161700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olvasztókemencébe betáplálható anyag előállítására
161700 3 landó anyagkeverék cinkszulfid-koncentrátumokból, ólomszulfid-koncentrátumokból, ömlesztett cink/ólom-szulfid koncentrátumokból, oxidált cink, ólom vagy cink/ólom ércekből, vagy maradékanyagokból, a nagyolvasztóból ciklusban visszavezetett oxidált cink/ólom maradékanyagokból, előszinterezett anyagból, a szinterezőberendezésből ciklusban visszavezetett, a távozógáz-tisztításból származó finom porokból, üledédékekből és folyósítóanyagokból áll. A fenti eljárást évek óta sikeresen alkalmazták ugyan, ennek az eljárásnak azonban számos hátránya van: 1. A tipikus nyersanyagkeverék kb. 20% szulfidként tartalmaz. Annak érdekében, hogy ezt a kénmennyiséget 5—6%-ra hígítsák a szinterezőszalagra történő betápláláshoz, arra van szükség, hogy a nyersanyagokat súlyuk kb. négyszeresét kitevő kéntelenített szinterezett visszavezetett anyaggal keverjék össze. A keveréket továbbá oly módon kell adagolni, hogy amikor a szinterezőszalagon eloszlatjuk, az anyagágy megfelelő áteresztőképességű legyen a szulfidkén egyenletes elégetéséhez szükséges levegő számára. Az ilyen jellegű keverés és adagolás a szinterezett anyag összetörésére, ill. aprítására és keverésére szolgáló berendezéseket tételez fel, továbbá a visszavezetett finomszemcsés anyag meghatározott méretű anyagfrakcióvá aprítására alkalmas szerkezetet, továbbá szállítószerkezeteket a szinterezőüzem egyik végéből a másikba szállítandó nagy mennyiségű finomszemcsés anyagnak a továbbítására; keverő- és adagolóasztalokat, kúpolódobokat vagy tárcsás szemcsésítőberendezéseket, valamint keverő-elosztó szerkezeteket a szinterezőszalag betáplálási végén. Ezek a felsorolt berendezések igénylik a költség főrészét, és a szinterezőüzem üzemeltetési költsége, és magának a szinterezőszalagnak a működtetése az összes költségnek mintegy negyedrészére rúg csupán. Az aprítás, keverés, pihentetés és eloszlatás műveletei nehezen ellenőrizhetők, ami pedig az optimális teljesítmény eléréséhez szükséges lenne. 2. A szinterezőgépből kiáramló S02 -tartalmú gázt szűrés és tisztítás után rendszerint kénsav előállítására használjuk, azonban ritkán nagyobb 7%-nál a gáz S02 -koncentrációja. Egy kénsavelőállító üzem csak bizonyos mennyiségű gáz biztosítása esetén üzemeltethető, és termelékenysége kb. 11%-os S02 -tartalomnál éri el az elméleti maximumot. 3. A szinterezőszalagot elhagyó szinterezett anyagnak megfelelő szilárdságúnak kell lennie annak érdekében, hogy főleg -10,16 cm szemcsenagyságú darabos anyaggá legyen összetörhető, mimellett a -1,27 cm-es anyag részaránya nem szabad, hogy nagyobb legyen, mint amekkora az új betáplálandó anyagok hígításához és recirkuláltatásához szükséges. A +1,27 cm-es daraboknak a kemencéhez előrehaladva ahhoz elegendő szilárdságúnak kell lenniük, hogy ezen a kezelési fázison nagyobb károsodás nélkül ha-15 20 25 ladjanak át; közvetlenül a szinterezett anyagnak a kemencébe táplálása előtt a kezelés során keletkezett finomszemcsés anyagokat elválasztjuk a többitől, és a magában a szinterezőüzemben elvá-5 lasztott, recirkuláltatott, finomszemcsés anyaghoz adjuk hozzá. A szinterezés intenzitása az ólomtartalommal növekszik; a kovasavtartalom is elősegíti az intenzitás növekedését. Az egymáshoz rendelt Pb- és Si02~mennyiségek, a.meg-10 felelő intenzitás elérése érdekében közelítőleg a következőképpen alakulnak: Pb_ SiQ2 8%-ig a szinterezett 8% vagy több anyagban 15% 4% 20% felett 2,5% Az ólom többletadagolása nem hátrányos, mivel értékesíthető melléktermékként kinyerhető a kemencéből; mindazonáltal nem áll mindig elegendő ólom rendelkezésre, ezért gyakran szükség van arra, hogy kovasavat adjanak a keverékhez a szükséges szinterezési intenzitás elérése érdekében. A hozzáadott kovasav végső soron salakképződést eredményez a kemencében, és járulékos folyósítóanyag- (rendszerint kalciumoxid-) adagolást követel meg, a megkívánt salakösszetétel elérésének biztosítására. Az ily módon keletkező járulékos salak az eljárásban mind az olvadási hatékonyságot, mind a cinkolvasztás kapacitását csökkenti (az utóbbit az olvasztásához szükséges hő elvonása miatt). A szinterezési intenzitás biztosítása érdekében adagolt kovasav miatt jelentkező költségek igen jelentékenyek. 4. Ha az oxidált nyersanyagok (pl. az oxidércek és az oxidmaradványok) részaránya a keverékben növekszik, a finomszemcsés recirkuláltatott szinterezett anyag mennyisége, amely a szulfidkén felhígításához szükséges, csökken. Az oxidált nyersanyagok mennyiségének azt a határát, amelyen belül az anyag még egyáltalán kezelhető, akkor érik el, amikor az adagolandó finomszemcsés anyagmennyiséget csak az összetört szinterezett anyag osztályozásából származó frakcióból fedezik, és egyáltalán nincs szükség arra, hogy azt pótolják a +1,27 cm-es darabokból aprítással nyers finomszemcsés anyagból. Előfordulnak esetek, amikor mégis kívánatos lenne az eljárást nagyobb mennyiségű oxidált érccel végrehajtani, mint amit ez a limit előír. Másfelől viszont a szinterezés intenzitását ellentétes értelemben befolyásolja, ha a finom oxidált anyagok részaránya a keverékben növekszik, és ezért ez is abban az irányban hat, hogy az oxidok megengedett részarányát limitálják. 5. Annak következtében, hogy a szinterezett finomszemcsés anyag mennyiségét, amely a szinterezett anyagból származik, összhangba kell hozni a betáplált anyagkeverék követelményeivel, ritkán van lehetőség arra, hogy szűkebb, mint +1,27 10,16 cm szemcseméretű darabos anyagfrakciót nyerjenek ki a kemencébe való betáplálás céljára, és gyakorlatilag lehetet-30 35 40 45 50 55 60
