162080. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glükofrangulin elkülönítésére növényi nyersanyagokból
3 162080 4 és aromás szénhidrogének, klórozott oldószerek, éterek, ketonok), vagy csak 1% alatti mennyiségben oldódnak (pl. alkoholok, észterek, piridin). Az eddig ismert eljárások a hatóanyagok kinyerésére részint vizet vagy víztartalmú oldószert, részint forró alkoholt, főként metanolt használtak. Mindkét megoldás alapvető hibája, hogy a drogban levő hatóanyag jelentős része már a feldolgozás első lépésében tönkremegy, s egyben a kivonat olyan bomlástermékekkel szennyeződik, melyektől gazdaságos módon megszabadulni igen nehéz. —- Vizes kivonatolás alkalmazásakor a drogban levő enzimek okozzák, forró oldószerek alkalmazásakor a hőbehatás okozza a hatóanyagok lebomlását. Nem mentes e hibáktól a 110 024 számú csehszlovák szabadalmi leírásban közzétett eljárás sem, inert a kwonatoláshoz szintén forró metanolt használ. Bár a szennyezéseik eltávolítására a Carelli által V9t§5-ben bevezetett igen hatékony derítőszerként poliamidport alkalmaz, ez önmagában —• és a leírásban közölt elenyésző mennyiségben felhasználva — nem lehet képes a különböző kémiai természetű összetevőkből álló kísérő anyag maradéktalan eltávolítására. Maga a leírás isem ígér tiszta terméket, sőt a kilátásba helyezett 30—<40%r*os gliikozid-tartalom a korábbi eljárásokkal elérhető tisztítási fokkal szemben kifejezett visszaesésnek tekinthető. A találmány célja az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölésével olyan eljárás biztosítása, amely lehetővé teszi a drog legfontosabb és hatástanilag egységes komplexuménak, a glükofr,aragulinOkinak (iparilag is megvalósítható előállítását. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy bizonyos oldóiszerek meghatározott elegyei a glükofrangulinokat hidegen és vízmentesen is meglepően jól oldják, viszont a víziben és forró alkoholokban szintén jól oldódó diantron-típusú társ-anyagokkal szemben nem várt szelektivitást mutatnák. A glükofrangulinok kitűnően oldódnak olyan oldószerek bizonyos elegyeiiben, melyek egyik összetevőjét 1—3 szénatomszámú alkoholok, másik összetevőjét 3—6 szénatomszámú nyíMánoú vagy gyűrűs oxo- és/vagy oxido-'vegyületek képezik. Az ilyen típusú alkoholok közül könnyű hozzáférhetőségével és olcsóságával kitűnik a metanol, az oxo-oxido vegyületek közül pedig az aceton. A drog kivonaitoláisának céljára értelemszerűen ezek használatba a legelőnyösebb. Az ilyen típusú oldószereleggyel nyert drogkivonatok azonban még tartalmaznak nemkívánatos szennyezéseket. További vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a kivonatoknak aktív poliamidpor jelenlétében tönténő betöményítése, illetve szárazra párolása során a szennyezések jelentős része a poliamid-molekulák aktív centrumaival irreverzibilis reakcióba lép. A kivonatoláshoz használt oldószer összetételével azonos összetételű oldószerrel történő ismételt lemosás lényegesen tisztultabb glükofraogulinoldatot eredményez. Felismertük végül, hogy fentebb módion tisztí-5 tott oldatból vízmentes '(célszerűen metanolban oldott) alkálilúggal a glükafrangulinok nagy tisztaságú sója választható le kitűnő termeléssel, mely az elkülöníteni kívánt vegyüleitek mellett csekély mennyiségű, mono- és oligoszaaha-10 rid-tápusú szaibad cukrot tartalmaz. A sókat feloldva, vagy oldószerben sziuszpendálva sav vagy ioncserélő segítségével önmagában ismert modon alakíthatjuk a glükofrangulinok oldatává, melyből bepárolással és Vagy kicsapással a szi-15 lárd vegyületek különíthetők el. A találmány eljárás glükoírangulin-kamplexum elkülönítésére növényi nyersanyagokból, elsősorban a kutyabenge cserje szárított kérgé-20 bői. A találmány érteimében úgy járunk el, hogy. a nyersanyagot 1—3 szénatomszámú alkoholból és 3—fi szénaitoinszámú nyíltszónlánoú vagy gyűrűs oxo- és/vagy oxido vegyületből álló oldószer-eleggyel kivonatoljiuk, a kivonatból a 25 szennyezéseket aktív poliamádos adszorpcióval elkülönítjük, végül a sót ismert módon sav vagy ioncserélő segítségével megbontjuk, és a hatóanyagot ismert módon oldószermentesítjük. 30 A találmány értelmében célszerűen úgy járunk el, hogy a szárított és megőrölt növényi anyagot metanol és aceton elegyével kivonatoljuk. A kivonat szárazanyag-tartalmából a szenynyezásek egy részét aktív poliamidporral együtt 35 történő bepárlással távolítjuk el. Az erről víz• mentes metanolos acetannal leoldott glükoifirangulinok alkáli sóját metanolos lúggal csapjuk ki, majd a kiszűrt és feloldott vagy tiszta oldószerben felszutsapendált sókat sav vagy ion-40 cserélő segítségével glükoífrangulin-oldattá ala• kitj.uk , melyből a tiszta szilárd terméket bepárláis vagy kicsapás útján különdtjük el. Az így kapott termékre jellemző, hogy annak 45 90—05%na olyan molekuláikból áll, melyekben minden emodin-imolekulához legalább két cukormolekula kapcsolódik O-glikozidos kötéssel, savas hidrolizáturoáíban az emodän -f- glükóz + -r ramnóz összmeranyisége 90—-Q&IQ, mennyiségi 50 arányuk pedig gyakorlatilag az 1:1 :1 aránynak felel meg. A termék csak 1% alatti menynyiségben tartalmaz szabad agükont vagy részlegesen hidrolizált glikozidot, tartalmazhat azonban néhány százalék mennyiségben szabad cuk-55 rot és hasonló mennyiségben tartalmazhatja a glükofranigulin redukált vagy fém-komplex származékait. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a 60 következők: 1. Ä kivonatolást hőbehatás és víz alkalmazás nélkül is jó hatásfokkal oldja meg. 2. Az alkalmazott oldószer nagyfokú szelek-65 tivitást mutat a kivonatolandó hatóanyag iránt.
