161941. lajstromszámú szabadalom • Villámzár

161941 Abban az esetben, ha az említett jellegű villámzáraknál olyan tartószalagokat alkalmazunk, amelyek .'kivágásokkal rendelkeznek, és e kivágásokba a zártagokat be lehet csúsztatni, akkor a kapcsoló részek a zártagok között egyidejűleg rögzítésre is szolgálnak, miközben becsúsztatott állapotban a tartószalaigok vetülékfonalai rögzítik őket. A zártagok maguk a kapcsolati helyekből aránylag messzire előrenyúlnak, ami a fölszakadással szembeni biztonság szempontjából kedvezőtlen helyzetet teremt. A találmány feladata azon lehetőség megteremtése, hogy a bevezetőben leírt villámzár esetében a tartószalagok, valamint a zárláncok közötti kapcsolatot meg lehessen javítani. A találmány szerinti villámzár, műanyag monofilszálból, torzított csavarrugó formájában kialakított folytonos zárláncból, textil anyagú tartószalagiból és zárkocsiból áll, a zárláncok a villámzár síkjára merőleges síkra vetítve két hoszszanti oldallal, két domlborított kapcsolófelülettel, valamint ahhoz csatlakozó, lényegében egy síkban elhelyezkedő nienetrésszel bíró zártagokkal rendelkeznek, és a zártagok e menetrészekből görbített kapcsolórészek útján zárláncokká vannak egyesítve. A találmányi gondolat abban van, hogy a kapcsolórészek a szomszédos zártagok egy és ugyanazon hosszanti oldalához csatlakoznak, a zárláncok így definiált oldalai a tartószalag felé vannak fordítva, a kapcsoló részek pedig kötőelemekként a tartószalagokra vannak fölerősítve. A találmányi gondolat érteiméhen a villámzáraknál a zártagoknak a tartószalagokon való kapcsolata többé nem a zártagok hátoldalán történik, hanem valamelyik hosszanti oldalukon, előnyösen annak közepe táján. Így az összekötő elemek segítségével minden különösebb nehézség nélkül szilárd statikus kapcsolatot lehet biztosítani a zártagok és a tartószalag között. Általában a találmányiunk szerinti villámzár esetében a kapcsolórészek a villámzár hossztengelyéhez viszonyítva kismértékben elferdített helyzetűek. Mint ahogy a műanyag monofil szálakból készült viJlámizárataáf^többnyire szokásos, a szabadonmaradó távolság a záílánc egymással szomszédos zártagjai között megközelítően megegyezik a műanyag monofil szál vastagságával, és így a kapcsoló részek tengelyei középütt mintegy 4í5 °HOS szöget zárnak be a zárlánc hossztengelyével. Annak érdekében, hogy a kapcsolórészeket a zárlánc és a tartószalag közötti csatlakoztatás funkciója eretekében optimálisan alakítsuk ki, célszerű a találmányi gondolat értelmében olyan elrendezést megvalósítani, hogy a kapcsolórész a szomszédos zártagok között ellapításokkal vagy kenesztmetszetesökikentésekkel rendelkezzenek. A találmány szerinti villámzár két egymással megegyező zárlánoból, vagy adott esetben bal-és jobboldalon különböző zárláncokból lehet öszszeállítva. Az első esetben a villámzárat úgy kell kialakítani, hogy a zártagok mindkét keskenyebbik oldalukon domborított kapesolófelületekkel rendelkezzenek. A második esetben fennáll a lehetősége annak is, hogy a zártagokat úgy képezzük ki, hogy azok a kapcsoláfelületektől ki-5 indulva a másik oldal felé kapocsszerűen összeszűküljenek. A találmányunk szerinti villámzárak esetében a zártagok kapcsain keresztül folytatólagosan végigmenő kitöltő belet is el lehet, helyezni. 10 A zárláncoknak a tartószalagokkal való kapcsolatát a találmányi gondolaton alapuló villámzárak esetében különböző módokon lehet megvalósítani és ezek mindegyike kedvezőbb az ismert megoldási módoknál. Lehetséges a zárlán-15 cokat a tartószalagokra azonos módon is fölhelyezni, mégpedig azáltal, hogy a kapcsoló részek, előnyösen az eilapítások, illetve keresztmetszetösszeszűkítések helyén a tartószalagok vetülékfonalaiival varunak rögzítve. 20 Ilyen esetben a tartószalagokat vagy a mélyedésekbe utólag becsúsztatható zártagok befogadása érdekében mélyedésekkel kell ellátni, vagy pedig külön befűzött rögzítőfonalakról kell gon-25 doskodni, amelyekkel a tartószalagokon fölfekvő zárláncoknak össze kell szőve lenniök. Mindkét esetben a tartószalagok rögzítő fonalainak a zártagok között azonos módon elcsúszásmentesen kell elhelyetzkedniök. Fennáll azonban annak leső hetősége, hogy a kapcsoló részeket ragasztás vagy hegesztés útján a zárláncokkal összekapcsoljuk. Végül pedig csakúgy mint az előbbi esetekben varrott kapcsolatot is létre lehet hozni. 33 Ez a kialakítási forma elsősorban a gyártástechnológiai egyszerűség miatt jelentős, mivel a villámzárak előállítása szokásos módon varrott kötésekkel történik, és varrógépek segítségével készül. Ezt például oly módon végzik, hogy a 40 zártagokat a tartószalagra fölhelyezik, és a kapcsolati helyeket varratok útján a tartószalaggal összekötik. Ilyenkor tűző öltésekkel, vagy kettős láncöltésű varrásokkal dolgoznak. Különösképpen elterjedt a több tűvel való varratok készí-45 tése. Ehhez a módszerhez tartozik mindenek előtt a két tűvel végrehajtott kettős láncöltésű varrás, amelynél a fonalak valamelyik zárláncfél kapcsolati részeinek bal- és jobboldalán vannak vezetve, miközben az ún. fogószálak a zár-50 tagokon fekszenek föl. Minden további nélkül fennáll a lehetősége a varratokat oly módon vezetni, hogy a varrószálak a zártagok között helyezkedjenek el, és ily 55 módon a zárkocsi vagy más idegen tárggyal való érintkezés következtében koiptatási igénybevételnek ne legyenek kitéve. Valamennyi rögzítési mód esetében minden statikus erőhatást valamilyen úton a zárlánc és a tartószalag között a 60 kapcsoló részek vesznek föl, és továbbítanak. A hatóerők szempontjából lényeges, hogy azok kis karokon működjenek, amely körülmény megjavítja a fölszakadással szembeni biztonságot. A találmány szerinti villámzár zárláncainak 65 készítése önmagában ismert módon valamilyen *