162025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 11-piperazinil-dibenz- [b,f][1,4]oxazepinek előállítására
11 162025 12 mossuk, nátriiumszulfáton szárítjuk, és leszűrjük. A szűredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot petroléteilből kikristályosítva 2-trifluormetiltio-ilil-i(4-/?-ihidroxietil-íl-piiperazin!Íl)-dibenz[b,f] [1,4] oxazepint kapunk 121—123 °C olvadáspontú kristályok alakjában. 4. példa: 2-Tfriftoormetiltio-41-í(il-piperazmil)-dibenz[ib,f] [il,4]oxazepin A 3. példával analóg módon, de 10 ml N-(/J-hidroxietil)Tpiperazin helyett ilö ml piperazin felhasználáséval éter-petroléter elegyből való 'kristályosítás után 2-trifluormetiltio^ll-J (l-piperazinil)-dibenz[b,f] [l,4]oxazepint kapunk 105— 107 °C-ion olvadó halványsárga prizmák alakjában. •5. példa: i2-TnrifluormetilszulfonilHlil-((4-nietilHl-pipeiraztail)^dibenz[b,f][l,4]oxazapin A 2. példában leírt módon 2,3 g i2-trifluormetilszulfonil-lO^lil-idihidro-lil^oxo^dLbenz[b,f] [1,4] oxazepint, 40 ml tfoszforoxikloridot és 1 ml dimetilanilint 4,5 óra hosszat reagáltatunk, a maradékot 100 ml xilolban oldjuk, az oldatot jeges vízbe öntjük, a szerves fázist 2 n sósavval és vízzel mossuk, és vákuumban Ibepároljiuk. Az így kapott xilolos i2-trifluormetilszuifonil-ll-klór-.dibenz[bjf][il,4]oxazepinhez 4 ml N-metilpiperazint adunk, és a reakciókeveréket 5 óra hosszat visszatfolyatás közben forraljuk. Ezután lehűtjük, i2 n nátriumhidroxid oldattal és vízzel mossuk, majd 2 n sósavval kirázzuk. A savas kivonatot tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, és éterrel extraháljuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot acetonban oidjiuk, és 0,19 g oxálsavat adunk hozzá. Étert hozzáadva a 2-trifluormetilszulfonil-iliH(4-metiH-piperazinil)-<libenz[b,f][l,4]oxazepin~oxalát 023—226 °C olvadáspontú, enyhén sárgás, prizmás kristályok alakjában kikristályosodik. Az így kapott oxalátot vízben szuszpendáljuk, |2 n vizes nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, és a kivált bázist éterrel extraháljuk. Az éteres fázist bepároljuk, majd a maradékot éter-petroléter elegyből kikristályosítva 2-trif luor-űnetilszulfonil-lil -i(4-jmeti 1-4 --piperazinilj-jdibenzifbyf ] ]!l-,4 [oxazepint kapunk jl20—121 °C olvadáspontú sárga kristályok alakjában. Az ebben a példában kiindulási anyagként használt 2-trif luormetilszulifonil-1041 -dihidro-Íil^xo^ibenz:[ib,f]]il,4[oxazepin a következőképpen készül. 2,5 g í2-trifluormetiltio-il04il-dihidiro-lil-oxo-dibenz[b,f]|l,4]-oxazepint 50 ml jégecetben szuszpendálunk, és hozzáadunk 4 ml 30%-os hidrogénperoxid oldatot. A reakciókeveréket 1 órán át 70 °C-on, majd -1,5 órán át 100—110 °C-on melegítjük. A reakciókeverékhez ezután vizet adunk, és vákuumban bepároljuk. A keletkezett pépet leszívatjuk, és étert adunk hozzá. Az éteres fázist vízzel, 2 n nátriumhidroxid 5 oldattal és vizes nátriumklorid oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, aktívszenet adunk hozzá, majd kevés alumíniumoxidon átszűrjük. A szűredéket bepároljuk, és petrolétert adunk hozzá. A kivált kristályokat elkülönítjük, és 10 aeeton^petroléter elegyből átkristályosítjuk. Így 2-trif luormetüszuMonilHlO 41 -dsihidro-41 -oxo-^di!benz[b,f][l,4]oxazepint kapunk. Olvadáspontja 193—198 °C. 15 6. példa: 2-Trifluormetilszulfónil-ll-;(!l-piperazinil)-dibenz[b,f] [l,4]oxazepin 20 A 2. példában leírt módon 4,5 g 2-trifluormetilszulfonil-10,íll-dihidro-il| l-oxo-dibenz[b4][1,4]oxazepint, 70 ml tfoszforoxikloridot és 1,5 ml N,N-diimetilanilint 4,5 óra hosszat reagáltatunk, a reakciókeveréket bepároljiuk, 120 ml 25 xilolban oldjuk, az oldatot jeges vízbe öntjük, a szerves fázis; tisztítjuk és szárítjuk, majd 100 ml-jre bepároljuk. Az így kapott xilolos 2-trifluorm.etilszulifoinil-il|l-klór-<libenz[b,f ] [1,4]ox. azepin oldathoz 20 ml ivízmentes piperazint 30 adunk, és a reakciókeveréket visszatfolyatás közben 5 óra hosszat forraljuk. Ezután 2 n vizes nátriumhidroxid oldattal és vízzel mossuk, majd 2 n sósavval kimerítően extraháljuk. A savas kivonatokat tömény nátriumhidroxid oldattal 35 meglúgosítjuk, és a kicsapódott bázist éterrel kirázzuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és leszűrjük. A szűredéket bepároljuk, a maradékot acetonban oldjuk, és 1,16 g maleinsavat adunk hozzá. Étert 40 hozzáadva i2-trifluoiimetilszulfonil-| lilH(l-piperazinil)-dibenz[b,f] [l,4]oxazepin-maleátot kapunk színtelen prizmák alakjában. Olvadáspontja 183—186 °C. 45 7. példa: 2-Tritfluormetilszulfonil-1 lil-((4-yff-hidroxietilHl-ipiperazinil)-dibenz[fo,f ] [1,4]oxazepin 50 A 6. példában leírt módon eljárva, de 2 ml N,N-rdimetilanilint és 100 ml tfoszforoxikloridot, 20 ml piperazin helyett pedig ;li2 g N-ifyS-hidroxietil)-piperazint felhasználva, éter-petroléter elegyből való kikristályosítás után 2-trifluorme-55 tilszulfonil-illJ(4-yi?4iidroxietil--(l^piperazinil)-dibenz[lb,f] [1,4]Oxazepint kapunk 11121—123 °C olvadáspontú prizmák alakjában. 8. példa: 60 . 2-Trifluormetilsziu]tfonilHll^(4-yHhidroxipropil^l-piperazinil)-dibenz:[fo,f,] [il ,4]oxazepin A 2. példában leírt módon 3,4 g 2-trifluor-65 metilszulfonil-1041-dihidro-41-oxo^dibenz[b( f] 6
