161863. lajstromszámú szabadalom • Három- vagy többtengelyű vasúti forgóváz közbenső kerékpárjainak vezetése

161863 3 4 a közbenső kerékpár — vagy kerékpárok — vezetését a szélső kerékpárok, illetve azok tengelyágyai segítségével oldja meg, miáltal a közbenső kerékpár megfelelő keresztirányú játéka automatikusan létesül és a többtengelyű forgóváz- 5 keret a kerékpárok vezetése szempontjából kéttengelyű iforgóvázkeretté egyszerűsödik. A többtengelyű vasúti forgóvázak közbenső kerékpárjainak 'találmány szerinti vezetésénél tehát háromtengelyű forgóváz esetében a közép- l° ső kerékpár 'tengelyágyait i(a forgóváz két oldalán levő egy-egy tengelyágyat) egyenként két kikötőrúddal í(ihimbával) összekötjük a szélső kerékpárok tengelyágyaival. A kikötőrudak egyike tehát menetirányiban előre, a másik pedig hátra- 15 felé mutat. A kikötőrúd vagy vízszintes elrendezésű, amennyiben a kiikötőrúdnak a szélső tengelyágyakhoz való csatlakozása a szélső kerékpár tengelyvonalában elhelyezett elemmel (pl. persellyel) történik, de lehet a vízszinteshez kö- 2<> zelálló, attól néhány fokkal eltérő, amennyiben az említett csatlakozó elem a szélső kerékpártengely vonala alatt vagy felett csatlakozik be. Háromnál többtengelyű forgóvázak esetében a közbenső kerékpárok tengelyágyait az említett 25 kötőrudak útján részint egymással, részint — szélső kerékpárhoz való csatlakozások esetében — a szélső kerékpár tengelyágyával kötjük össze. A kikötőrudaknak a itengelyágyakkal való összekötését rugalmas elemekkel, (pl. gumiper- 30 selyekkel) kell 'biztosítani, a menet közben, rugózás során létrejövő elmozdulások lehetővé tételére. A kikötőrudak a középső kerékpár, illetve a közbenső kerékpárok vezetését — a hagyományos megoldásnál alkalmazott tengelyágy ve- 35 zetékek nélkül — egyedül oldják meg. A többtengelyű vasúti forgóváz fentiek szerinti kialakítása előnyösen kiegészíthető oly módon, hogy a közbenső kerékpárok vezetését vég- 40 ző kikötőrudak egyben a himbák szerepét is átveszik, éspedig felveszik a reájuk támaszkodó hordrugókon keresztül a forgóváz rugózatlan részének és a jármű arra támaszkodó egyéb részeinek súlyát és továbbítják a súlyerőt a két olda- 45 Ion csatlakozó kerékpárok tengely ágyaira. A találmányt részletesen rajzok segítségével ismertetjük, melyeken az 1. ábra háromtengelyű forgóváz középső ke- 50 rékpárjának találmány szerinti vezetését ismerteti olyan esetben, amikor a középső tengelynek a szélső tengelyektől mért f t

és fj távolsága nem egyenlő, és ennek következtében a kikötőrudak t| és t-2 hossza, _a kikötőrudaknak a vízszintessel 55 bezárt szögei sem azonosak, a 2. ábra a háromtengelyű forgóváz olyan megoldásának egy részletét szemlélteti, melynél a szélső kerékpárt a középső kerékpárral összekötő kikötőrúd a szélső kerékpár tengelyében 60 csatlakozik be, tehát a kikötőrúd vízszintes helyzetű, a 3. ábra négytengelyű vasúti forgóváz közbenső kerékpárjainak találmány szerinti vezetését mutatja be, 65 a 4. ábra pedig a háromtengelyű forgóváz találmány szerinti másik kiviteli formáját ábrázolja. Az il. ábra szerint a közbenső t(középsö) kerékpárt 1 és 2 rudak vezetik oly módon, hogy azok egyrészt G;S

rugalmas elemekkel (például gumiperselyekkel) a közbenső tengelyágyaihoz csatlakoznak, másrészt G2 rugalmas elemekkel (pl. ugyancsak gumiperselyekkel) a szélső kerékpárok tengelyágyaihoz csatlakoznak, miáltal a közbenső kerékpáron megjelenő Z vonóerő (vagy fékezőerő) nevezett rudakon keresztül a szélső kerékpárok tengelyágyaira van rávezetve és annak tengelyágyvezetékein továbbítódik a forgóváz keretére, ahol jó közelítéssel 1,5Z—1,5Z erőhatás jelentkezik a két végén, a G< perselyeken. A szélső kerékpárok vezetése bármilyen szokásos megoldás lehet, például az 1. ábrán feltüntetett merevkaros egypontos — G) jelű rugalmas perselyekkel történő — megfogás, melynek természetesen képesnek kell lennie a szélső kerékpárokon fellépő keresztirányú erőhatások felvételére is. A közbenső kerékpár vezetését biztosító 1 és 2 rudak igen gazdaságosan felhasználhatók a forgóváz rugózatt súlyának felvételére is, mint ahogyan azt az 1. ábra mutatja. Ennek megfelelően az 1 és 2 rudak egyben himbák is, amelyekre a tengelyektől k|, ill. k^ távolságban támaszkodó hordrugók továbbítják a forgóváz és a felette levő járműrész súlyát a kerékpárok felé és a forgóváz rugózatlan súlyaival együtt létesítik a T tengelynyomásokat. Ezek egyenlő volta a ki, k2 méret, valamint a forgóváz több hosszanti méretének megfelelő megválasztásával biztosítható. Az 1 és 2 himbák u\, ill. M2 elhelyezési-, vízszintessel bezárt szögei általában .kicsik, miután a forgóváz kerékpárjainak ifi és í-> távolsága nagy. Az 1. ábra szerinti megoldásnál az fi és f> tengelytávolságok szerkezeti okokból különbözők; ennek megfelelően különböznek a t|, t% ki, ka, «i, a-i távolságok, illetve szögek értékei is. Ezen a szögek értékei tovább csökkenthetők a G2

csuklók feljebb helyezésével, példaképpen a 2. ábra szerinti szerkezeti kivitellel, amelynél a = 0. Itt nincs szükség az a szögnek index-szel való megkülönböztetésére, minthogy mindkét a szög értéke zérus. Az a szögek kis értékei következtében az 1 és 2 rudakon (himbákon) továbbított, Z erő hatására keletkező rúdirányú erők algebrai összege alig különbözik a középső kerékpáron megjelenő Z vonóerőtől, amelyek az R rugóerőkkel terhelt himbákban elenyésző feszültségtöbbletet okoznak. Ha tehát az R rugóterhelések felvételére himbákat alkalmazunk, és erre a célra a kikötőrudakat használjuk fel, ezen kikötőrudak a rugóterhelés továbbítása mellett csupán Z vonóerő átvitelére szolgálnak, miértis elenyésző súlytöbblettel kialakíthatók oly módon, hogy a közbenső kerékpár vezetéséhez szükséges erőhatásokat is átvigyék. 2