet arányában a fehérje-szintet is megemelik. A tápokban tehát a fehérje és az energiadúsító zsiradéktartalom között szoros összefüggés áll fenn. Találmányunk célja olyan, takarmányadalékként vagy főként a takarmányadalék-előkeverékek, ún. premixek előállításához előnyösen felhasználható készítmény előállítása, amely az 5 említett két fontos tákarmány^hozzátétanyagot, a fehérjepótló karbamidot és az energiadúsító zsiradékot egy takarmányozási célra eddig nem alkalmazott és újszerű eljárással előállított zsiradék-karbamid addukt alakjában tartalmazza, 10 emellett stabil, jól tárolható és adagolható és a takarmányozás szempontjából előnyös egyéb tulajdonságokkal, mint az állatok számára kedvelt íz, minden ártalmas mellékhatástól való mentesség túladagolás vagy helytelen kezelés esetén is, 15 szemcsés halmazállapot stb. rendelkezik. A találmány azon az újszerű felismerésünkön alapul, hogy a kérődzők takarmányozására szolgáló tápok karbamid- és zsiradéktartalmának 20 beállítására karbamidnak és takarmányzsírnak az eddig ismeretes módon, közvetlenül, mint külön-külön adalékanyagoknak alkalmazása helyett sokkal előnyösebb, ha az említett két anyag egymással való reagál tatásuk útján előállított 25 addíciós vegyületét a szilárd könziszteneiójú és őrölhető zsírsavkarbamid-adduktot alkalmazzuk. Ilyenfajta zsírsav-karbamid adduktokat különféle ipari vagy analitikai célokra már állítottak elő, pl. szerves oldószerben oldott zsírsavak 30 karbamiddal való reagáltatása útján (vö. pl. Chem. Abstr. 65, 9191d; Chem. Abstr. 68, 61071z). Az ilyen adduktok azonban már csak a bennük maradó oldószer-nyomok miatt sem alkalmasak állat-tápként való felhasználásra. Azt 35 találtuk azonban, hogy előállíthatók zsiradékból és karbamidból képezett adduktok vizes közegben is, még pedig célszerűen oly módon, hogy azok a zsírsavak mellett célszerűen 50%-ig menő mennyiségű semleges zsiradékot is tartal-40 mázzanak. A találmány szerinti készítményekben felhasználható adduktokban a karbamid és a zsírsavak egymásközötti aránya viszonylag tág határok között változhat. Kedvező minőségű és 45 a találmány szerinti célokra kiválóan alkalmas karbamid-zsírsav adduktokat állíthatunk elő például 40—70 súly% karbamid és 60—30 súly% zsírsav felhasználásával. Az ilyen adduktok készítésére zsírsavként elsősorban olyan 50 természetes eredetű, takarmányozási célokra alkalmas, olcsó és bőven rendelkezésre álló zsiradék-anyagokat használunk fel, mint a bontott vagy részlegesen bontott állati és/vagy növényi zsiradékok, pl. a faggyú, napraforgó- és/vagy 55 repceolaj zsírsavai. Ezek a természetes eredetű zsírsav-elegyek főként 18 és 16 szénatomos zsírsavakból (sztearin- és palmitinsav), továbbá kisebb mennyiségű 14, 20 és (növényi olajok esetében) 22 szénatomos zsírsavakból állnak; így 60 például a faggyú-szírsav kb. 60% Cis, 30% Ci6, 5% Ci4 és 5% C20 zsírsavat tartalmaz. Az említett zsírsav-elegyekkel kapott adduktokhoz hasonló, igen jól felhasználható terméket kapunk akkor is, ha zsírsav helyett legfeljebb 50% sem-65 leges zsírt tartalmazó zsiradékot, mint a zsira-9