162058. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 10,11-dimetiil-dibenzazepin-származékok előállítására
162058 X2 hidrogénatomot vagy abban az esetben, ha Xi hidrogénatom klóratomot is jelent — olymódon kapunk, hogy (II) általános képletű vegyületeket — e képletben Xt és X 2 az (I) 5 képletnél megadott jelentéssel rendelkeznek — vagy megfelelő 10-metil-akridinium-vegyületeket acetaldehiddel reagáltatunk, a kapott (III) általános képletű vegyületeket — e képletben R, Xi és X2 az (I) képletnél megadott jelen- 10 tésű — önmagában ismert módon (IV) általános képletű vegyületekké — e képletben R, Xi és X2 jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — redukáljuk és az ily módon előállított (IV) általános képletű vegyületeket 15 Wagner—Meerwin módszer szerint dehidratáljuk és átrendezzük. A (II) általános képletű vegyületeknek acetaldehiddel való reakciójánál a (III) általános 20 képletű vegyületek jó technikai kihozatalokkal keletkeznek. A reakciót előnyösen savas oldatban, peroxidok és nehézfém-ionok jelenlétében végezzük. Alkalmas savak nem oxidálható ásványi savak, például kénsav, alkalmas peroxi- 25 dok, például hidrogénperoxid vagy terc.butilhidroperoxid és alkalmas nehézfém-ionok, például ferro-ionok lehetnek. A reakcióhőmérséklet előnyösen 0 és 20 °C között van. 30 Ennek az acilezési reakciónak a lefolyása, amelynél egy akridin-származékot acetaldehid ráépítése útján egy akridán-származékká alakítunk, nem volt előrelátható, ugyanis T. Caronna és mtsai (lásd Chemical Communications 35 1969, 201) szerint, akik ugyancsak acetaldehidet használtak acilezőszerként, a reakció elvileg más lefolyású. Az említett szerzők szerint kinolinnak acetaldehiddel hidrogénperoxid Vagy terc.butilhidroperoxid és ferroszulfát-heptahid- 40 rát jelenlétében való acilezésénél 2,4-diacetil-, 2-acetil- és 4-acetil-kinolint kapunk nyomokban jelenlevő 2- és 4-metil-kinolin mellett. Az acetaldehid ennél a reakciónál nem a kinolinra épül rá, hanem a kinolin egy acetil-csoport he- 45 lyettesítőt kap és a szabaddá váló hidrogén egyidejűleg oxidálódik. A (III) általános képletű ketonoknak a megfelelő hidroxivegyületekké való redukcióját pél- 50 dául komplex fémhidridekkel lehet végrehajtani. Alkalmas komplex fémhidridek, amelyeket előnyösen valamely oldószerben használunk fel, például a lítiumalumíniumhidrid és különösen a nátriumbórhidrid. Különösen alkalmasak oldó- 55 szerekként lítiumalumíniumhidrid használata esetén az éterszerű folyadékok, mint például éter vagy tetrahidr'ofurán és nátriumbórhidrid alkalmazásánál rövidszénláncú alkanolok, mint metanol vagy etanol, rövidszénláncú alkanolok 60 elegye vagy rövidszénláncú alkanoloknak vízzel alkotott elegye. A reakcióhőmérsékletek abban az esetben, ha lítiumalumíniumhidridet használunk komplex fémhidridként, előnyösen 0 és 60 °C között, abban az esetben pedig, ha nátrium- 65 bórhidridet alkalmazunk 0 és 30 °C között vannak. Egy második eljárásváltozat szerint a (III) általános képletű vegyületeket valamely fémalkoholáttal a megfelelő alkoholban vagy valamely szénhidrogénben, mint például toluol, illetve xilol, adott esetben nitrogéngáz atmoszférában redukálhatjuk. Különösen alkalmas redukálószer az alumíniumizopropilát. A reakciót előnyösen körülbelül 20 és 85 °C közötti reakcióhőmérsékleten hajtjuk végre. Továbbá a (III) általános képletű vegyületeket valamely oldószerben katalizátor jelenlétében hidrogénnel is redukálhatjuk. Katalizátorként alkalmasak nemesfémkatalizátorok, mint például platinaoxid vagy palládium valamely hordozóanyagra felvive, így például palládium szénhordozóra, továbbá fémötvözetek, így, Raney-nikkel is alkalmazhatók. A platinaoxidot előnyösen jégecetben vagy valamely rövidszénláncú alkanolban, például etanolban, a palládiumot pedig szénre felvive, valamint a Raneynikkelt valamely rövidszénláncú alkanolban, például metanolban vagy etanolban használjuk. A reakcióhőmérséklet előnyösen 0 és 85 °C között van. A (IV) általános képletű hidroxi-vegyületek Wagner—Meerwein-módszer szerint az (I) általános képletű vegyületekké dehidratálhatók és egyidejűleg átrendezhetők. A Wagner—Meerwein-reakció olyan hidroxi-vegyületekből kiindulva, amelyek a (IV) általános képletű vegyületekkel rokonok, az irodalomban le van írva. P. N. Craig és mtsai. a J. Org. Chem. 26, 135 (1961), szerint 9-akridán-metanolt foszforpentoxiddal xilolban 58%rOS kitermeléssel 1 mól víz lehasítása és egyidejű átrendezés közben 5H-dibenz[b,f]azepinné alakítanak. Foszforoxiklorid, 47%-os brómhidrogéns'av, piridinben oldott tionilklorid, fluorhidrogénsav, cinkklorid, trifluorecetsav és ennek anhidridje, polifoszforsav és foszforpentoxid dimetilformamidban kevésbé vagy egyáltalán nem alkalmasak reagensekként erre a reakcióra. E. D. Bergmann és mtsai., Tetrahedr. 24, 1285 (1968) foszforpentoxid segítségével xilolban 10-metil-9-(ia-hidroxi-n-butil)-akridánt 27%-os kihozatallal 5-metil-10-propil-5H-dibenz[b,f]azepinné, 10-metil-(o^ -hidroxibenzil)-9-akridánt 26%-os kihozatallal 5-metil-10-fenil-5H-dibenz[b,f]azepinné és 2--metoxi-6-klór-9-(hidroximetil)-akridánt 29%-qs kihozatallal 2-metoxi-7-klór-5H-dibenz[b,f ] azepinné alakítottak át. A 3 016 373 sz, USA-beli szabadalmi leírásban ismertetett módon A. J. Saggiomo és J. Weinstock ugyanezen eljárás szerint a kitermelési adatok megadása nélkül 3-trif luormetil-5H-dibenzi [b,f ] azepint 3-trif luormetil-9-(hidroximetil)-akridánból kiindulva kaptak. Meglepő módon azt találtuk, hogy (IV) általános képletű vegyületeket lényegesen jobb kitermeléssel (6l—94%) dehidratálhatunk és rendezhetünk át, ha az említett reagensek helyett 2
