162025. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 11-piperazinil-dibenz- [b,f][1,4]oxazepinek előállítására

,5 rögén vagy egy redukálószer, például hangya­sav, jelenlétében a megfelelő aldehiddel való reagáltatásukkal végezhető. A megfelelő alkanolök 'reakcióképes észterei­vel való reakcióhoz az Ib általános képletű 5 vegyületeket előnyösen iners szerves oldószer­ben oldjuk, a kapott oldathoz hozzáadunk egy savmegkötőszert, például 'káliumkarbonátot, és a megfelelő alkanol reakcióképes észterét, és az .így kapott reakciókeveréket 1—4 órán át szoba- 10 hőmérsékleten (kb. 25 °C) és a reakciókeverék forrási hőmérséklete közötti hőmérsékleten me­legítjük. Ehhez a reakcióhoz reakcióképes ész­terként alkanolök szerves vagy szervetlen sa­vakkal, például toluolszulfonsavval vagy hidro- 15 génhalogenidekkel alkotott észtereit használ­hatjuk. A savmegkötőszer helyett az Ib álta­lános képletű vegyületek feleslegében dolgoz­hatunk. Iners szerves oldószerként például ace­ton vagy izopropílalkohol használható. 20 Az Ib általános képletű vegyületek reduktív alki'lezését például úgy végezhetjük, hogy az Jb általános képletű vegyületeket 90:%ros han­gyasavban oldjuk, az oldathoz hozzáadjuk a 25 megfelelő aldehidet, és az így kapott reakció­keveréket 5—H20 órán át ö0 és 160 °C között, előnyösen azonban a íreakciókeverék forrási hőmérsékletén melegítjük. Az Ib általános képletű vegyületek hidroxi- 30 alkilezését az alkilezésre ismertetett eljárással, az Ib általános képletű vegyületeknek a meg­felelő glikol- monoészterével való reagáltatásá­val végezhetjük. Egy másik módszer abban áll, hogy az Ib általános képletű vegyületeiket iners 35 szerves oldószerben, például toluolban, alkal­mas alkilénoxidokkal reagáltatjuk amikoris a reakció célszerűen nyomásálló csőben, &0 és 120 °C között 3—7 óra alatt megy végbe. 40 Az Ib általános képletű vegyületek alkoxi­alkilezését az alkilezésre ismertetett eljárással, az Ib általános képletű vegyületekinek HO^alk­oxialkil képletű alkoholok reakcióképes észte­reivel való reagáltatásával végezhetjük. 45 Az előbbiekben ismertetett eljárások bárme­lyike szerint előállított olyan I általános kép­letű vegyületek, amelye^ képletében Rí hidr­oxialkilosoportot képvisel, ecetsav reakcióképes származékaival, például eeetsavanhidriddel, foá- 50 zikus szerves oldószerben, .például piridkiben, kezelve acetilezhetők. A találmány szerint kapott I általános kép­letű vegyületek ismert módon, például a reak­ciókeverékből való kiesapással, a reakciókeve- 55 rék bepárlásával, sóképzéssel stb. elkülöníthe­tők, és ismert módon, például átkristályosítás­sal, tisztíthatók. Az ágy kapott 1 általános kép­letű vegyületek ismert módon savaddíeiós sóik­ká alakíthatók át. 60 Az a) szakasz il. pontja szerinti eljárásban kiindulási vegyületként használt olyan II ál­talános képletű vegyületekhez, amelyek képle­tében X halogénatomot vagy alkoxi^, merkap­to- vagy alkiltiocsoiportot jelent, úgy juthatunk, 65 6 hogy IX általános képletű vegyületeket — eb ben a képletben A a fenti jelentésű — előnyö­sen katalitikus mennyiségű dimetilanilin vagy dimetilföirmamid jelenlétében halogónezőszerrel, például klórozószerrel, mint a fosaforoxiklorid vagy foszfonpentaklorid, reagáltatunk, illetve olyan II általános képletű vegyületeket, ame­lyek képletében X halogénatomot jelent, egy alkálifémalköholáttal reagáltatunk, 'illetve IX általános képletű vegyületeket ismert módon tiolaktámmá alakítunk, s így olyan II általá­nos képletű vegyületekhez jutunk, amelyek kép­letében X merkaptoesoportot jelent, és ezeket ismert módon alkilezzük. Azokat a II általános képletű vegyületeket, amelyekben X halogénatomtól, illetve alkoxi-, merkapto- vagy alkiltiocsoporttól eltérő jelen­tésű, ismert eljárásokkal állíthatjuk elő. Az a fenti eljárásban kiindulási anyagként használt IX általános képletű vegyület, amely­nek képletében A kénatomot jelent, például úgy állítható elő, hogy a X képletű vegyületet foszforoxiklorid vagy foszforpentoxid jelenlété­ben ismert módon gyűrűzárásnak vetjük alá. Ahhoz a IX általános képletű vegyülethez. amelynek képletében A szuMonilesaporto t je­lent, úgy juthatunk, hogy egy olyan ÍX álta­lános képletű vegyületet, amelynek képletében A kénatomot jelent, ismert módon, például hidrogenperoxiddal, oxidálunk. A fenti eljárásban kiindulási anyagként hasz­nált X képletű vegyület isimért módon, például a XI képletű vegyületnek foszgénnel való rea­gáltatásával, állítható elő. A XI képletű vegyü­letet pedig XII képletű nitrovegyület redukálá­sával kapjuk meg. A XII képletű vegyülethez úgy juthatunk, hogy a XIII képletű vegyületet klórral kezeljük, és az így kapott XIV képletű vegyületet antimontrifluoriddal reagáltatjuk. Az a) szakasz 2. .pontja szerinti eljárásban kiindulási anyagként használt IV általános kép­letű vegyületekhez úgy juthatunk, hogy XV általános képletű vegyületeket — éhben a kép­letben A kénatomot vagy szulfonilcsoportot jelent — ismert módon foszgénnel, illetve tio­foszgénnel reagáltatunk, és az ekkor keletkező izocianátot, illetve izotiocianátot III általános képletű vegyületekkel reagáltatjuk. Az a XV általános képletű vegyület, amely­nek képletében A kénatomot képvisel, a XI képletű vegyületnek felel még, és annak meg­felelően állítható elő. Annak a XV általános képletű vegyületnek az előállítására, amelynek képletében A szulfonilcsoportot képvisel, a XII képletű vegyületet például hidrogenperoxiddal oxidáljuk, és az így kapott vegyületben a cnit­rocsoportot ismert módon aminoicsoporttá redu­káljuk. A c) eljárásváltozatban kiindulási anyagként használt olyan V általános képletű vegyületek­hez, amelyek képletében Y oxigénatomot jelent, például úgy juthatunk, hogy iXVI általános képletű vegyületeket — ebben a képletben A 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom