162025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 11-piperazinil-dibenz- [b,f][1,4]oxazepinek előállítására

13 162025 14 [l,4]oxazepint, Ö0 ml foszforoxikloridot és 1 ml NyN^dimetilainilint 4,5 óra hosszat reagáltatunk, bapárlás után a maradékot 100 ml xilolba öntjük, a xilolos oldatot jégre öntjük, tisztítjuk, szárítjuk, és 80 ml-re bepároljuk. Az így kapott xilolos i2-trifluormetilszulfonil-íl-klór-dibenzl[b,f]i[l,4]oxazepinhez 2,9 g N-,(y-hidroxipropil)-pi|perazint adunk, és a reakciókeveréket visszafolyatás köziben 5 óra hosszat forraljuk. Ezután vizet és tömény nátriumhidroxid oldatot adunk hozzá, és éterrel extraháljuk. A szerves fázist vízzel mossuk, majd 2 n sósavval kimerítésig extraháljuk. A savas kivonatot tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, és a kivált bázist éterrel kirázzuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Petrolétert hozzáadva kristályok válnak ki, ezeket elválasztjuk, és először acetonból, majd éternpetroléter elegyből átkristályosítjuk. Így '2-trifluormetilszuMonil-(lil-!(4-y-(hidroxiipropil-(lHpiperazinil)-dibenz[ib,f]i[il,4]oxazepint kapunk 160—161 °C olvadáspontú halványsárga kristályok alakjában. 9. példa: 2-Trifluormetilszulfonil-(ll-i(4-i)S-ihidroxil-l-pi!perazinil)-dibenz[lb,f ] [il ,4]oxazepin A" 8. példában leírt módon, de 1 ml helyett 0,5 ml N^N-dimetilajiilmból kiindulva előállítunk 80 ml xilolos 2-trifluormetikzulfonil-ll-klór-di/benz[b,f][tlj4]oxazepin oldatot, hozzáadujak i2,9 g N-((j/S-hidroxiprapil)-piperazint, és a reakciókeveréket visszafolyatás közben 4,5 óra hosszat forraljuk. Ezután a reakciókeverékhez vizet és tömény nátriumhidroxid oldatot adunk, majd éterrel extraháljuk. A xilolos-éteres fázist vízzel mossuk, majd 2 n sósavval kimerítésig extraháljuk. A savas kivonatot tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, és a kivált bázist éterrel kirázzuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk. Petrolétert hozzáadva kristályok válnak ki, ezeket leszűrjük, és éter-petroléter elegyéből átkristályosltjuk. 2-lVifluo(rimetilszuMonilrl'lH(4-)ő-ihidroxi|propil-il-piperazinil)^dÍ!benz[b,f][!l,4]oxazepint kapunk 132—134 °C olvadáspontú sárga prizmás kristályok alakijában. 10. példa: i2-T^Mluormetilszadfonál-lllH(i4Hetil-Jl-piperazinil)-dibenz[b,f]|)l,4]oxazepin A 8. példában leirt módon 2 g 2-trifluorme111szuMonil-il04il-diihidro-illlHoxo-dibenz[b,f] [l,4]oxazepim|ből„ i25 ml foszforoxiklorídból és 0,5 ml N,N-dimetilanilinból készült 80 ml-re bepárolt xilolos 2-1rifluormetilszulfonil-íl-<klór-dibenzfb,f][il,4]oxazepin oldathoz 1,71 g N-etil-piperazint adunk, és a reakiciókeveréket visszafolyatás közben 4,5 óra hosszat forraljuk. Víz és tömény nátriumhidroxid oldat hozzáadása után éterrel extrahálunk. A szerves fázist vízzel mossuk, majd 2 n sósavval ki-5 merítésig extraháljuk. A savas kivonatot tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk. és a kivált bázist éterrel kirázzuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és leszűrjük. A szüredéket vákuumban 10 bepároljuk. A maradékot petroléterből kikristályosítva 102—105 °C olvadáspomtú kristályos 2-trifluoilmetilszuMoinilHlll-i(4-etilHl-piperaziinil)-dibenz[b,f] [1,4] oxazepint kapunk. 15 11. .példa: 2-TrifluormetilszuMonil-ll^(4-!/í-metoxietil-lHpiperaziinil)-dibenz['b,f][l,4]oxazepin 20 A 10. példában leírt módon készült, 80 ml xilolt tartalmazó 2-triflourmetilszulfoniH 1--klór-dibenzfb,f][)l,4]oxazepin oldathoz 2,16 g N^-metoxietil)-piiperazint adunk, ós a kapott 25 reakciókeveréket 4,5 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Ezután vizet és tömény nátronlúgot adunk hozzá, és éterrel extraháljuk. A szerves fázist vízzel mossuk, majd 2 n sósavval kimerítésig extraháljuk. A savas kivo-30. na tot tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, és a kivált bázist éterrel kirázzuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és szűrjük. A szüredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot petroléter-35 bői kikristályosítva í2-trifluonmetilszulfonil^ll•i(4-/?-metoxietil-il-piperazinil)-dilbeniz[b,f ] [1,4]oxazepint kapunk 80—83 °C olvadáspontú kristályok alakjában. 40 12. példa:. 2-Trifluormetuszulfonil-illH(4-^netil-'l-Hpiperazmil)-dilbenz[ib,f ] [1,4]oxazepin 45 7,5 g 2-trifluormetilszuMonil-ll-amiho-dibenz [b,f] [1,4] oxazepint kalium-4ierc.-butiláttal (3 g káliumból) 40 ml dimetilszulfoxidban 60 °C-on fél órán át keverünk. Ezután 6,3 g bisz-(/?-klóretil)-Jmetilamin-ihidrokloiridot, 0,9 g ká-50 liumjodidot és további 20 ml dimetilszulfoxidot adunk hozzá, majd további 14 órán át 80 °C-on keverjük. A reákciókeveréket ezután 150 ml benzol és 2Q0 ml víz között megosztjuk. A benzoics fázist vízzel mossuk, és híg eeet-55 savval kimerítésig extraháljuk. Az aktívszénnel derített ecetsavas kivonatot jeges hűtés köziben tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, és a kivált ibázist kloroformban oldjuk. A kloroformos oldatot vízzel mossuk, 60 nátriumszulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot benzolban oldjuk, és alumíniumoxidon át megszűrjük. Bepárlás, majd petroléterrel való hígítás után kristályok válnak ki, ezeket aceton-petroléter elegyből átkristályosít-65 juk. így 119—120 °C olvasdáspontú 2-trif luor-7