161875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkánszulfonsavak alkálisóinak előállítására

5 161875 lúgokkal, főként nátriumhidroxiddal semlegesített oldatokat a foszforsav oxisavai vagy ezek sói jelenlétében a szokásos bepárló berendezésekben rövid tartózkodási idő mellett a jelenlevő paraffinszénhidrogének és víz túlhevítése nélkül desztillációs úton feldolgozzuk. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az alkánszulfonát-végtermékek színét és szagát befolyásolható melléktermékek az utóbbi esetben nem képződnek. A találmány szerinti desztilláció során felhasználható foszforoxisavak közül pl. az orto-, méta- vagy pirofoszforsav, továbbá a polifoszforsavak, foszforos savak, foszfonsavak, valamint a felsorolt savak sói jönnek számításba. A foszforvegyületek optimális hatásának kihasználása céljából ezeket a bevitt alkáli-alkánszulfonátok súlyára számítva 0,01—5%, előnyösen 0,05—1,01% mennyiségben használjuk. A foszforvegyületek hozzáadása a kénsav elválasztása után a hidrogénperoxiddal történő fehérítés alatt, vagy aközben semlegesítés előtt vagy aközben, továbbá a desztilláció előtt vagy eközben történhet. A foszforoxisavakkal képzett keverékek általában 2 súlyrész vízzel történő felhígítás után üvegelektróddal mérve kb. 6—7 pH-értékűek. A foszfor oxisavainak jelenlétében történő desztillációt pl. szakaszosan végezhetjük, amikor először kb. 140—200 °C közötti fenékhőmérsékleten pl. nagynyomású gőzzel való hevítéssel a teljes vizet és a paraffinok egy részét ledesztilláljuk, majd a desztillációs maradékként kapott víztiszta színtelén folyadékot kb. 220—350 °C közötti .fenékhőmérsékleten továbbdesztilláljuk. Az utóbbi desztillációs szakaszban előnyösen vízgőzt vezetünk be a paraffinszénhidrogének ledesztillálásának megkönnyítése érdekében. A második desztillációs szakasz viszonylag csekély mértékű hőigénye folytán kisebb berendezésekben megfelelően lerövidített tartózkodási idő alatt végrehajtható. Folyamatos desztillációnál a fentiekhez hasonló elvek szerint járunk el. Ha pl. az elgőzölögtetést kb. 250 °C fenékhőmérsékletig végezzük és az előző példaként megemlített összetételű alkánszulfonsavas oldatokból indulunk ki, akkor desztillációs maradékként alkáli-alkánszulfonátok olvadékát kapjuk, amelyek lehűtésnél színtelen áttetsző termékként megszilárdulnak. Ezek a termékek 15 súlyszázaléknál kevesebb nátriumszulfátot vagy káliumhidroxiddal történő semlegesítés esetén 18 súlyszázaléknál kevesebb káliumszulfátot tartalmaznak kb. 2—8 súly% paraffin mellett és az említett alakban vagy víz hozzáadása után oldat vagy paszta alakjában közvetlenül tisztító szerként használhatók. Ha a kb. 2—8 súly%-os paraffintartalom a végtermékben bizonyos felhasználási célokra vagy gazdaságossági megfontolásokból kifolyólag túl magasnak bizonyulna, akkor a desztillációt adott esetben a desztilláció közben foganatosított közvetlen hőmérsékletemeléssel könynyen 1 súly% alatti értékre csökkenthetjük. Ilyen eljárásmód esetén előnyösebb, ha nem használunk több kihajtógázt és a desztillációs 3 hőmérsékletet sem emeljük meg túlságosan, hanem a már leírt módon kapott végterméket pótlólagosan vékonyréteges bepárlón vagy egy csörgedeztető oszlopon vezetjük keresztül, emellett célszerűen vízgőzt is átvezetünk rajta, vagy 10 a folyékony terméket vízgőzzel kifuvatjuk. Mivel a maradék paraffinmennyiség ledesztillálásához kisebb hőmennyiség szükséges, így kisméretű készülékek megfelelnek erre a célra. 15 A találmány szerinti eljárás során a gyorsan végbemenő desztillációs műveletek következtében — amelyeknél az ismert eljárásokkal ellentétben a termék túlhevítése elkerülhető — olyan paraffinszénhidrogén desztillátumokat kapunk, 20 amelyek a szulfoxidációs reakcióban ismét közvetlenül visszavezethetők. Ezzel a paraffin szulfoxidációs eljárás szempontjából egy jelentős gazdasági előny érhető el. 20 A találmány szerinti eljárás desztillációs műveletének elvégzéséhez különleges szerkezetű berendezés nem szükséges. A hagyományos berendezések, mint pl. a keverős reaktor, rotációs bepárló vagy vékonyréteges bepárló megfelel a 30 fenti célra. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a desztillációnál képződő keverékek alkáliszulfát tartalmuk ellenére átlátszó tiszta oldatok. Könnyen kezelhetők és szállíthatók. A hagyományos kivitelű elgőzölögtető berendezések-35 ben a desztillációhoz szükséges hőmennyiség az oldatokkal desztillációs folyamat közben kielégítő gyorsasággal közölhető, így az oldatok káros túlmelegedése kiküszöbölhető. 4° A kivonatok feldolgozása a találmány szerinti eljárás értelmében mind szakaszosan, mind folyamatosan végezhető. Mivel a folyamatos munkamódszer a találmány szerinti eljárásnál a különlegesen rövid tartózkodási idők folytán külö-45 nősen előnyös, így a találmány szerinti alkánszulfonátok előállításánál a folyamatos eljárást általában előnyben részesítjük. A csatolt ábrán a találmány szerinti folyamatot vázlatosan szemléltetjük. Az ábra szerint 5<> n-paraffinszénhidrogének kéndioxiddal és oxigénnel végzett szulf oxidációjánál képződő, lényegében alkánszulfonsavból, kénsavból, paraffinszénhidrogénekből és vízből álló (a) vizes kivonatot az 1 gyorsbepárlóba, pl. rotációs vagy 55 csőbepárlóba vezetjük. A (b) desztillációs maradékot a 2 leválasztó edénybe visszük. Itt fáziselválás folytán a kezdetben jelenlevő kénsav több mint 65%-a alsó fázis (c) alakjában leválik és leüríthető. A felső fázisként kapott (d) szul-60 fonsavas oldatot a 3 semlegesítőbe bevezetjük és ott adott esetben adalékanyagokkal, pl. hidrogénperoxiddal történő derítés után (e) vizes alkálilúggal semlegesítjük. A kapott (f) semlegesített anyagot desztilláljuk. A foszforvegyü-65 letek hozzáadását a folyamatban tetszés szerinti 3