162126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők takarmányozására szolgáló tápok karbamid és zsíradéktartalmának beállítására alkalmas készítmény előállítására

162126 5 6 dékfinomításnál melléktermékként keletkező ol­csó szappancsapadékzsírt adduktálunk. Az addukt előállítása a találmány értelmében a következőképpen történik: a karbamidból 90 C° hőmérsékletű tömény vizes oldatot készí- 5 tünk s ebbe az oldatba adagoljuk állandó keve­rés közben az olvadáspontja fölé melegített zsiradékot. A keverékből keverés és lehűlés közben alakul ki az addíciós vegyület, amit a keverék konzisztenciájának megváltozása, be­vastagodása, majd a massza megdermedése je­lez. Ezzel a zsírsav-karbamid-addukt előállítása lényegében megtörtént, célszerű azonban az így kialakított addukthoz mindjárt a keverőkészü­lékben hozzáadagolni és az addukttal egyne­műsíteni a kérődzők tápjaiban adalékanyagként felhasználásra kerülő szervetlen sók, mint pl. kalciumfoszfát, takarmánymész, ill. extrakciós növényolajipari dara bizonyos mennyiségét, a szervetlen sókat az addukt szilárd konzisztenciá­jának és őrölhetőségének további javítására, a növényolajipari extrakciós darát pedig a tömény karbamidoldattal bevitt víz felszívására és megkötésére. Az ily módon előállított termék, mely a tápoknak már bizonyos mértékű elŐke­veréke, szárítás nélkül őrölhető és a mindenkori tápreceptura előírása szerint tápok előállításá­hoz felhasználható. Példa az eljárás kivitelezésére: Duplikátorban 65 liter 90 C° hőmérsékletű vízben 335 kg karbamid adagolásával tömény, forró karbamidoldatot készítünk, melyet ezt kö­vetően igen intenzív keverést és gyúrást lehe­tővé tevő, billentő szerkezettel felszerelt Wer­ner-Pfleiderer vagy egyéb rendszerű gyúrógép­be vagy ugyancsak fenti ürítőszerkezettel ellá­tott, a betonkeverőgépekhez hasonló rendszerű keverőgépbe visszük át és részletekben hozzá­adagolunk, állandó intenzív keverés közben 335 kg olvadáspontja fölé melegített zsiradékot és a keverést folytatva megvárjuk, míg a ke­verék önmagától 50—55 C°-ra lehűl, miközben az bevastagszik, majd megdermed. Az így ki­alakított zsírsav-karbamid-adduktot a készülék­ből a billentőszerkezet segítségével kiürítjük, megszárítjuk és őröljük. Célszerű azonban ehe­lyett a kialakult addukthoz a készülékben — az intenzív keverést folytatva — 65 kg, majd 200 kg takarmánymeszet s végül 670 kg extrakciós repcedarát adagolva a zsírsavkarbamid addukt előkeverékét előállítani, amely szárítás nélkül közvetlenül őrölhető. A zsírsavkarbamid addukt, ill. annak előke­veréke, állaga és egyéb tulajdonságai miatt tá­pok karbamid- és zsírsavtartalmának beállí­tására sokkal alkalmasabb, mint alkotórészei — a karbamid és zsiradék — önmagukban. A karbamid higroszkópos, poralakban nem tá­rolható, mert szilárd, nehezen aprítható és őröl­hető tömbökbe áll össze. Őrlésekor kenődik, melegszik és az őrlőberendezést erősen igénybe veszi. A karbamid őrlemény tapad, pneumati­kus szállítás esetén a csővezeték falához ragad, onnan nehezen távolítható el, szállítása körül­ményes, A prill, azaz cseppformájú karbamid ebben az alakjában a célra nem alkalmazható, mert sima felülete és nagy fajsúlya miatt a tá­pok többi alkotórészétől elkülönül, abból ki­ülepszik. Ezzel szemben a zsírsavkarbamid-ad­dukt, ül. az azzal készített előkeverék nem nedvszívó, legyártása után poralakban csomóso­dás veszélye nélkül korlátlan ideig tárolható, őr­lése könnyű s tápokba való bedolgozása nehéz­séget nem okoz. A karbamidnak önmagában a takarmány ízletességét rontó hatása van, ezzel szemben a találmány szerinti zsírsavkarbamid addukt egyik nagy előnye az, hogy a vele ké­szített tápnak kifejezetten kellemes ízt ad, s az ilyen táp ízromlás nélkül tárolható. Kísérleti etetéseinknél ismételten tapasztaltuk, hogy az állatok az addukttal készített tápkeverékből előszeretettel válogatták ki az adduktot tartal­mazó granulátumot. Az adduktnak ez az előnyös tulajdonsága azért is hangsúlyozandó, mert ed­dig a kérődzők tápjainak ízesítő anyagokkal történő kiegészítése kevés sikerrel járt. Különösen figyelemre méltó az a gazdasági előny, amif a zsírsavkarbamid-adduktnak, ül. az azzal készített előkeveréknek az alkalmazása a jelenleg ismert takarmányzsír készítményekkel szemben a tápok zsiradéktartalmának beállítá­sánál nyújt. Mint ismeretes a takarmányzsírok gyártásának egyik módja a porításos eljárás, melynél a zsiradékot nagyfelületű, szemcsés szerkezetű, szervetlen — rendszerint kovasav alapú — hordozóval együtt a szintetikus mosó­porok porításánál alkalmazott porítótornyokhoz hasonló berendezésekben porítják. Egy másik el­járás lényege az, hogy a takarmányzsír hordo­zójaként valamely szemes takarmányt — rend­szerint kukoricát, vagy búzát — alkalmaznak, de mivel ezek darált állapotban is csak kis — 20% körüli — mennyiségben vesznek fel zsira­dékot, felületük és zsírfelvevő képességük meg­növelése céljából előzetesen megfelelő berende­zésben puffasztják őket. Mindkét fenti eljárás­nak, mely szemcsézett állagú takarmányzsírt eredményez, közös hátránya, hogy a porító és puffasztó berendezések létesítése nagy beruhá­zást igényel és üzemeltetésük költséges. Végül ismeretes a hordozó nélküli takarmányzsír, me­lyet bekeverés előtt megolvasztanak és folyé­kony állapotban osztlatják el a zsírozandó ta­karmánykeverék felületére. Ennek az eljárásnak azonban ugyanaz a hátránya, mint az előző ket­tőnek: az ilyen takarmányzsírt felhasználó ta­karmánykeverő üzemnek ugyanis külön erre a célra szolgáló gőzfejlesztő, zsiradékfogó, tároló és eloszlató berendezést kell létesíteni, mely je­lentős beruházást igényel s a takarmányzsírok felhasználásának gazdaságosságát kedvezőtlenül befolyásoló komoly üzemeltetési költséggel is jár. A zsírsavkarbamid-addukt, ül. az ezzel ké­szített előkeverék — amint az előzőekben ismer­tettük — eljárásunk szerint kis beruházást igénylő üzem, egyszerű berendezésben, rövid át­futási idővel, tehát kis befogadóképességű ké­szülékben nagy kapacitással, említésre alig mél-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom