161751. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzamidoetil-piperazin- származékok előállítására

161751 R'3 hidrogénatomot, halogénatomot, 1—4 szénatomos alkoxi-csoportot, hidroxil-csoportot vagy nitro-csoportot jelent. A (III) általános képletben R4 és R5 jelentése egyezik a fent megadottakkal. Albfoan az esetben, ha R'i, R'2 vagy R'3 bármelyike nitro osoiportot jelent, a fenti reackióban kapott, nitro-asoportot tartalmazó származékot katalizátor jelenlétében hidrogénmeöj redukáljuk, s így a megfelelő amin-vegyületet állítjuk elő. A találmány szerinti eljárás egyik legcélszerűbb foganatasítási módja szerint az olyan (II) általános képletű vegyületeit, amelyben Z klóratomot jelent, lényegében ekvimoláris arányban reagáltatjuk a (III) általános képletű piperazinszánmazékkal. A „lényegében ekvimoláris arány" kifejezésen azt értjük, hogy a reagenseket ekvimoláris arányban, vagy legföljebb 10%-os fölöslegben alkalmazzuk. A reakciót oldószerben hajtjuk végre; oldószerként például valamely étert, így teitrahidrofuránt vagy szénhidrogént, például benzolt, toiluolt vagy xilolt alkalmazhatunk. A reakciót 70—140 C° közötti hőimérsékleten, a képződött sósav megkötésére alkalmas savmegkötőszer jelenlétében valósítjuk meg. Savmegkötőszerként tercier amint, például trietilamint, dimetilaniliint vagy piridint alkalmazunk. Általában, a kondenzációs termék kiválik az oldatból és szűréssel vagy savas közeggel történő extrakcióval elkülöníthető. Az olyan (II) általános képletű vegyületeket, amelyekben Z —O—COC2H5 csoportot jelent, magában a reakcióelegyben állíthatjuk elő a megfelelő benzoesavból és klórhangyasav-etilészterből. Ezekben az esetekben a reakciót célszerűen alacsony hőmérsékleten (kb. —5 C°-on), dimetilformamidbain -hajtjuk végre, és a (III) általános képletű vegyületet fölöslegben alkailniazzuk. A reakció során képződött amin a közegből kikristályosodik, és szűréssel vagy ásványi savais extrakcióval elkülöníthető, Ha olyan (II) általános képletű benzoesav-származékofcból indulunk ki, amelyekben R'i R'2 vagy R';s közüli bármelyik nitro-osoportot jelent, a kapott nitro vegyületet redukáljuk. A redukciót poláris oldószerben, pl. vízzel elegyedő alkoholban, szobahŐmérséMeten, 3—7 atmoszféra nyomáson, platina katalizátor jelenlétében hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek gyenge bázisok, amelyek ásványi savakkal vagy erős szerves savakkal addíciós sokat képeznek. A sóképzésre alkalmas ásványi savak közül a sósavat, hídrogénbromidot, kénsavat, foszf ársavat stb. említhetjük meg; a szerves savakra példaként az ecetsavat, propionsavat, maleinisavat, fumársavat, borkősavat, citromsavat, oxálsavat, benzoesavat, metánszulfonsavat, stb. sorolhatjuk fel. A találmány szerinti eljárás oltalmi köre kiterjed a fenti savaddíciós sók előállítására is. Az alábbi példák a találmány szerinti eljárás lényegét világítják meg. Az olvadáspont-értéket Kofler-készülékben határoztuk meg; az eltérő eseteket külön megemlítjük. 1. példa l-(4-etoxi-benzamidoetil)-4-(2-piridil)-piperazin 5 15 g 4-dtoxi-benzoilklomid és 16,75 g 1-aminoetil-4-(2-piridil)-piperazin 500 ml xilollal készített elegyét 3 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A reakció befejeződése után az elegyet lehűtjük, és a kívánt l-(4-etoxi-benzamidoetil)-4-10 -(2-piridü)-piperazin-monohidrtMoridot leszűrjük. A termék súlya 28,5 g, olvadáspontja 194 C°. A terméket 60 C°-on 350 ml 2' N nátriumkarbonáit-oldattal és 250 ml kloroformmal kezeljük. A kloroform a bázist a bázis képződéit sének ütemében oldja. A kloroformos bázist elkülönítjük, vízzel mossuk, imajd az oldósizert 1&pároljuk és a kapott 23,5 g kristályos maradékot 140 ml etanolből átkristályosítjuk. Ekkor 22 g (76,4%) l-(4-etoxi-benzamidoetil)-4-(2-20 -piridil)-piperazint kapunk; op: 150 C°. Az l-aminoetil-4-(2-piridu)-piperazint (fpo.s = = 140—145 C°) úgy állítjuk elő, hogy etilénimint f orráslban levő alkoholban, l-(2-jpiridil)-piperazin-hidrokloriddal reagáltatunk. 25 2—4. példa Az alábbi vegyületeket az 1. példában ismer-30 tetett eljárással alítjuk elő. 2. 1 - (4-€!toxi-benzamidoetil)-4-piperonil-piperazin-dihidroklorid-monohidrát. Hozam: 48,4% Op (kapilláris): 249—251 C° (etanolből). Kiindulási anyagként 4-etoxi-benzoilklioridot és 1-ami-35 noetil-4-pitperonil-piiperazint (fpo,5 = = 160—165 C°) alkalmazunk. 3. l-(4-etoxi-b©nzamidoetil)-4-(bisz-p-fluorbenzhidril)-piperazin. Hozam: 62,56%. Op (kapilláris): 150 C° (vízmentes etanolből). Kiindulási 40 anyagként 4-etoxi-benzoiilkloridot és 1-aminoetil-4-{feisz-p-fmOT4>enzhidril)-pi1

perazint (fpo,6 = = 185—186 C°) alkalmazunk: 4. l-(3,4-metitendioxi~lbeinzamidoetil)-4-(2-piridil)-piperazin. Hozam: 74,3%. Op (kapilláris): 45 162—164 C° (etanolből). Kiindulási anyagként 3,4-imetilendioxi-benzoilkloriidot és 1-aminoetil-4-(2-piridil)-piparazint alkalmazunk. 50 5. példa l-(4-amino-benzamidoetil)-4-(2-piridil)-piperazin Az 1. példában ismertetett eljárás szerint, de 55 kiindulási anyagként 12,7 g 4-nitro-benzoilklorid és 14 g l-aminoetil-4-(2-piridil)-piperazin 500 ml xilollal készített elegyét aOkalmazva 22,5 g l-(4--nitro-benzamidoetil)-4-(2-piridil)-piper azint • kapunk; op: 197 C°. 60 20 g fenti vegyületet feloldunk 750 ml etanolt ban és a kapott oldathoz szobahőmérsékleten, 3—6 atmoszféra nyomáson, 1 g platinaoxid jelenlétében hidrogént vezetünk. Ha az oldat elnyelte az elméleti mennyiségű hidrogént, a ká-65 talizátort kiszűrjük és az oldószert az eredeti 2