162051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-dezoxi-D-xilohexafuranozidvegyületek előállítására
162051 11 12 liumhidroxidot és 24 g benzilkloridot, majd újabb 4 óra hosszat tartjuk 80—90° hőmérsékleten. A benzilklorid feleslegét vízgőzzel ledesztilláljuk. Lehűlés után a maradékot kloroformmal extraháljuk, a kloroformos oldatot 5 vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot petroléter és éter elegyével kezelve kikristályosodik az l,2-0-izopropilidén-3,5-di-0-benzil-6-dezoxÍHO-D-glükofuranóz, amely 53°-on ol- 10 vad; [lopó = — 56° ± 1° (c=l, kloroformbán). 2. példa: 15 28 g l,2-0-izopropilidén-3,5-di-0-(4-klórbenzil)-6-dezoxi-a-D-glükofuranózt 623 ml absz. etanolban oldunk és az oldathoz 10° hőmérsékleten 77 ml 9 n etanolos hidrogénklorid oldatot adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 20 17 óra hosszat állni hagyjuk, majd lehűtjük 0—5° hőmérsékletre és 10 n vizes nátriumhidroxidoldattal semlegesítjük. Az etanol főtömegét csökkentett nyomáson 35° hőmérsékleten ledesztilláljuk és a maradékot kloroformmal 25 extraháljuk. A kloroformos oldatot vizes nátriumhidrogénszulfitoldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot nagyvákuumban 35° hőmérsékleten mente- 30 sítjük a visszamaradt oldószertől; ilymódon az (V) képletű etil-3,5-di-0-(4-klórbenzil)-6-dezoxi-D-glükofuranozidot kapjuk, amely mikrodesztilláció során 0,1 mm Hg-oszlop nyomáson 220°-on desztillál át gyengén sárgás olaj 35 alakjában; [a]wD = — 84° ± 1° (c=l, kloroformban). Kloroform és etilacetát 85 :15 arányú elegyével eluálva, a tiszta anomerek vékonyrétegkromatográfiával (szilikagélen, pl. RF 254 jelű 40 Merck-készítmény) szétválaszthatok. Az cc-anomer R/-értéke 0,57; [a]w D = —13° ± 1° (c=l, kloroformban); a ^-anomer R/-értéke 0,26; [a ]20 D _ _io2° ±1° (c = 1, kloroformban). A felhasználásra kerülő kiindulóanyag az 45 alábbi módon állítható elő: 20,4 g l,2-0-izopropilidén-6-dezoxi-ia-D-glükofuranóz és 96,6 g 4-klórbenzilklorid elegyét 90 ml absz. dioxánban 80—90° hőmérsékletre S0 melegítjük. Keverés közben, kis adagokban 36,6 g porított káliumhidroxidot adunk hozzá, majd további 8 óra hosszat 80—90! hőmérsékleten tartjuk a reakcióelegyet. Ezután újból hozzáadunk 20 g porított káliumhidroxidot 65 és 10 ml 4-klórbenzilkloridot, majd ismét 4 óra hosszat 80—90° hőmérsékleten tartjuk az elegyet. A 4-klórbenzilklorid feleslegét vízgőzzel ledesztilláljuk. Lehűlés után a maradékot kloroformmal extraháljuk, a kloroformos kivo- 60 natot vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot nagyvákuumban desztilláljuk az 1,2-0--izopropiléh-3,5-di-0-(4-klórbenzil)-6-dezoxi-a-D-glükofuranóz 0,1 mm Hg-oszlop nyomáson 65 200°-on desztillál át gyengén sárgás olaj alakjában; [íapo = —79° ± 1° (c=l, kloroformban). 3. példa: 10 g l,2-0-izopropilidén-3,5-di-0-(4-klórbenzil)-6-dezoxi-«-D-glükofuranózt 250 ml n-butanolos n/1 hidrogénkloridoldatban oldunk és az oldatot szobahőmérsékleten 17 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután 0—5° hőmérsékletre hűtjük le a reakcióelegyet, majd 10 n vizes nátriumhidroxidoldattal semlegesítjük, az etanol főtömegét csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a maradékot kloroformmal extraháljuk, A kloroformos kivonatot vizes nátriumhidrogénszulfitoldattal, azután vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot nagyvákuumban, 40° hőmérsékleten mentesítjük a visszamaradt oldószertől; az így kapott (VI) képletű n-butil-3,5-di-0~(4-klórbenzil)-6-dezoxi-D-glükofuranozid gyengén sárgás olajszerű termék; fa.p D = —88° ± 1« (c=l, kloroformban). 4. példa: 10 g l,2-0-izopropilidén-3-0-benzil-5-0-(4--klórbenzil)-6-dezoxi^S-L-idofuranózt 233 ml absz. etanolban oldunk és az oldathoz 10° hőmérsékleten hozzáadunk 67 ml 4,5 n etanolos hidrogénkloridoldatot. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 16 óra hosszat állni hagyjuk, majd lehűtjük 0—5° hőmérsékletre és 10 n vizes nátriumhidroxidoldattal semlegesítjük. Az etanol főtömegét csökkentett nyomáson, 40° hőmérsékleten ledesztilláljuk és a maradékot kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot vizes nátriumhidrogénszulfitoldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton megszárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot nagyvákuumban, 30° hőmérsékleten mentesítjük a visszamaradt oldószertől; az így kapott (VII) képletű etil-3-O-benzil-5-0-(4-klórbenzil)-6-dezoxi-L-idofurano zid 0,02 mm Hg-oszlop nyomáson 220°-on desztillált át gyengén sárgás olaj alakjában; [a]20 D p=— 1° ± 1° (c= 1,119, kloroformban). A fenti eljárás kiindulóanyagát az alábbi módon állíthatjuk elő: 11 g l,2-0-izopropilidén-3-0-benzil-6-dezoxi-,/3-L-idofuranózt 70 ml absz. dioxánban oldunk és az oldathoz 11,5 g porított káliumhidroxidot adunk. Az elegyet 70° hőmérsékletre melegítjük, majd 30 perc alatt hozzácsepegtetjük 30 g 4-klórbenzilklorid 30 ml absz. dioxánnal készített oldatát. Az elegyet 80° hőmérsékleten 4 óra hosszat reagálni hagyjuk, majd a 4-klórbenzilklorid feleslegét vízgőzzel ledesztilláljuk és a maradékot lehűlés után kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatot 6
