161860. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi kivonatok készítésére

161860 6 répánál az oldást elősegítő enzimek kombinációja előnyös lehet. Így például számításba jönnek a poligalakturonázok, illetve a főleg endo-típusú pektinglükozidázok, valamint a pektinészterázok, proteinázok, hemicellulázok, foszfatáok és acilázok. A találmány szerinti eljáráshoz használható a paradicsomkivonathoz hasonló, érett körtéből (Perses spec.) előállítható enzimkomplex is. Az ismert mikrobiológiai enzimkészítmények pl. a ROHAMENT P és a paradicsomból készített aktív enzimkomplex oldóhatás között a felhasználás során mutatkozó döntő különbség világosan kitűnik, ha nagyaktivitású pektinázilletve poligalakturonáz-gátló anyagokat tartalmazó kiindulási anyagokat használunk fel. De más tényezők, így a magának a sejtközötti anyagnak a szerkezeti állapota is, befolyásolja az eredményt. Így a vörösrépa (Beta vulgaris esculenta var. rubra) szeletei még előre főzve és megnövelt enzimiadlag mellett is ellenállnak a ROHAMENT P és más mikrobiológiai pektinoldó enzimkészítmények hatásának. Ezzel ellentétben a találmány szerinti eljárással jó minőségű és stabil festéktartalmú, legalább részleges kivonatok állíthatók elő. Azt találtuk továbbá, hogy az ismert enzimkészítmények alkalmazásánál fellépő hatásbeli különbségek, amelyek a növények sajátos pektináz- illetve poligalakturonáz-gátlóanyagainak változékony, a növekedéstől függő kialakulásával vannak kapcsolatban és amelyek a termelés kimenetelét erősen zavarhatják, a találmány szerinti eljárásnál nem lépnek fel, mivel itt a számításba jövő növényi enzimkomplexeket, mint például a paradicsomból készített enzimkomplexeket, a gátló-anyagok egyáltalán nem, vagy nem jelentős mértékben befolyásolják. A találmány szerinti eljárás gyakorlati jelentősége éppen abból tűnik ki, hogy csak nagyon kevés növényféleség, például bizonyos répa-, paradicsom- és burgonya-féle rendelkezik csekély, illetve nem kimutatható gátlási aktivitással és ezért azoknak a kiindulási anyagoknak a választéka, amelyek az ismert mikrobiológiai enzimkészítményekkel stabil sejtszuszpenziókká alakíthatók, igen korlátozott. Az alkalmazásnak további határt szab a kérdéses enzimkomplex megfelelő minősége és használható koncentrációja. mány szerinti paradicsomhomogenizátumot adva ugyancsak stabil sejtszuszpenziót kapunk optimális hozammal. A paradicsomhomogenizátum és a zöldség-5 paprika arányát azonos eredménnyel tág határok között, így például egészen 1 :2 arányig változtathatjuk. Kevésbé víztartalmú zöldségféléknél 2 : 1 mennyiségi arány bizonyult megfelelőnek, ipari víz és ízesítő Savak külön hoz-10 záadása nélkül, mimellett a kivonás ideje legfeljebb 5 óra. Az így kapott stabil sejtszuszpenziók szárazanyagtartalma 4—10% között változik. A szá-15 razanyagtartalom az általában tiszta folyékony fázisnak például az erre a célra alkalmas horizontális csigás centrifugával történő elkülönítésével és a folyékony fázisnak vákuumbe^ párlóban végzett kíméletes (koncentrálásával, 20 valamint a részlegesen víztelenített sejtszuszpenziónak fenti koncentrátummal történő intenzív összekeverésével tovább növelhető, anélkül, hogy a termékben levő anyagok minősége károsodna. 25 A találmány szerinti eljárással készített stabil sejtszuszpenziók ismert szárító eljárásokkal, kíméletesen nagyértékű, egyszerű vagy több komiponensű szárazkészítiményelkbé alakíthatók 30 A találmány szerinti eljárás kiviteli módját közelebbről az alábbi példák szemléltetik. 35 1. példa: 100 g sárgarépát, 100 g nyers zöldpaprikát és 100 g előre főzött zellert megmosva illetve előre megtisztítva és durván szeletelve 500 g, 0,7% nátriumkloridot tartalmazó paradicsom-40 homogenizátummal elegyítünk és 43 °C-on keverjük. 4 óra elteltével az enzim inaktiválása céljából a reakciókeveréket rövid időre 85 °C-ra 'melegítjük, majd gyorsan 40—45 °C-ra hűtjük. A kivonat átpasszírozásával 735 g stabil, 45 iható sejtszuszpenziót kapunk, a kiindulási anyag héjrészeit és a magokat elkülönítjük. Paradicsomhomogenizátum helyett konzerválószerekkel, például kéndioxiddal tartósított félkészáru is használható. 50 A nyers, szeletelt zöldségpaprika a mikrobiológiai pektinoldó enzimeknek ellenálló nagyaktivitású pektináz- ill. poligalakturonáz-gátlóanyagokat tartalmaz. Ennek a kiindulási anyagnak a kivonása például a ROHAMENT P készítménnyel csak akkor sikerül tökéletesen, ha a szokásos enzimadagot a húszszorosára, vagyis 0,25 g-ról 5 g/250 g-ra emelik, és a kivonást legalább 1 órán át, 43 °C-on, 250 ml 4,5 pH-ra savanyított ipari víz jelenlétében, keverés közben végzik. Hasonló reakciókörülmények között, de a pektinglükozidázok és az endotípusú poligalakturonázok lényegesen kisebb aktivitása mellett 250 g zöldségpaprikához 250 ml talál-2. példa: Az.l. példában leírt módon 250 g sárgarépa 55 vagy 250 g kelvirág vagy 250 g vörös illetve fehér káposzta vagy 2*50 g kalarábé vagy 250 g zöldbab vagy 250 g burgonya vagy 250 g zeller vagy 250 g vörös répa vagy 250 g téli retek vagy 250 g tök vagy 250 g uborka vagy 60 250 g feketegyökér vagy 500 g zöldpaprika vagy 250 g hagyma vagy 350 g alma vagy 250 g körte vagy 500 g szilva vagy 250 g szőlő, stb. nyers, előre főzött vagy szárított állapotban mindenkor 500 g, konyhasótartalmú paradicsomhomo-65 genizátummal vagy az ennek megfelelő meny-3