162028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás laktámvegyületek (azetidin-4-on-származékok) előállítására

1620: 19 és B izomerjeinek további mennyiségét nyer­jük. A fenti példában kiindulási anyagként alkal­mazott 4-metoxiibenzil-glioxáWiidrátot a követ­kezőképpen állíthatjuk elő: 5 7,43 g 4-metoxi-ienilaoetil-klorid 100 ml szá­raz éteres oldatát 6 g diazometán 300 ml 0—5a közötti hőmérsékletre hűtött éteres oldatába csepegtetjük. A reakcióelegyet további 30 per­cen át, a végén hűtés nélkül keverjük. A dia- 10 zometán felesleget és az oldószert forgó Ibepár­lon, csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a ma­radékot 100 ml éterben oldjuk, és a kis meny­nyiségű viaszszerű anyagot szűrjük. A szürle­tet bepárolva 4Hmetoxi-,benzil-diazometil-ketont 15 kapunk; infravörös abszorpciós színkép (meti­lérvkloridban): jellemző sSvok 4,70 ,", 6,10 fi, 6,22 /i (váll), 6,82 /i és 7,73—7j45 « értékeknél; ezt tisztítás nélkül dolgozzuk fel. 7,52 g 4-metoxiHbanzil-diazometilnketon 300 20 ml éteres oldatához l!l,l g itrifenilfoszfin 200 ml éteres oidatát adjuk. A reakcióelegyet szo­bahőmérsékleten keverjük, néhány perc múlva kristályos csapadék képződik, ezt egy óra múl­va leszűrjük és thideg éterrel mossuk. Így l-(4- 25 ^metoxi-fenil)-3H(trtfenilfoszforaniMdén-hidra­zono)-acetanít kapunk, amely 111—112°-on ol­vad; infravörös abszorpciós színkép .'(metilén­kbridban): jellemző sávok 4,80 i", 6,05 fi (váll), Ö; 14 ,'t, 6,24 ,fi (váll), és 6,63—6/70 H értékek- 30 nél; ezt további tisztítás nélkül dolgozzuk fel. 1,82 g lH(4-metoxifenäl)-<3j(trifenilloszforanili­dén~hidrazono)-aceton 12 ml tetrahidrofurános oldatához 0,84 g inátriumnitrit port adunk és 35 a isvenéket 5 ml vízzel hígítjuk. Az így nyert szuszpenziót 0—ö° közötti hőmérsékletre hűt­jük le, majd 7 perc alatt 8,8 ml 2 N sósavat adunk hozzá és 30 percen át 0—ő°-on tartjuk. A vizes fázist kétszer mossuk metilénkloriddal; 40 az egyesített szerves oldatokat telített vizes nátriumklorid oldattal mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson ibepá­roljuk. Az olajos maradékot 40 g, savval mo­sott szilikagélen kromatografáljuk. Benzollal 45 kis mennyiségű mellékterméket mosunk ki, majd láöO ml benzol-etilaoetát (95:5) eleggyel eluálva olajos termékként kapjuk a 4-metoxi­-benzilglioxált, főként hidrát f ormájában; infravörös abszorpciós színkép i(metilénklorid- 50 ban): jellemző sávok: 2^96 ,«, 5,79—^5,84 fi, 6,23 ." és 6,63 n értékeknél. A vízmentes termék kloroform-hexán elegyből történő átkristályosí­tás után 139—140°-on olvad; ultraibolya ab­szorpciós színkép etanolban vagy sósav-eitamol 55 elegyben: ^max 333 m/* és káliumhidroxid-eta-1 elegyben: ímax 367 miju,; infravörös abszorp­ciós spektrum i(metilénkloridbain): jellemző sá­vok 3,00 /', 5,97 .«,6,09 fi, 6,61 fi és 7,15 « ér­tékeknél. 60 7. példa: 0,8 g ct-(2-karbo-terc.-butiloxi-3,3-dimetil-7--oxo-4-tia-i2,6-diaza-6-biciklo[i3,2,0]iheptil)-a-<(tri- 65 ;8 ' 20 íenilfoszforanilidén)^ecetsav-teric.-ibutilésí,ícv és 1,2 g nyers 4-Hklórbenzil-glioxál-hidrát 12 mi toluolos oldatát 5 órán át 80°-on melegítjük. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztillál­juk és a szirupszerű maradékot kb. 4 ml ben­zoU)an oldjuk. A képződő kristályos csapadékot, amely enol alakú 4nklórbsnzilnglioxál, szűrjük és a szűr letet 50 g, savval mosott szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk. 500 ml ben­zollal további 4-klár-ibenzil-glioxált eluálunk, majd 200 ml benzollal és 800 ml benzol-etil­acetát i(97:;3) eleggyel eluálva az an(2-ikar,bo­-iterc.-butiloxi^3,i3-dimetil-7-oxo-4-tia-2,6-diaza­-6-(biciklo[3,l2,0]iheptil)-ia4(! 4Tklórfenilacetil)-<me­tilén]-eaetsav-terc.-butilészter izomerjeinek ke­verékét kapjuk, amelyet további Ö0 g, savval mosott szilikagélen, (benzollal és 5% etilacetá­tot tartalmazó benzollal eluálva kromatografá­lunk, majd preparatív vékonyrétegkromatográ­í; ás módszerrel elválasztunk (hexán-etilacetát 2:1 rendszerben), Így a XV képletű a-(2-karbo­-terc.-butiloxi-3,)3-dimetil-7-oxo-4-tia-2,6-diaza­-6^biciklo[3,2,0]heptil)Ha-[(4-klórfe,mlacetil)-m,e­tilén]-ecetsav-terc.-butilészter 0,271g A (transz) izomerjét kapjuk, amely nem kristályos anyag és ultraibolya abszorpciós spektrumban a kö­vetkező sávokat mutatja: ^mcx 338 n\fi (etanol­ban); ^max 342 m" i(kálíumhidroxid-etanol elegyben); és ^max 338 m/u (az előző mintához sósavat adva): infravörös abszorpciós spektrum {metilénkloridban): jellemző sávok 5,60 ft, 5,75 fi i(váll), 5,80—S,9i2 fi (széles), 16^26 .« és 8,70 w értékeknél; és a XVI képletű a-(2-karbo­-terc.-butiloxi-3,i3-dimetil-7-oxo-4-+ia-2>S-diaza­-6-(biciklo|[!3,i2,0]heptil)Ha-t[i(4-<klórfenil)-metilén]­-ecetsáv-terc.-butilészter 0,272g kristályos 3 (cisz) izomerjét, amely hexánból történő át­kristályosítás után 178—^179°-on olvad; ultra­ibolya abszorpciós spektrum: '-max 295 m,n (etanolban); lmax 337 mi/* (káliurnhidroxid-eta­nol elegyben); és kmax 337 nn« (az előző min­tához sósavat adva); infravörös abszorpciós színkép ((metilénkloridlban): jellemző sávok 5,59 fi, 5,75 fi (váll), 5,78—(5,94 M, 6,07 .«, (váll), í,51 fi és 6,70 j" értékeknél. Az A izomert .tisztítás nélkül dolgozzuk fel. A 4-klórbenzil-glioxál-hidrát a következőkép­pen állítható elő: 16,5 g 4-klórfenilajcetil4dorid 150 ml száraz éteres oldatát li g diazometán 500 ml erősen kevert, és jeges vízzel hűtött éteres oldatába csepegtetjük. 30 perc múlva 5—10°-on és csök­kentett nyomáson a diazometánt és az oldó­szert ledesztilláljuk. Sárgás színű kristályos anyagot kapunk, amely a 44dórbenzil-diazome­til-keton; infravörös abszorpciós spektrum (me­.tilénkloridban): jellemző sávok 4,84 «, 6,22 ,", 6,80 fi és 7,47 ." értékeknél, ezt az anyagot tisz­títás nélkül dolgozzuk, fel. 17 g 4-kÍánbenzil-diazometilHketon 150 ml éteres oldatához szobahőmérsékleten i23,5 g trifenilfoszfm 300 ml éteres oldatát adjuk. A képződő sárgás színű kristályokat 20 perc mul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom