162008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-aminopenicillánsav előállítására
162008 6 (ClCHáCHaOJáSiC^, [GH3GH.(iCl)CH2 0] 2 -,9iCl2, i(CH3 0) 3 SiCl, (C2HsO)3SiCl, •(C 4 H^O) 3 SiCl, CHaX CH3O- SiCl, CH3O/ CH3 \ C2H5O-SÍCI, C2 H 5 0/ CH3 \ CH3-SÍCI, C2 H 5 0/ CH3 \ CH3-SÍCI, Cl(CH2 CH 2 0)3S(iCl, C4 H 9 0/ [CH3 CH(Cl)CH20]:^iiGl, C 4 HgO stb. genmiánium-ivBgyülietek, minit (C^Ha^GeC^, <C4H9)2G©Cl2, stb. kén-vegyületek, mint SOCl2 , C2H5OSOCI, CeHsOSOCl stb. A (Illc) általános képletű vegyületek sorába foszforvegyületek tartoznak, mint PCI5, POCI3, O / \ Ce H 4 PC13 , C6H5POCI2, CH3OPOCI2, \ / o C2H5OPGCI2, CsHrOPOCla, C4 H<jOPOCl 2 , CICH2OH2DPGCI2, CH3OCH2GH2OFOCI2, CeHsOPÓCla, C2>H9 SPOCl 2 stb. A (Ilid) általános képletű viegyületek körébe kénvegyületek tartoznak, mint C2H5OSO2GI, C4H9OSO2CI, C6 HgS0 2 Cl, CeH50S02a, CeHsCHaOSOCl istb. A találmány szerinti eljárásiban felíhaszn álható (III) általános képletű vegyületek közül a PCI3, POGI3, PCI5, COCI2 és hasonlók már eddig is ismert ihalogénező szemek voltak, de nem volt eddig ismeretes kiarboxil-ivédőcsopoiritiként való alkalmazásuk; e találmány feltalálói ismertek fel elsőnek, hogy ezek a vegyületek kiválóan alkalmazhatók kanbonistaivak megvédésére. Érdekes megjegyezni, hogy az eddig Eriedel—Crafts-katalizátorként ismert bórhalogenideik, alumíniumklorid, szilíciumiteitiiakloirid és hasonlók szintén jól használhatók vMőcsoportkénit az említett célra. Olyan esetekiben, .amikor a (III) általános képletű ivegyület — melyben R2 a fenti jelentésű — két vagy több halogéniatomot tartalmaz molekulájában, nincs még tisztázva, hogy valamennyi halogéniatom szerepet játszik-e a vegyes savanhidrid képzésében. Így pl. foszfortróiklorid esetében, amikor e vegyület 0,6—0$' mól mennyiségét (alkalmazzuk egy mól (I) általános képletű vegyületre, — melyben R1 a fenti jelentésű — rendkívül magas hozaimot érhetünk el. Ebből a tényből, arra lelhet következtetni, hogy a reakció az A reakeióvázilait szerinti lépésekben folyik le: — mely képletekben R1 jelentése a fent megadott. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele során a kiinduló anyagként alkalmazott (I) általános képletű vegyületet — mely képletben R1 jelentése a fent megadott — vagy annak sóját valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, pl. metilénkloridban, kloroformban, etilénkloridban, triklóretilénben, tetrahidrofuránban, dioxánban, „diglim"-ben, (dimetilglioxim) etilacetátban, ni trome tanban vagy hasonlóban oldjuk vagy szuszpendáljuk és savlekötőszert adunk hozzá. Savlekötőszerszerként pl. trialkilaminok, N-alkil-morfolinok, 5 N-alkil-piperidinek, piridin és homológjai, kinolin és homológjai, N,N-dialkilarilaminok és hasonlók alkalmazhatók; ezek közül különösen előnyös az N,N-dialkilanüinek és 2,6-lutidin alkalmazása. Ezután az elegyhez szobahőmér-10 sékleten vagy alacsonyabb, pl. 0 °C alatti hőmérsékleten hozázadjuk a (III) általános képletű vegyületet — melyben R2 a fenti jelentésű — a halogénatomok száma alapján számítva feleslegben levő mennyiségben, és így a megfelelő 15 vegyes savanhidridet képezzük. Egyes esetekben szükséges lehet a reakcióelegy szobahőmérséklet feletti hőmérsékletre történő melegítése; az alkalmazandó reakcióhőmérséklet függ a reagáltatott anyagok minőségétől. Az e reakció 20 útján kapott vegyes savanhidrid oldatához szobahőmérsékleten vagy alacsonyabb, pl. 0 °C alatti hőmérsékleten valamely iminohalogenidképző reagenst adunk, a mólekvivalensnél nagyobb mennyiségben. Iminohalogenid-képző rea-25 gensként pl. foszforoxiklorid (POCI3), foszforpentaklorid (PCI5), foszfortribromid (PBr3 ), *foszgén (COCl2 ), oxalilklorid (COC1—COC1), proto-O / \ 30 kateahil-tfoszfortriklorid (CßH 4 PCI3) és -\ / O hasonlók artalmasak. Az említett vegyületek közül különösen előnyösek a foszforpentaklorid 35 és a foszgén. E reakció lefolytatásának optimális körülményei szintén változnak az alkalmazott reagensek, oldószerek és savlekötőszerek minőségétől függően. Így pl. metilénklorid, N,N-dimetilanilin és foszforpentaklorid alkalmazása 40 esetén a reakció —50 °C és —20 °C közötti hőmérsékleten 2—3 óra alatt teljesen végbemegy. A fenti módon kapott iminohalogenidet azután 0 °C alatti hőmérsékleten valamely (VI) 45 általános képletű hidroxil-vegyülettel — melyben R3 a fenti jelentésű — reagáltatjuk. Ez a (IV) általános képletű hidroxil-vegyület pl. metanol, etanol, propanol, butanol, amilalkohol, 2-etil-hexilalkohol, benzilálkohol, 2-fenil-etil-50 alkohol, ciklohexanol stb. lehet. A (IV) általános képletű vegyületet 3—20 mól mennyiségben alkalmazzuk az (I) általános képletű vegyület — melyben R1 a fenti jelentésű — 1 móljára számítva, előnyösen valamely tercier 55 amin, pl. N,N-dimetilanilin, trietilamin vagy hasonló kis mennyiségének jelenlétében. Az iminoéter-képződés 0,5—3 óra alatt végbemegy, ha —60 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten valamely (IV) általános képletű alkoholt — mely-60 ben R3 a fenti jelentésű — adunk cseppenkint a reakcióelegyhez, vagy pedig az imino-klorid oldatát csepegtetjük a (IV) általános képletű alkoholhoz — melyben R3 a fenti jelentésű — az iminoéter csaknem elméleti hozammal ke-65 letkezik. ' 3
