162079. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-imino-1-[P- (tioacilamido-alkil)-benzolszulfonil]-imidazolidin-származékok előállítására

162079 11 12 sósav és 430 ml víz elegyébe öntjük és a ki­vált vönösesHsáfgá olajat éterrel háromszor ex­traháljuk. Az egyesített étesres fázisokat vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és be­pároljuk. A maradékként kapott ditioivaleriám­sav-jbenzilésztert nagyvákuumban -desztilláljuk. Fp.: 120-41125°, 0,02 Hgmm • nyomáson. Kiter­melés: 49%. 5. példa: 42,i3 g lt[p-((:2^amino-etn)^benzokzulfoml]-2--iminoH3^ciklohexil-irnidazoliidiin-di)hidirokloridot feloldunk 200 ml vízben és a kapott oldatlhoz 300 ml 2 n nátronlúgot adunk. A közben fel­szabadult bázist metilénkloridban felvesszük és a nátriumszulfét felett szárított metilénklorid­oidatot szárazra pároljuk. A maradékként ka­pott olajos bázishoz 30—40°-os hőmérsékleten nitrogéngáz atmoszférában 24,4 g ditiobeinzoe­sav-benzilésztert adunk. A reakciöelegyet rázas­sál jól összekeverjük és egy fél óráig vízfürdőn (körülbelül 80°-om) melegítjük, miközben a di­tioészter színe eltűnik és a termék kikristályo­sodik. A keletkező benzilmerkaptánt a kristá­lyoknak négy adäg .100—ilOO ml petrolétérrel való mosásával eltávolítjuk. Az lnfp-l^-'tioibenz­am)ido-ietil)-<benzolszu]ifonilp2-imiino-3-ioiklo1hexil­-imidazolidint acetonból átkristályosítjuk. Op.: 194—1.95° i(+ , / 2 CHaCOOHn). Kitermelés: 55%. Hasonló módon kapjuk: 37.2 g l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2--imino^3-etil4midazolddiniből és 24,4 g ditio­benzoesavTbenzilészterből az !l-[p-j(i2-tiobenza!mi­do-etü)-berizolszulifonil]H2-tiimimo-.3-etü-irnái dazoli­dint. Kitermelés: 55%. Op.: 216—217°; 39,7 g l^[;p-l(2-amino-etil)-benzolszulifoinill^2--imiino-3-szek.Hbutil-im:idazo.lidin-dihidroiklorid­ból és 24,4 g ditiobenzoesav-benzilészterből az l-([pH(2-tioibenzainido-etil)-benzolszulfon!Íl]H2-iimi­no^S-szek.Hbutil-iimidazolidint. Kitermelés: 75%. Op.: 188—189°; 43,7 g l-i[p-i(2-amino-etil)^benzolszulfonill-2--iimiino^3-t(!2^m!etil-cikloihiexil)-iimidazolidin-dihid­rokloiridból és 24,4 g ditiofoenzoeisavHbenzilész­terből az 1 - [p^(i2-tiobenzamido-etil)-benzolszulf o­nil]-f2-:im.ino-3H(2-Tnetil-cilklohexil)-iimidazolidint. Op.: 213—215°. Kitermelés: 55%. A kiinduló anyagként felihasznált ditiobenzoe­sav-tbenzilésztert a következőképpen állítjuk elő: 10.3 g benzonitril és 13,3 g benzilimerkaptán elegyébe —10°-on 3,8 g klóirhidrogéngázt veze­tünk és több. napon keresztül .hűtőszekrényben —5° és —>10° közötti hőmérsékleten a kristályo­sodásig állni hagyjuk. A keletkezett benzimino­-tiobenzilészteir-hidírokloridat petroléterrel eldör­zsöljük, mossuk és csökkentett nyomáson szá­rítjuk. A kapott nyerstermék 174—178°-on (bomlás közben) olvad. Kitermelés: 83%; 26.4 g tenzimino-tiobenzilészter-ihidrokloridot 60 ml abszolút pitridinben szuszpendálunk és a szuszpenziót keverés és hűtés (szárazjég és aceton) közben 2 óra alatt kénhidirogénnel telít­jük. Ezután a hőmérsékletet 0°-4g hagyjuk emelkedni és a reakicióelegyet még egy óra hosszat ezen a hőmérsékleten keverés közben állni hagyjuk, majd jéghűtés közben 10 perc 5 leforgása alatt 120 ml vizet csepegtetünk hozzá. A keletkező emulziót 270 ml tömény sósav és 430 ml víz elegyébe öntjük és a kivált vöröses­sárga olajat éterrel háromszor kirázzuk. Az egyesített éteres fázisokat vízzel mossuk, nát-10 riumszuMát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékként kapott ditiobenzoesav^benzilésztert (sötétvörös olaj) nagyvákuumiban desztilláljuk. Fp.: 174°, 0,05 Hgmm nyomáson. Kitermelés: 18%. 15 6. példa: 41 g l-{p^(2 -aimiiino-atil)-benzolszulifonil]-2-imi-20 no-3Hcikliopentil-imidazolidin-diihidrokloridiot fel­oldunk 200 ml vízben és a kapott oldathoz 300 ml 2 n nátronlúgot adunk. A közben felsza­baduló bázist metilénfcloridban felvesszük és a nátriumszulfát felett szárított metilénkloridos 25 oldatot szárazra pároljuk. A maradékként ka­pott olajszerű bázishoz 25,0 g ditiociklohexán­karboinsavHbenzilésztert adunk 30—40°-on nitro­géngáz atmoszférában. A reakciöelegyet rázas­sál alaposan összekeverjük és l / 2 óra hosszat 30 vízfürdőn {körülbelül 80°-on) melegítjük, mi­mellett a ditioészter színe lassan eltűnik és a termék kikristályosodik. A keletkező benzil­merkaptánt a kristályoknak négy adag 100— 100 ml peítroléterrel való mosása útján eltávolít-35 juk. Az l-i[p-i(2^tiociklobexánkarboxamidojetil)­-<benzolszulfonil]H2-imiino-J3^ciklqp;entil-imidazoli­dnnt acetonból átkristályosítjuk. Kitermelés: 74%, Op.: 193^194°. Hasonló módon kapjuk: 40 36,8 g l-[pH(i2^aiminoHetil)-benzolszulfonil]-2--imino-3-:metil-iniidazolidin^dihidtroíkloirid1 ból és 25,0 g ditiooikldhexánkairbonsav-ibenzilészterből az l-<[p-i(i2-tiocriklo!hexán!karboxam.ido-ietil)-iben­zolszulf oinil]-2-imino-3-inietil-iimidazolidint. Op.: 45 195—198°. Kitermelés: 78%. 37,2 g l-[pH(2-amino-etil)-1 benzolszulfonil]-2--imino^SHetil-imidazolídin-idihidrokloridból és 25,0 g ditiocikldhexánikairbonisavHbenzilészterből az l-j[p-i(!2^tio!CÍklahexán!karboxamido^etil)-iben-50 zolszulfonil]-2-Í!mino-3-etil-<imidazolidint. Op.: 191^193°. Kitermelés: 80%. ' 38,2 g l-i[pH(!2-amino-etil)Hbenzolszulfonil]-2--•Í!mino^3-allil-imidazolidinHdilhidrokloridból és 55 25,0 g ditiociklolhexan-ika;rbomSav-4benziléterből az l-fp-.iß-^tiocikldhexankarboxamido-etilj-iben­zolszulfonil]-2-imino-l3-allil-imidazolidint. Op.: 162,5—164,15°. Kitemmelés: 62%.. A kiinduló anyagként alkalmazott ditio-íciklc-60 hexánkarbonsavHbenzilésztert a következőkép­pen állítjuk elő: i!0,i9 g ciklohexánkarbonsaivnitril és 13,3 g benzilimerkaptán elegyébe —10°-on 3,8 g klór­hidrogéngázt vezetünk és az oldatot több napon 65 keresztül hűtőszekrényben —5° és —10° közötti 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom