161875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkánszulfonsavak alkálisóinak előállítására

5 161875 lúgokkal, főként nátriumhidroxiddal semlegesí­tett oldatokat a foszforsav oxisavai vagy ezek sói jelenlétében a szokásos bepárló berendezé­sekben rövid tartózkodási idő mellett a jelen­levő paraffinszénhidrogének és víz túlhevítése nélkül desztillációs úton feldolgozzuk. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az alkánszulfonát­-végtermékek színét és szagát befolyásolható melléktermékek az utóbbi esetben nem kép­ződnek. A találmány szerinti desztilláció során fel­használható foszforoxisavak közül pl. az orto-, méta- vagy pirofoszforsav, továbbá a polifosz­forsavak, foszforos savak, foszfonsavak, vala­mint a felsorolt savak sói jönnek számításba. A foszforvegyületek optimális hatásának kihasz­nálása céljából ezeket a bevitt alkáli-alkánszul­fonátok súlyára számítva 0,01—5%, előnyösen 0,05—1,01% mennyiségben használjuk. A foszfor­vegyületek hozzáadása a kénsav elválasztása után a hidrogénperoxiddal történő fehérítés alatt, vagy aközben semlegesítés előtt vagy aközben, továbbá a desztilláció előtt vagy eköz­ben történhet. A foszforoxisavakkal képzett ke­verékek általában 2 súlyrész vízzel történő fel­hígítás után üvegelektróddal mérve kb. 6—7 pH-értékűek. A foszfor oxisavainak jelenlétében történő desztillációt pl. szakaszosan végezhetjük, amikor először kb. 140—200 °C közötti fenékhőmérsék­leten pl. nagynyomású gőzzel való hevítéssel a teljes vizet és a paraffinok egy részét ledesz­tilláljuk, majd a desztillációs maradékként ka­pott víztiszta színtelén folyadékot kb. 220—350 °C közötti .fenékhőmérsékleten továbbdesztillál­juk. Az utóbbi desztillációs szakaszban előnyö­sen vízgőzt vezetünk be a paraffinszénhidrogé­nek ledesztillálásának megkönnyítése érdeké­ben. A második desztillációs szakasz viszonylag csekély mértékű hőigénye folytán kisebb beren­dezésekben megfelelően lerövidített tartózkodási idő alatt végrehajtható. Folyamatos desztillációnál a fentiekhez ha­sonló elvek szerint járunk el. Ha pl. az el­gőzölögtetést kb. 250 °C fenékhőmérsékletig végezzük és az előző példaként megemlített összetételű alkánszulfonsavas oldatokból indu­lunk ki, akkor desztillációs maradékként alkáli­-alkánszulfonátok olvadékát kapjuk, amelyek lehűtésnél színtelen áttetsző termékként meg­szilárdulnak. Ezek a termékek 15 súlyszázalék­nál kevesebb nátriumszulfátot vagy káliumhidr­oxiddal történő semlegesítés esetén 18 súly­százaléknál kevesebb káliumszulfátot tartal­maznak kb. 2—8 súly% paraffin mellett és az említett alakban vagy víz hozzáadása után ol­dat vagy paszta alakjában közvetlenül tisztító szerként használhatók. Ha a kb. 2—8 súly%-os paraffintartalom a végtermékben bizonyos felhasználási célokra vagy gazdaságossági megfontolásokból kifolyó­lag túl magasnak bizonyulna, akkor a desztil­lációt adott esetben a desztilláció közben foga­natosított közvetlen hőmérsékletemeléssel köny­nyen 1 súly% alatti értékre csökkenthetjük. Ilyen eljárásmód esetén előnyösebb, ha nem használunk több kihajtógázt és a desztillációs 3 hőmérsékletet sem emeljük meg túlságosan, hanem a már leírt módon kapott végterméket pótlólagosan vékonyréteges bepárlón vagy egy csörgedeztető oszlopon vezetjük keresztül, emel­lett célszerűen vízgőzt is átvezetünk rajta, vagy 10 a folyékony terméket vízgőzzel kifuvatjuk. Mi­vel a maradék paraffinmennyiség ledesztillálá­sához kisebb hőmennyiség szükséges, így kis­méretű készülékek megfelelnek erre a célra. 15 A találmány szerinti eljárás során a gyorsan végbemenő desztillációs műveletek következté­ben — amelyeknél az ismert eljárásokkal ellen­tétben a termék túlhevítése elkerülhető — olyan paraffinszénhidrogén desztillátumokat kapunk, 20 amelyek a szulfoxidációs reakcióban ismét köz­vetlenül visszavezethetők. Ezzel a paraffin szulfoxidációs eljárás szempontjából egy jelentős gazdasági előny érhető el. 20 A találmány szerinti eljárás desztillációs mű­veletének elvégzéséhez különleges szerkezetű berendezés nem szükséges. A hagyományos be­rendezések, mint pl. a keverős reaktor, rotációs bepárló vagy vékonyréteges bepárló megfelel a 30 fenti célra. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a desztillációnál képződő keverékek alkáli­szulfát tartalmuk ellenére átlátszó tiszta olda­tok. Könnyen kezelhetők és szállíthatók. A ha­gyományos kivitelű elgőzölögtető berendezések-35 ben a desztillációhoz szükséges hőmennyiség az oldatokkal desztillációs folyamat közben kielé­gítő gyorsasággal közölhető, így az oldatok ká­ros túlmelegedése kiküszöbölhető. 4° A kivonatok feldolgozása a találmány szerinti eljárás értelmében mind szakaszosan, mind fo­lyamatosan végezhető. Mivel a folyamatos mun­kamódszer a találmány szerinti eljárásnál a kü­lönlegesen rövid tartózkodási idők folytán külö-45 nősen előnyös, így a találmány szerinti alkán­szulfonátok előállításánál a folyamatos eljárást általában előnyben részesítjük. A csatolt ábrán a találmány szerinti folya­matot vázlatosan szemléltetjük. Az ábra szerint 5<> n-paraffinszénhidrogének kéndioxiddal és oxi­génnel végzett szulf oxidációjánál képződő, lé­nyegében alkánszulfonsavból, kénsavból, paraf­finszénhidrogénekből és vízből álló (a) vizes kivonatot az 1 gyorsbepárlóba, pl. rotációs vagy 55 csőbepárlóba vezetjük. A (b) desztillációs mara­dékot a 2 leválasztó edénybe visszük. Itt fázis­elválás folytán a kezdetben jelenlevő kénsav több mint 65%-a alsó fázis (c) alakjában leválik és leüríthető. A felső fázisként kapott (d) szul-60 fonsavas oldatot a 3 semlegesítőbe bevezetjük és ott adott esetben adalékanyagokkal, pl. hid­rogénperoxiddal történő derítés után (e) vizes alkálilúggal semlegesítjük. A kapott (f) semle­gesített anyagot desztilláljuk. A foszforvegyü-65 letek hozzáadását a folyamatban tetszés szerinti 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom