162051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-dezoxi-D-xilohexafuranozidvegyületek előállítására
162051 13 14 vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot 50—70° forráspontú petroléterből kristályosítjuk; az így kapott 1,2-O-izopropilidén-3-0-benzil-5-0-(4-klórbenzil)-6-dezoxi-^-L-idofuranóz 70—71°-on olvadó fehér kristályokat képez; [a]w D = — 53° ± 1° (c= 1,122, kloroformban). 5. példa: 9 g l,2-0-izopropilidén-3,5-di-0-benzil-6-dezoxi-/?~L-idofuranózt 300 ml etanolos n/1 hidrogénkloridoldátban oldunk és az oldatot szobahőmérsékleten 16 óra hosszat állni hagyjuk. Azután 0—5° hőmérsékletre hűtjük és 10 n vizes nátriumhidroxidoldattal semlegesítjük. Az etanol feleslegét csökkentett nyomáson 40° hőmérsékleten ledesztilláljuk és a maradékot kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot vizes nátriumhidrogénszulfitoldattal, majd vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. A visszamaradt oldószer eltávolítása végett a maradékot nagyvákuumban, szobahőmérsékleten gáztalanítjuk. Ilyníódon gyengén sárgás olaj alakjában kapjuk az etil-3,5-di-0-benzil-6-dezoxi-L-idof uranozidot (VIII); [«Po = —14° ± 1° (c= 1,044, kloroformban). A fenti eljárás kiindulóanyagát az alábbi módon állíthatjuk elő: 9 g l,2-0-izopropilidén-3-0-benzil-6-dezoxi-í/?-L-idofuranózt 100 ml absz. dioxánban oldunk és 9 g porítqtt káliumhidroxidot adunk hozzá. Keverés közben 70° hőmérsékletre melegítjük az elegyet és 30 perc alatt hozzácsepegtetünk 18 ml benzilkloridot. Az elegyet 80° hőmérsékleten 3 óra hosszat keverjük, majd a benzilklorid feleslegét vízgőzzel ledesztilláljuk és a maradékot lehűlés után kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot nagyvákuumban desztilláljuk; a kapott l,2-0-izopropilidén-3,5-di-0-benal-6-dezoxi-/?-L-idofuranóz 0,01 mm Hg-oszlop nyomáson 155—160°-on desztillál át színtelen olaj alakjában; [iccpD = — 57° ± 1° (c~ 1,212, kloroformban). A termék állás közben kikristályosodik; olvadáspontja: 67—68°. 6. példa: 21,7 g etil-3,5-di-0-benzil-6-0-(4-metil-fenilszulfonil)-D-glükofuranozid 200 ml absz. dioxánnal készített oldatához 0—5° hőmérsékleten 1 óra alatt négy adagban 9,5 g litiumalumíniumhidridet adunk, majd az elegyet szobahőmérsékleten 15 óra hosszat állni hagyjuk. Azután 0—5°-ra hűtjük le, 100 ml etilacetátot csepegtetünk hozzá, 2 óra hosszat keverjük és cseppenként hozzáadunk 36 ml vizet. Szűrés után a szűrőn maradt szilárd terméket 50 ml dioxánnal forraljuk és leszűrjük. Az egyesített szürleteket csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot desztilláljuk, amikoris a kapott etil-3,5-di-0-benzil-6-dezoxi-D-glükofuranozid 0,2 mm Hg-oszlop nyomáson 200°-on desz-5 tillál át gyengén sárgás olaj alakjában; [ICC ]20 D = _48° ± i» (c=l, kloroformban). A fenti eljárás kiindulóanyagát az alábbi módon állíthatjuk elő: i30 g il^2-0-izopropilidén-t3-0-ibenzü-i6-iO-tritil-10 -a-D-glükofuranózt 150 ml absz. dioxánban oldunk és 17 g porított káliumhidiroxidot adunk hozzá. Az elegyet 7(0—180° hőmérsékletre melegítjük, 1 óra alatt hozzacsapegtetj.uk 50 ml absz.' dioxánban készített oldatát 33 g bsruzilklorid-15 nak, majd az elegyet 3 óra hosszat keverjük. Ezután 3—3 órai idaközökben még kétszer adunk hozzá 17—17 g porított káliuimhidroxidot és 33—33 g benzüikloridot. További 3 óra múlva a benzilklorid feleslegét vízgőzzel ledesztilláljuk. 20 A maradékot lehűlés után kloroformmal extraháljuk, a kloroformos oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátóumszulfáton szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott 1,2--0-izopropilidién-^,5-0-benzil-i6-0-tritil-ia-'D-1 glü-25 kofuranóz sötétibamia olaj; R/ 0,73 (RF 254 Merck vékonyréteg-lapokon; kloroform-etilacetát 85 :16 rendszeriben). 10 g il,2-0-dzopropilidén-t3,ÖHdi-.0-benzil-i6-0-30 -tritil^a-'D-iglüikofuranóz 100 ml ecetsavval készített oldatához szobahőmérsékleten hozzácsepegtetünk 21 ml n/il vizes sósavoldatot. Az elegyet lehűtjük 0—5° hőmérsékletre, majd a képződött csapadékot kiszűrjük és a szűrletet 200 35 ml vízzel kezeljük. Éterrel extrahálunk, az éteres oldatot telített vizes nátriumkarbonát-oldattal, majd vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és egy semleges alumíniumoxiddal töltött 4,5 cm átmérőjű és 30 óm magas oszlopra visz-40 szűk; először a trititoetilalkoiholt éterrel eluáljuk, majd metanollal eluálunk; ez utóbbi eluátum bepárlása útján kapjuk a tiszta 1,2^0-izopropilidén-3,5-di-0-benzil-a-D-gl'ulkofuranóz(t, 0,01 mm Hg-oszlop nyomáson i220°-on átdesztil-45 láló gyengén sárgás olaj alakjában; [a]ffl D — = —i53°±il° i(c = 1,057, kloroformban). 14/7 g l^-O-izopropiUdenHSjo-di-O-benzil-^-^D-glükofuranózt 300 ml etanolos n/ll hidrogénkloridban oldunk, majd az oldatot szobahőimér-50 sékleten 16 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután 0—ö°-ra lehűtjük és 10 n vizes nátriumlhidroxidoMattal Semlegesítjük, az etanol főtömegét csökkentett nyomáson bepároljuk és a maradékot kloroformmal extraíháljiuk. A kloroformos 55 kivonatot vizes nátriumhidrogénszulfit-oldattal, majd vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, azután csökkentett nyomáson bepároljuik. A maradékot nagyvákuumban mentesítjük az oldószer maradókától; a kapott etil-60 -3,5-di-0->benzil-5)^glükofuranozid sárga színű olaj, amely mikrodesztilláció során 0,01 mm Hgoszlop nyomáson 220°-on desztillál át; [a]W D == = _i590 +l° i(c=^ 1,057, kloroformban). 39,5 g e1&-3,5-di-0-foenzU-D-glükotfuranozidot 65 250 ml piridtaben oldunk, az oldathoz 5° hő-7
