162046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroorganizmusok tisztítására

162046 8 Élesztők és penészek számára alkalmas táptalaj^összetétel: diammón iumihidrogénfoszf át káliumklorid magnéziumszulfát • 7 HiO cinkszuifát mangánszulfát • 4 H2O vasszulfát-7 H2O vízvezetéki víz élesztőkivonat desztillált vízzel kiegészítve g ,2 1,15 0,65 0,17 g 0,045 g 0,068 g ,200 ml 0,035 g 10O0 ml-re A mikroorganizmus fejlődését elősegíthetjük, ha a táptalajhoz igen kis mennyiségben élesztőkivonatot (esszenciális tápanyagokban dús ipari termék, amelyet élesztő hidrolízisével állítanak elő) vagy közvetlenül esszenciális tápanyagokat adunk. Az ilyen esszenciális tápanyagok például a biotin, pantoténsav, nikotinsav, tiamin, inozitol és piridoxin. A hozzáadott élesztőkivonat mennyisége előnyösen kb. ;25 mg/kg. A szükséges esszenciális tápanyagok mennyisége kb. 0,1 mg/kg (biotin esetében) és kb. .10 mg/kg (inozitol esetében) között változik. A vizes táptalajt célszerűen nagy pH-értékű vizes oldat szakaszos vagy folytonos hozzáadásával tartjuk a kívánt pH-értéken. Penészek vagy élesztők, főképp Candida lipolytica használata esetén a táptalaj pH-értékét 3—16, előnyösen 4—5 értéken tartjuk ((baktériumok nagyobb pH-t, rendszerint 6,5—2 pH-t kívánnak). A táptalajhoz való adagolásra alkalmas lúgos anyagok: nátriumhidroxid, káliumhidroxid, dinátriumihidrogénfoszfát és ammónia, önmagukban vagy vizes oldatban. A tenyésztőkeverék optimális hőmérséklete az alkalmazott mikroorganizmus természete szerint változik, és rendszerint 25 és 3|5 °C között fekszik. Candida lipolytica esetében az előnyös hőmérséklet 28-H32 °C. Oxigén nélkülözhetetlen a mikroorganizmus számára. Oxigént rendszerint levegő alakjában használunk. Gyors növekedés érdekében az oxigén szolgáltató levegőt finom buborékok alakjában juttatjuk a közegbe, keverés közben. A levegőt szintereit felületen át vezetjük be. Alkalmazható azonban a „vortex" levegőztetés néven ismert intenzív levegőztetési rendszer is. A szaporítási műveletet rendszerint folytonos módon végezzük, kívánság esetén azonban szakaszosan is dolgozhatunk. A szaporítás után rendszerint el lehet választani a mikroorganizmust, némi feldolgozatlan kiindulási anyaggal és vizes táptalajjal szennyezve, a feldolgozatlan kiindulási anyag zömétől. Az elválasztást előnyösen dekantálással végezzük; ezzel együtt vagy ehelyett centrifugálás is alkalmazható. Ezután a mikroorganizmust tartalmazó frakciót felületaktív szert tartalmazó vizes kezelő közeggel kezelhetjük. A mikroorganizmust tartalmazó frakciót előnyösen erőteljesen keverjük a vizes felületaktív szerrel, majd a mikroorganizmus további szaporítása nélkül ismét szétválasztjuk, azt cél-5 szerűen centrlfugálással egy mikroorganizmusfrakcióra és a mikroorganizmiusból eltávolított szénhidrogén szennyezéseket tartalmazó vizes fázisra. Szükség esetén a mosás és az elválasztás egyszer vagy többször megismételhető, 10 vizes felületaktív szert használva mosásra. A vizes felületaktív szerrel végzett mosás után felületaktív szertől mentes vizes közeggel kell mosni, ez a közeg célszerűen víz. Szükség esetén a mosást és az elválasztást egyszer vagy 15 többször megismételhetjük. A mosást előnyösen addig folytatjuk, amíg a mikroorganizmus szénhidrogén-tartalma a mikroorganizmus száraz súlyára számítva 7% alá csökken. Célszerű, ha ez a szénihidrogéntartalom 20 5%-nál kevesebb. A mosásra felületaktív szerként jkationos felületaktív szerek, például szteariltrimetilammóniumklorid, nem-ionos felületaktív szerek, például olajsav és etilénoxid kondenzátuma. 25 vagy anionos felületaktív szerek, például nátriumalkilszulfoniátok, használhatók. A mikroorganizmust tartalmazó frakciót ezután rendszerint oldószerrel extraháljuk. Az egy vagy több extrakeiós lépésből álló első ex-30 traháló műveletben a szennyezett szilárd anyagot célszerűen egy alkohol és egy szénhidrogén keverékével extraháljuk; a szénhidrogén az alkohollal azeotropot alkot, és az alkoholt és az azeotropot alkotó szénhidrogént 30 : 70 és 70 : 30 35 közötti térfogatarányban alkalmazzuk. A célszerűen következő második extrakeiós műveletben, amely egy vagy több extrakeiós lépésből áll, a kezelt szilárd anyagot az alkohol és az azeotropot alkotó szénhidrogén azeotrop 40 elegyevel extraiháljuk, majd a kezelt szilárd anyagot kinyerjük. Elkülönítve vagy egyesítve, az első és második extrakeiós műveletből eredő kivonatokat egy vagy több lépésben ledesztillálhatjuk ,(a) az alkoholt és az azeotropot alkotó 45 szénhidrogént tartalmazó azeotrop elegy, (b) alkoholból és vízből álló azeotrop elegy és (c) egy maradék frakció elkülönített kinyerésére, majd az alkohol és víz. azeotrop elegyét az alkoholból és azeotropot alkotó szénhidrogénből 50 ,álló azeotrop elegy olyan részével keverjük, hogy az alkohol és azeotrop elegyet alkotó szénhidrogén keveréke ezeket az .anyagokat 30 : 70 és 70 :30 közötti arányban tartalmazza, majd ezt az elegyet visszavezetjük az első extrakeiós 55 műveletbe. Az extrakeiós műveleteket előnyösen, 30 és 60 °C között hajtjuk végre. Az azeotropot .alkotó szénihidrogén célszerűen n-hexán. Alkalmas alkoholok: etanol, propanol, 60 izopropanol és butanol. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagul nyers vagy részben finomított terméket használunk szénlhidrogénnszubsztrátumként a mikroorganizmus tenyésztésére vizes táptalaj 65 jelenlétében. 4