161985. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a terminális aminocsoportjukon szubsztituált szekretinszármazékok előállítására
161985 A fenti egyenlet úgy értendő, hogy a tagokat kellően védett állapotban alkalmazzuk. Alkalmas aktivalócsoport miniden olyan csoport, amely reakoiokiépesebbé teszi a kariboxilcsoportot, mint a vegyes anlhidridek (pl. egy acilamninosaiv és izovaleriáns&iv anhidridje), azidok, savkloridok, reakcióterinékek karibodümidekkel, reakcióképes N^aeilvegyüleljek, O-acilihidroxilamin száirmazékok és aktív észterek, például alkiiészterek elektrafii (negatív) szubsztituenisekfoel, vinilészterek, enolészterek, fenilészterek, ttoíenilésztereik, nitrofenilészterek, 2,4--dinitrofenilésztarek, triklórfeniilészterek és nitrofeniltiolészterek. Nitrofenilészterek alkalmazása különösen előnyös a hozam, melléktermékek hiánya és így a tisztítás könnyű volta szempontjából. A találmány szerinti peptidsorozatok létrehozása során az aminocsoportok megvédhétők az általánosan használt védőcsoportokkal, amilyenek a benzdloxikatrbonil, nitrobenziloxikanbonil, metoxibenziloxikaribonil, terc.-butiloxikarbonil, ftalil, o-nitrofenilszulfenil, tozil stb. A karboxilcsaportok védelmére felhasználható csoportok például metil, etil, propil, terc.-ibutil, toenail, nitrobenzil, trirnetilbenzil. A hidroxilcsoportok védőosoportjaii lehetnek benzil, terc.-butil, tetra-Mdrapiranál stb. A guanidinosoportok védelmére használható csoportok pékiául nitro, tozil, p^nitrobenziloxikarfoonil és protonozás. A védőcsoportok eltávolíttatok iscmert reakciókkal, például nátaiuTrumal cseppfolyós ammóniában végzett redukcióval, hidrogénezéssel (pl. palládiumszén katalizátor jelenlétében), hidrogénihalogenididel (pl. hidrogénibromiddal vagy sósavval) való kezeléssel ecetsavban, vagy trifluorecetsavival való kezeléssel. A taidrogénfoalogenádidel ecetaaviban való kezelés után a szabad aminők előállítására a hidrogénfhalogeniid sót vagy egy ioncserélő gyantával, mint az Amiberlite IiR400-aal kezeljük, vagy egy amiinnal, mint a triptilaminnal, közömbösítjük. A fent említett peptidsók például hidrokloridok, hidrobromidok, acetátok, fluoracetátok (pl. triifluoracetát) és klóracetátok (pl. diklóracetát) lehetnek. A gyakorlatban a használható aminosav a glicin, használihatő dipeptid az L-leucil^gMcin. A találmány szerinti eljárással készült új szekretinszármazékok a szekretinihez hasonló módon alkalmazva mintegy kétszer olyan hosszú kiéig hatásosak maradnak. A találmány szerinti eljárást a következő példák szemléltetik. 1. példa: t-Butiloxikianboníl-glicil-L4iisztidil-o-benziL -L-szeiril-L-asaparagil-glicil^benziloxikarbonilhidrazid 800 mg t-butiloxikarbonil-L-ihisztidil-O-benzil-L-szeril-L-aszparagil-gliail-benziloxikaribonil-hidrazid védett tetrapeptidet feloldunk 5 ml trifluorecetsiavban. Szobahőmérsékleten való 15 perces állás után a trifiuorecetsav zömét vákuumiban eltávolítjuk, és a maradékot 50 ml 5 éterrel eldörzsöljüik. A szabad amin-trifluoracetát^peptidet kicentrifuigáljuk, éterrel mossuk, és vákuumban nátriuimhidroxidon megszárítjuk. 830 mg terméket kapunk. Ebből a trifluorace• tatból 75.3 mg-ot 6 ml dimatilformamidban olio dunk, hozzáaidunk 0,28 ml trietilamint, és az oldatot jógf ürdőben 5 °C-ra hűtjük. Ezután hozzáadunk: 3i55 mg t-ibutiloxikarboniil-glicin-náttrofendlésztert, és az oldatot szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni. Négy óra múlva további 13 15 mg i(0,05 mmól) t-ibutiloxikaribonil-iglicin-ndtrofenilészterit adunk hozzá, imajd összesen 5 óra elteltével az oldószert vákuuimban részben eltávolítjuk. A maradékhoz etilacetátot adunk, és ecetsavval 6 pH-ra állítjuk be. A csapadékot 20 szűrő elválasztjuk, etilacetáttal mossuk, és vákuumban megszárítjuk. Így t^butiloxikarbonil-glicil-L-hisztidil-O-benzil-L-szeril-L-aszparagil-glicil-'benziloxiikarbonilhi'drazid védett pentapeptidet kapunk. Olvadáspontja 210—212 °C. 25 Gly-His-Ser-iAsp-Gly-Thr-Phe-Thr-Ser-Glu-Leu-Ser-Arg-Leu-Arg-tAsp-Ser-Ala-Arg^Leu-Glui(NH2)^Arg-Leu-Leu-Glui(NH2 )-Gly-Leu-Val-.NH2 30 3i30 mg tHbutiloxikariboniil-glioil-L-lhteztiddl-0--benzil-L-szeril-L-asapainagil-glicil-benziloxikar. ibonilihidraaidnak 20 ml metanol, 10 .ml víz és 10 ml ecetsav elegyével készült oldatához hozzá-35 adunk 100 mg 10i% palládiumot .tartalmazó palladiumszenet. A szuszpenziót foidrogénatmoszférában 5 óra hosszat keverjük. A katalizátort szűréssel eltávolítjuk, és a szűredéket vákuumban bepároljuk. A maradékot vízmentes alko-40 hollal kezeljük, és vákuumban bepároljuk. Ezt a műveletet háromszor megismételjük. Ezután a maradékot etilacetáttal digeráljuk, szűrőre visszük, mossuk, és vákuumban megszárítva 213 «mg tJbutilox!ÍkiaiiibonilHgliicil-.L-ihisztidil-L-szeril-45 -Lnaszpafragdl-glicil-fliidrazidot kapunk. Ebbol a védett pentapeptdd-hidrazidból 32 mg-ot feloldunk 0,5 ml dimetilformamidban, hozzáadunk 0,03 ml tömény sósavat, és az olda-50 tot szárazjég-aceton fürdőben 5 percig —15 °C-on tartjuft. Ezután hozzáadunk 0,05 ml 14%-os vizes nátriumnitrit oldatot, és 5 perc múlva a hőmérsékletet —25 °C-ra csökkentjük. Ezután hozzáadunk 0,0,42 ml N-etupiperidint, majd 55 56 mg Tihr-Phe-Tihr-ßer-Glu-Leu-Ser-Arg-Leu-Arg^spHSer-Ala-Arg-Leu-Glui(iN.H2 )-iArg-Leu-Leu-Glu(NH2)-Gly-Leu-Val-NiH2 szaibad trikozapeptid-aimidot, és 0,7 ml dimetillfoirmiaimiddal mossuk. A i^akciókeyeréket 5 °C-on 24 óra 60 hosszat állni hagyjuk, majd hozzáadunk újabb adag pentapeptidazidot (az eredeti mennyiség felét), összesen 48 óra múlva a reakiciókeveréket vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 5 ml hideg trifluorecetsaiviban oldjuk, szoba-65 hőmérsékleten 15 percig állni hagyjuk, majd a 2
