162051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-dezoxi-D-xilohexafuranozidvegyületek előállítására

9 vei, mint ecetsav anhidriddel, egy 1,2-bisz-O-acil-vegyület képződése közben (elsősorban 1,2-bisz-O-acetil-vegyület nyerhető ilyen módon) észterezhető; ha a vegyületet például jégecetben brómmal reagáltatjuk, akkor olyan kiindulóanyagként felhasználható 2-O-acil-, például 2-O-acetil-vegyülethez jutunk, amely az 1-helyzetben reakcióképesen észterezett hidroxilcsoportot, például brómatomot tartalmaz. A (III) általános képletnek megfelelő kiindulóanyagok például olymódon állíthatók elő, hogy valamely, az 1- és 2-helyzetben védett hidroxilcsoportú D-xilohexafuranózban a 6-helyzetű hidroxilcsoportot átmenetileg védjük, például tritilcsoport bevitele (pl. piridin jelenlétében tritilkloriddal való kezelés) útján, a 3-és 5-helyzetű hidroxilcsoportot a fentebb leírt eljárással, például bázisos szer jelenlétében valamely reakcióképes alkoholszármazékkal való kezelés útján éterezzük, majd a 6-helyzetben álló védőcsoportot (pl. tritilcsoportot) például savval történő kíméletes kezelés útján lehasítjuk. Kívánt esetben az 1- és 2-helyzetű hidroxilcsoport például valamely alkohollal Lewis-féle sav jelenlétében történő kezelés útján felszabadítható (az

1-helyzetű hidroxilcsoport egyidejű glikozdlezése közben; az említett két utolsó reakciólépés egyidejűleg is lefolytatható. Az így kapott vegyületben, amely az 1- és 2-helyzetben szabad vagy védett hidroxilcsoportot tartalmaz, a 6-helyzetben álló szabad hidroxilcsoportot például valamely szerves szulfonsavval észterezhetjük, például egy szerves szulfonsavhalogeniddel bázis, mint piridin jelenlétében történő kezelés útján és kívánt esetben például káliumjodiddal való kezeléssel egy halogénatomot, elsősorban jódatomot is bevihetünk a vegyületbe; szükség esetén azután az 1- és 2-helyzetű hidroxilcsoportokat a fentebb leírt módon felszabadíthatjuk. Eljárhatunk továbbá olymódon is, hogy valamely, az 1- és 2-helyzetben védett hidroxilcsoportú 3-0-R3-D-glükofuranózból — ahol R3 a fentemlített szerves csoportok valamelyikét képviseli — oxidáció útján, például ólomtetraacetáttal a megfelelő 3-0-R3-D-xilopento-dialdo-l,4-furanózt (az 1- és 2-helyzetben védett hidroxilesoporttal) képezzük, majd ezt egy Grignard-metil-reagenssel kezelve, az 1- és 2-helyzetben védett hidroxilcsoportú 3-O-R3-6--dezoxi-L-idofuranózzá alakítjuk át; ez utóbbiban kívánt esetben az 5-helyzetű szabad hidroxilcsoportot a szokásos módon éterezhetjük. A fent leírt eljárás során, a kiindulóanyagok előállításának bármely erre alkalmas lépésében, a 2-alkenil-gyökkel éterezett hidroxilcsoportot — amennyiben a vegyület ilyent tartalmaz — a fent leírt módon, tehát a kettőskötés áthelyezése és a kapott 1-alkenil-csoport oxidatív-hidrolizises eltávolítása útján, felszabadíthatjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható új vegyületek és sóik gyógyszerként például a szokásos alakú gyógyszerkészítményekké ki-10 szerelve kerülhetnek felhasználásra. Ezek a gyógyszerkészítmények a hatóanyagot valamely, például enterális, parenterális vagy helyi alkalmazásra szolgáló szerves vagy szervet-5 len, szilárd vagy folyékony gyógyszerészeti vivőanyag kíséretében tartalmazhatják. Az ilyen készítmények előállítására vivőanyagként olyan anyagok jöhetnek tekintetbe, amelyek a hatóanyaggal szemben közömbösek, mint a víz, 10 zselatin, cukrok, például tejcukor, glükóz vagy fruktóz, keményítőfélék, mint kukorica-, búzavagy rizskeményítő, sztearinsav és ennek sói, mint kalcium- vagy magnéziumsztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkoholok, gumi, 15 polialkilénglikolok, propilénglikol vagy más ismert gyógyszer-vivő anyagok. .A gyógyszerkészítmények, például tabletta, drazsé vagy folyékony alakban oldat, szuszpenzió vagy emulzió alakjában készíthetők el. E készítmények 20 adott esetben sterilizálhatok és/vagy segédanyagokat, mint tartósító-, stabilizáló-, nedvesítő- vagy emulgeáló szereket, az ozmózisos nyomás befolyására alkalmas sókat, vagy pufferanyagokat is tartalmazhatnak. Az ilyen ké-25 szítmények a szokásos módszerekkel állíthatók elő. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. A példákban a hőmérsékleti ada^ 30 tok Celsius-fokokban értendők. A termelés értékei az elméleti 20—70%-a között mozognak. 1. példa: 35 A 19 g l,2-0~izopropilidén-3,5-di-0-benzil-6--dezoxi-ia-D-glükofuranózt 534 ml absz., etanolban oldunk és az oldathoz 10° hőmérsékleten 66 ml 9 n etanolos hidrogénkloridoldatot 40 adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 16 óra hosszat állni hagyjuk, majd 0—5° hőmérsékletre hűtjük le és 10 n vizes nátriumhidroxidoldattal semlegesítjük. Az etanol főtömegét csökkentett nyomáson 40° hőmérsék-45 léten ledesztilláljuk és a maradékot kloroformmal extraháljuk. A kloroformos oldatot vizes nátriumhidrogénszulfitoldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A mara-50 dékot desztilláljuk; a (IV) képletű etil-3,5-di-O-benzil-6-dezoxi-D-glükofuranozid gyengén sárgás olaj alakjában 0,2 mm Hg-oszlop nyomáson 200°-on desztillál át; [a]20D

= —48° ± 1° (c = 1, kloroformban). 55 A fenti eljárás kiindulóanyagát az alábbi módon állíthatjuk elő: 20,4 g l,2-0-izopropilidén-6-dezoxMt-D-glükofuranóz és 75,6 g benzilklorid elegyét 90 ml 6° absz. dioxánban 80—90° hőmérsékletre melegítjük. Ezután keverés közben, kis adagokban 36,6 g porított káliumhidroxidot adunk hozzá és a reakcióelegyet további 8 óra hosszat 80— 90° hőmérsékleten tartjuk. A reakcióelegyhez 65 ezután ismét hozzáadunk 12 g porított ká-5