162027. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vérnyomáscsökkentő hatású vegyület előállítására

162027 spektrofotometriás módszerrel, vagy' a tirozin­hidroxiláz működését gátló aktivitással mutat­ható ki. Az udenont, mint új vegyületet, a jelen ta­lálmány feltalálói fedezték fel. Az udenont 5 termelő oirg&nizmust először ugyanezek a fel­találók találták meg; Gumma kerületben Kirizumiyama-nál, tűlevelű fák alól gyűjtöt­ték be. Ez egy gomba-szerű organizmus, me­lyet a feltalálók intézetében (Institute of Mic- 10 robial Chemistry, iShinagawa-lku, Tokió) te­nyésztettek és ÍOF törzsnek jelöltek. A tör­zset a Chiba kerületben, a iKogyo Gijiutsuin Hakko Kenkyujo-mál' helyezték letétbe és 503 szám alatt az állandó gyűjteménybe sorolták. 15 Ez a gomba termőtestet képez, ha fűrész­poros, táptalajon 27 °C-on termesztjük (10 g fűrészport, 60 ml 2,0% glükózt és 0,5P/0 szá­raz élesztőt tartalmazó tápoldattal keverve és 20 500 ml-es lombikba öntve 20 percen át 120 °C-on sterilizáljuk). ^Az így képződött tarmő­test-rész Collybia típusú. A gomba feje 4—11 cm átmérőjű,mely kezdetben domború, majd kinyílik és lapos lesz, imiközben a gomba-fej 25 középső irésze nyálkás és világosbarna vagy világos szürkés-barna. Sugárirányú vagy háló­szerű erezet figyelhető meg. A .lamellák lazák, színük fehértől sárgásfehérig változó és a törzshöz közvetlenül kapcsolódnak. A törzs 30 belseje üreges és a spóra lenyomata fehér. Ha • a 10F jelzésű törzset az ismert gombákkal összehasonlítjuk, akkor a gombafajtának az Oudemansiella-val rvamnak közös tulaj donságai és az Oudemiansdella ismert három fajtája kö- 35 zül az Oudemansiella radicata-ihoz áll legkö­zelebb. A gombákat termőtestük morfológiája alap­ján osztályozzuk, azonban nem teljesen bizo­nyos, hogy, a mesterséges . táptalajon termesz- 40 tett termőtest a természetben előforduló faj­tákkal teljesen megegyezik. A ÍOF törzs fű­részporos táptalajon korái növekedési istádiu­rriában vizsgálva Pseudohiatula ohshiimaa-hoz {Hongo és MatSiUda) hasonlít. A gomba telje- 45 sen kifejlődött állapotban — mint ahogy azt már az előbbiekben írtuk — Oudemansiella radicata-nak (ATCC 20295) osztályozható. Isme­retes, hogy eltérő penészek és gombák mes­terségesen termesztett 'anyagában gyakran 50 ugyanazt a vegyületet. találjuk. A jelen talál­mány oltalmi köre kiterjed a termesztett mik­roorganizmus anyagában könnyen kimutatható udenon spektrofotometriás mtódiszerrel végzett meghatározására is. 55 A találmány oltalmi köne kiterjed továbbá az udenon elkülönítési és tisztítási eljárására is. Az udenon spektrofotometriás módszerrel végzett meghatározása alkalmas az extrakciós 60 és tisztítási műveletek hatásosságának megál­lapítására ds. lA találmány szerint az „udenont termelő törzs" kifejezés magában foglalja a ÍOF törzs minden variánsát és mutánsát. A találmány 65 kiterjed minden olyan organizmusra, mely udeudenont termel és amelyet a 10F törzstől, variánsaitól és mutánsaitól határozottan nem lehet megkülönböztetni. A találmány szerint az udenon az udenont termelő törzs aerob körülményeik között vég­zett termesztésével állítható elő. Az udenon előállítása történhet szilárd táptalajon végzett termesztéssel is, azonban nagyobb mennyiségű anyag ele Ulítására előnyösebb a folyékony kö­zegben végzett termesztés. Például a 10F tör­zset 2,0% glükózt, 0,5% szárított élesztőt és 1,5% agárt tartalmazó ferdenagar táptalajon tenyésztjük i(melye't előzőleg 20 percein át 120 °C-on sterilizáltunk és a sterilizálás után a pH-t kb. 5,6-ra állítottuk be). A ferde-agáron képződött miicélium^teleppel beoltjuk azt a tápoldatot, melyben az udenon termelhető. A .beoltás másik hatásos módja: az udenont ter­melő törzset az előbbi módon fűrészporos táp­talajon, 27 °C^on, 10—20 napon át tenyészt­jük, majd a táptalajt — a micéliummal együtt — friss tápoldatban szuszpendáljuk :(pl. mély 2% glükózt és 0,15% szárított élesztőt tártai-. maz) és a szuszpenzióval azt a tápoldatot olt­juk be, melyben az ludenont termeljük. Lehetséges tehát rázákultúrával, vagy mé­lyen levegőztetett fermentációval kapott kul­túrával beoltani egy olyan tápoldatot, mely­ben udenon termelhető. Az udenont termelő törzs 20—35 °C-on szaporítható, de az udenon termesztését előnyösebb 25—130 °lC-on végez­ni. Az udenont termelő törzs termesztésénél a mikroorganizmusok táptalajaként ismert anyagok használhatók fel. iSzénforrásként pél­dául glükóz, maltóz, dextrin, keményítő, lak-, tóz, szacharóz, glicerin vagy ecetsav alkalmaz­ható. A 0,5% peptont, 0,3% iszárított élesztőt, 0,3%, kiálium-dihidrogénfoszfátot, 0,1% MgSC-4 • 7H2 0-t, 0A% nátriumikloridot tartal­má'zó tápoldathoz különböző szénfoirrásokat adva, rázókultúinával, 27 °C*on, 14 mapon ke­resztül, vizsgáltuk az udenon termelését.. Fű­részporos táptalajon, 14 napon át, 27 °C-on termesztett udenont termelő törzset olyan táp­talajba szuszpendáltunk, mely .2% glükózt és 0,5%. szárított élesztőt tartalmaz. Ennek a szuszipenziónak 10—lö" miHláteróvel beoltunk több, 500 ml-es lombikba helyezett 120 ml táp­oldatot. Tápoldatban az udenon termelése (mcg/ml) és a szaporodás a következő (bősé­ges növekedés.«—|—f—|—|-, közepes növekedés ++, gyenge növekedés +): glükóz: a hetedik napon 59 imcg/nil, a tize­dik napon 300 mcg/iml és +•+'•+; maltóz: a hetedik napon 7 .mcg/ml, a tize­dig napon kevesebb, mint 5 mcg/ml és + +; dextrin: a hetedik napon 12,5 mog/ml, a ti­zedik napon kevesebb, miint 5 meg/hú és + +; keményítő: a hetedik napon 5 mcg/ml, a tize­dik napon kevesebb, mint 5 mcg/ml és '++•; laktóz: a hetedik napon 25 mcg/ml. a tize­dik napon 100 mcg/ml és •+•;

Next

/
Oldalképek
Tartalom