162046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroorganizmusok tisztítására
162046 6 sal vagy anélkül a szénhidrogénnel szennyezett mikroorganizmust víz jelenlétében oldószerrel extraháljuk, végül a mikroorganizmust tartalmazó anyagot, amelyben elpárologtatható anyag és víz van a mikroorganizmushoz kötve, a fen- ' 5 tebb ismertetett műveletek szerint kezeljük. A mikroorganizmusok tenyésztésére használt kiindulási anyagban rendszerint egyenesláncú szénhidrogének vannak telített alakban, az 10 egyenesláncú szénhidrogének azonban olefinek is lehetnek, illetve egyenesláncú paraffinszénhidrogének és olefinszénihidrogének keveréke is használható. A találmány szerinti eljárás céljára alkalmas 15 kiindulási anyagok például a világító petróleum, a gázolajok és a kenőola/jok; ezek finomítatlan állapotban vagy némi finomító kezelés után alkalmazhatók, de legalább részben egyenesláncú szénhidrogénekből kell állniuk, hogy megfelel- 20 jenek a találmány céljának. Előnyösek a 3—45 súly% egyeneslánoú szénihidrogént tartalmazó ásványolaj frakciók. A találmány szerinti eljárás különösen értékes olyan gázolajpárlatok kezelésére, amelyek szi- 25 lárd paraffin alakjában tartalmaznak egyenesláncú szénhidrogéneket, mivel az eljárás termékeként javult dermedéspontú gázolaj keletkezik, a paraffinok pedig átalakulnak értékes termékekké. 30 Ha az eljárást olyan körülmények között hajtjuk végre, amelyek korlátozzák az egyenesláncú szénhidrogének mikrobiológiai átalakítását, elérhetjük, hogy ezeknek a szénhidrogének- 35 nek csak egy kívánt része távozik az olajból. Mikroorganizmuson ebben a leírásban mikroorganizmusok keverékét is értjük. Célszerűen a mikroorganizmus képes legalább egyes normál parafifinnszénhidrogéneken tenyészni. 40 Az itt leírtak szerint tenyészeteit mikroorganizmusok élesztők, penészek vagy baktériumok lehetnek. A leírásban szereplő élesztők osztályozására a J. Lodder és W. J. W. Kregervan 45 Rij: „The Yeasts, a Taxonomic Study" (North Holland Publishing Oo. Amsterdam, 1352) című művében közölt rendszert alkalmazzuk. A leírásban szereplő baktériumok osztályozásában az R. S. Breed, E. G. D. Murray és N. R. 50 Smith: „Bergey's Manual of Determinative Bacteriology" ((Bailliere, Tlndall and Cox London, 1957) osztályozási rendszerét követjük. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott 55 élesztők előnyösen a Cryptococeaeeae családba, nevezetesen a CryptocoQooideae családba tartóznak, de felhasználhatók például a Sacoharomycoideaé alesaládba tartozó tömlősspórás élesztők is. A CryptocoGcoideae alcsalád előnyös ne- 60 mei a Totuüopsis l(vagy Torula) és a Candida. Alább felsoroljuk a legelőnyösebb élesztőfajokat. Célszerűen a baarni utalószámokkal jelölt törzseket használjuk; ezek az utalószámok a Centraal Bureau vor Schimmelculture, Baani, 65 Hollandia CBS törzseire és az Institut National de la Recherche Agromonique ÍRNA törzseire vonatkoznak. (Előnyös törzsek Candida lipolytica Candida pulcherrima Candida utilis Candida íutilis, Variati major Candida tropicalis Torulopsis colli'Culosa Hansenula anomala Oidium lactis Neurospora sitophüa Mycoderma cancoillote CBS 610 CBS 841 CBS 2317 CBS 133 CBS 110 INRA: STV 11 A fentiek közül a Candida lipolytica és a Candida tropicalis különösen alkalmasak. A mikroorganizmus penész is lehet. Alkalmas penészek a Penicillium nembeliek, és különösen alkalmas a Penicillium expansum. Egy másik alkalmas nem az Aspergillus. A mikroorganizmus baktérium is lehet. Alkalmas baktérium rendek: Pseudomonadales, Eubacteriales és Actinomycetales. Előnyösek a következő családokba tartozó baktériumok: iCorynebaeteriaeeae, Microcoocaoeae, Achromobacteriaoeae, Actinomyoetaceae, Rhizobiaceae, Bacillaceae és Pseudomonadaiceae. Különösen alkalmas fajok: Bacillus megaterium, Bacillus subtilis és Pseudomonas aeruginosa. Más használható fajok: Bacillus amylobaeter Pseudomonas natriegens Arthrobacter sp. Micrococcus sp. Corynebacterium sp. Pseudomonas syringae Xanthomonas begoniae Flavobaeteriium devorans Acetóbaeter sp. Actinomyces sp. Nocardia opaca Ezek a baktériumok a következő összetételű vizes táptalaj jelenlétében tenyésznek: ammóniumklorid 0^5 g hátriumklorid 4 g magnéziumszulfát • i7 H2 0 <0,S g dinátriumihidrogénfoszfát • 12 H^O 0,5 g káliumddlhidrogéntfoszfát 0,5 g vízzel kiegészítve 1000 ml-re Ennek a közegnek a pH-ját célszerűen 7 ér. téken tartjuk. Egy másik vizes táptalaj összetétele: dikáliumhidrogénfoszfát kánumdihidrogénfoszfát magnéziumszulfát • 7 H? 0 kalciumklorid nátriumklorid vízzel kiegészítve 1 g 0,6 g 0,5 g 0,1 g 0,1 g 1000 ml-re 3
