161809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás allilalkohol előállítására

161809 6 A katalizátor alakja lehet pasztilla, lencse, kis henger vagy golyó, pl. 4—6 mm átmérőjű golyócska. A katalizátorokat különböző eljárásokkal állíthatjuk elő, pl. a fémvegyületet feloldjuk oldószerben, az oldatot hordozóra felitatjuk, majd a hordozót kiszárítjuk. A felitatás történhet oly módon, hogy a különböző komponenseket egymás után itatjuk fel és adott esetben egy közbenső eljárást is alkalmazhatunk, pl. kiizzítjuk, alkálilúggal, alkálikarbonáttal vagy redukálőszerrel kezelve kémiailag átalakítjuk. A katalizátorok előállításához olyan vegyületekből indulunk ki, melyek ként, halogént és nitrogént nem tartalmaznak, ilyen pl. a nátrium-palladiumklorid, az arany-tetraklórsav, a vasklorid, a réznitrát, a mangánszulfát; és a hordozón ezután alakítjuk át e vegyületeket kén-, halogén- és nitrogénmentes, oldhatatlan vegyületekké. A kialakuló termék lehet pl. fémpalladium, palladiumoxid, vashidroxid, aranyhidroxid, rézhidroxid és mangánoxid. A keletkezett termékből utólag is ki lehet mosni a kén, halogén és nitrogéntartalmú vegyületeket. Eljárhatunk olyan módon is, hogy a szerves palládium-vegyületeket és <a vasvegyületeket szerves oldószerrel együtt itatjuk fel, a hordozót 50—150 °C hőmérsékleten megszárítjuk, ezután itatunk fel vizes oldatban levő alkáliacetátot és 50—200 °C hőmérsékleten újra szárítunk. A szárítás körülményei között a palládium-vegyületek és a vasvegyületek teljesen vagy részlegesen szétbomlanak, vagy átalakulnák más szerves palladium- és vasvegyületekké. A katalizátort ezután folyékony vagy gázhalmazállapotú metanollal, etilénnel vagy propilénnel kezeljük, ennek hatására a palládiumvegyület fémpalladiummá redukálódik. Végezhetjük a katalizátor kezelését közvetlenül a propilénnek, ecetsavnak és oxigénnel allilacetáttá való átalakítása előtt is. Adott esetben a katalizátort ecetsavval és/vagy nitrogénnel és/vagy széndioxiddal reagáltatva bekövetkezik a palládium-vegyület részleges vagy teljes redukciója fémpalládiummá. A találmányunk szerinti eljárás kivitele történhet atmoszférikus nyomáson vagy megemelt nyomáson, előnyösen 3^-15 at túlnyomáson. A katalizátor előállítás legcélszerűbb módszerénél a palladiumacetil-acetonátot és adott esetben a vas-acetilacetonátot benzolban feloldjuk, katalizátor-hordozóra felitatjuk, 80—100 °C-on megszárítjuk, ezt követően kaliumacetátot vizes oldatból felitatunk, a katalizátort termikusan kezeljük 100 °C és 130 °C közötti hőmérsékleten és ezután a katalizátort gázfázis^ ban kezeljük propilénnel és vízzel, 50—250 °C közötti hőmérsékleten* adott esetben nyomáson. A műszaki megvalósítás céljából előnyös, ha a kezelés a reaktorban, az allilacetáttá való átalakítás előtt, azaz az oxigénadagolás megkezdése előtt történik. A katalizátorok egy másik előnyös előállítási módja úgy történik, hogy a katalizátor-hordozót nátrium-palladát vizes oldatába mártjuk, ezt követően a nátriumpalladátot lúgos-vizes hidrazinnal fémpalládiummá redukáljuk. Ezt követően a katalizátort vízzel kimossuk, meg-5 szárítjuk és káliumacetáttal vonjuk be. ' A kész katalizátor célszerűen katalizátor literenként 1—10 g palládiumot tartalmaz fémpalladiumra számolva, és 1—100 g alkáliacetátot. Abban az esetben, ha adalékként egyéb 10 fémeket vagy fém vegyületeket is használunk, a kész katalizátor literenként még 0,1—10 g mennyiségben tartalmazhat egyéb fémet, vagy fém vegyületet (színfémre számolva). Az allilacetát előállításához szükséges alapanyagok ha-15 logén-, kén- és nitrogén-mentes vegyületek legyenek. A reaktorba belépő gázelegy a propilénen, oxigénen, ecetsavon és vizén kívül tartalmazhat még közömbös anyagokat is, pl. propánt, 20 széndioxidot, nitrogént, és argont. A reaktorba való belépési pontnál az oxigén koncentrációt úgy állítjuk be, hogy a reaktorban lévő gázkeverék mindig a robbanási határ alatt legyen. 25 Az ecetsav és a víz koncentrációját úgy állítjuk be, hogy a reakcióban résztvevő anyagok a reakció körülményei között gázfázisban maradjanak. Kis mennyiségű víz alkalmazása esetén a ka-30 talizátor fokozatosan elszegényedik alkáliacetátban. A találmányunk szerinti eljárás egyik előnye az is, hogy az alkáliacetátoknak ez az eltávozása, mely nagyobb mennyiségű víz következménye, erősen lecsökkenthető. Eljárásunk-35 nál csak igen kis mennyiségben kell az alkáliacetátokat egyenletesen adagolni. Ez az adagolás történhet a forró gázáramban, pl. a reaktorba való belépés előtt, midőn kis mennyiségű alkáliacetátot adunk vissza és/vagy eeetsavas 40 oldat formájában. Ezt az oldatot hozzáadjuk a folyékony fázishoz, vagy közvetlenül beporlaszthatjuk a forró gázáramba, ahol elpárolog. A reakció kivitele szempontjából legcélszerűbb csőreaktor használata. A reaktornak meg-45

felelő csőméret pl. 4—8 m hosszúság és 20—50 mm belső átmérőjű. A reaktor-csöveket forrásban levő vagy nyomáson tartott hűtőfolyadékköpennyel vesszük körül és így vezetjük el a képződő reakcióhőt. 50 A reakciót kivitele a következő módon történhet: lényegében propilénből, oxigénből és iners gázokból, pl. nitrogénből, széndioxidból, propánból és argonból álló gázkeveréket nyomáson bevezetjük egy elpárologtatóba, melyben 55 ecetsav és víz van. Az elpárologtató jhőmérsékletét úgy állítjuk be, hogy a cirkuláció gáz a szükséges mennyiségű ecetsavat és vizet vegye fel. A gázkeveréket ezután nyomáson felhevítjük a reaktor hőmérsékletére és hozzáadjuk az 60 átalakításhoz szükséges mennyiségű oxigént. Annak megakadályozására, hogy az ecetsav-víz elpárologtató készülékben ne keletkezzenek esetleg és ne szaporodjanak fel magasabb hőmérsékleten forró vegyületek, az elpárologtató 65 fenekén levő folyadékból egy részt folyamato-3