161725. lajstromszámú szabadalom • Kétsoros önbeálló görgőscsapágy

3 161725 4 ablakában a nyúlványok és a külső gyűrű gördülőpályája tartják. Ismeretes továbbá olyan kétsoros önbeálló görgőscsapágy, amelynek a gördülőelemeken vezetett lemezkosara van. Az ilyen kosarak ablakai kisebbek, mint a görgők átmérője, és a kosarak külső alkotói mindenkor a görgők forgástengelye által képzett osztókúp alkotója alatt helyezkednek el. A görgőknek kiesés ellen való biztosítását ennél a megoldásnál azáltal érik el, hogy a külső gyűrű görgőpályáján a görgősorok között osztott rugózó gyűrűt helyeznek el. A kosár nélküli kétsoros önbeálló görgőscsapágyak feliépítésének hátránya, hogy a csapágy nincs biztosítva széthullás ellen. A fenti módon felépített csapágy a gyakorlatban nem alkalmazható, mert nem képez olyan tömör egységet, amely a gépekbe és készülékekbe könnyen beszerelhető és azokból kiszerelhető; ezen túlmenően, a gyűrűk minden nagyobb kitérése, az egyetlen egységet képező csapágy szétesését eredményezi. A kétsoros önbeálló görgőscsapágyak olyan kiviteli alakjánál, amelynél a belső gyűrűn vezetett kosár van, az a közös hátrány, hogy olyan kosarat kell alkalmazni, amely a görgők elosztásán és vezetésén kívül a görgőket kieséssel szemben biztosítja, és ezért nincs mód arra, hogy a kosarat optimálisan alakítsák ki, sem arra, hogy súlyát lényegesen csökkentsék, vagy a feszültség — különösen az érintkezési feszültség — kedvezőbb elosztását biztosítsák. Minthogy a görgők leghatásosabb vezetése csak akkor biztosítható, ha azok a kosár ablakával az osztókúp érintő síkjában, forgástengelyükben érintkeznek, az érintkezés vonala vagy síkja meghatározza a kosár ablakrészének szükséges alakját. Az ismert kosaraknál azonban a görgő reteszelésére nyúlványokat kell készíteni, amelyek lényegesen magasabban helyezkednek el, mint az a sík, amely az osztókúphoz annak forgástengelyében érintőleges. Hogy ezen két feltételt kielégítsék, az alak vonal nem a kosár osztótengelyében halad, hanem lényegesen alacsonyabban, az ablak belső széle közelében, míg a kosarat elég vastag lemezből kell elkészítem, vagy konvex alkotójának kell lennie, hogy a megfelelő biztosítónyúlványokat ki lehessen rajta alakítani. , í Az ismert kétsoros görgőscsapágyaknál, különösen azoknál, amelyeknek szimmetrikus görgői vannak és kosaruk van, valamint biztosítónyúlványaik, abban a helyzetben, amelyben a gyűrűk egymáshoz képest ki vannak térítve, olyan hiba adódik, amely megnehezíti ezen csapágyaknak gépekbe és készülékekbe való beépítését. A kosár sugárirányú játékának eredményeként ugyanis, valamint azáltal, hogy a kosárban oly módon vannak a nyúlványok elrendezve, hogy a csapágy üzeme folyamán ne kopjanak, abban a pillanatban, amikor megszűnik a görgők érintkezése a külső gyűrű görgőpályájával, a görgők lelógó helyzetbe kerülnek, és ennek következtében nehezebbé válik a görgők bevezetése a külső gyűrűk görgőcsészéibe. Az olyan felépítésű csapágyaknál, amelyeknél az ablakok kisebbek, mint a görgők átmérője, az 5 a hátrány adódik, hogy a kosárnak a görgővel való érintkezési vonala nem a görgőre ható hajlítónyomatékniak az ellenhatás számára leghatásosabb helyen jelentkezik. Az ilyen kosár jelentősen terheli a gyűrűket és növeli a csapágy súr-10 lódási nyomatékát. A kosárnak két egymással szemben elhelyezett merevítő pereme van; ezek okozzák az ablak kialakításában a nehézségeket. Ezek az alapvető hibák okozták, hogy ez a fajta kialakítás a 15 gyakorlatban egyáltalán nem került alkalmazásra. Célunk, hogy a találmány tárgyával a kétsoros és kosár nélküli önbeálló görgőscsapágyaknál kiküszöböljük az említett hátrányokat és olyan 20 kialakítást fejlesztünk ki, amely a csapágyakat szerelés közben a széteséssel szemben biztosítja, mindamellett nem korlátozza mint önbeálló egységnek, önbeállási lehetőségét, és nem csökkenti a csapágy teherbíró képességét. 25 Egy további célunk, hogy olyan csapágykialakítást fejlesszünk ki, amelynél a kosárnak nem kell biztosítania a görgőket kieséssel szemben és ezáltal az ablakrész hatásosan alakítható ki, minthogy feladata kizárólag a görgők vezetésére 30 és elosztására korlátozódik, és ezáltal a legkisebb egységnyi érintési feszültséget tudjuk elérni. Ezt a célt biztosítógyűrű alkalmazásával érjük el, amely a csapágy forgástengelyére merőleges 35 síkban, a külső gyűrű görgőpályája középső nemdolgoizó részében, a görgősorok között van elrendezve, míg a görgőket a belső gyűrűn legalább egy perem vezeti. A kosárral vagy kosarakkal ellátott önbeálló 40 kétsoros görgőscsapágyaknál ezt a célt a kosár ablakirészének olyan kialakításával érjük el, amely a görgőkkel való érintkezést a leghatásosabb vezetés síkjában, vagyis az osztáskúpnak a görgők forgástengelyében levő érintő síkjában 45 biztosítja. Ez a kialakítás a görgő és a kosárbordák között kétfajta érintkezés alkalmazását teszi lehetővé: vonalmenti és felületi érintkezést. Vonalmenti érintkezés esetén ez a kosárvastagság szimmetriatengelyében vagy szimmetria-50 tengelyének közelében történik, míg felületi érintkezés esetében ezen tengely egyik vagy mindkét oldalán. Ilyen felépítésnél a vonalmenti érintkezés számára az ablakkörvonal a görgőnek, a forgásten-55 gellyel párhuzamos síkban levő merőleges vetületének felel meg, míg az ablak görbületi sugara megegyezik a görgő görbületi sugarával és felfüggesztési pont a A p játék mértékének megfelelően el van tolva, ezzel szemben a görgő hom-60 lokoldalain a körvonal a A w játék nagyságával meg van növelve. A felületi érintkezés számára bordák oldalfelületei az ablak oldala felől a görgőfelület leképzését alkotják a kosár anyagának olyan vastag-65 ságán, hogy az ablakkörvonal alakja a külső 2