161693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigént és adjuvánst tartalmazó vakcinák hatásának fokozására

3 161693 Egyes, a találmány szerinti készítményekben alkalmazásra kerülő polinukleotidok két külön­böző homopolimer komplexei. A homopolime­rek a következők lehetnek: poliinozinsav (I), po­licitidilsav (C), poliadenilsav (A), poliuridilsav (U), polixantilsav (X), poliguanilsav (G) és poli­dehidrouridilsav (DHU). A fenti homopolimerek­ből képezett komplex polimereket a továbbiak­ban a következőképpen jelöljük: I:C, A:U stb. A komplex polimereket a szakirodalomban is­mertetett eljárásokkal állíthatjuk elő. Az egyik eljárásmód szerint foszfátpufferrel pH = 7,0-re beállított konyhasóoldatban (0,006 M nátrium­foszfát, 0,15 M nátriumklorid) ekvimoláris mennyiségű homopolimereket elegyítünk. A komplexképződés — amint ezt a hipokróm effek­tus jelzi — az elegyítés után azonnal bekövetke­zik. A találmány szerinti készítményekben a ho­mopolimereken és kettős láncú komplexeiken kí­vül alternáló kopolimereket, pl. IC, AU, IU stb. típusú kopolimereket is alkalmazhatunk. Ezeket a polimereket a szakirodalomban leírt módon a ribonukleinsav-polimeráz enzim felhasználásával állíthatjuk elő. A polimerek a komponenseket 1:1 arányban tartalmazzák, és a hidrogénkötéssel kapcsolódó, váltakozó komplementer bázisokkal kettős láncot alkotnak. A találmány szerinti készítményekben továbbá a komponenseket statisztikus eloszlásban tartal­mazó kopolimereket is felhasználhatunk. Ezeket a kopolimereket a szakirodalomban leírt módon, polinukleotid-foszforilázzal állíthatjuk elő. Ezek a kopolimerek önmagukkal képeznek komplexe­ket, és a következőképpen jelölhetők: Ixn C mn , A U 4 T stb A találmány szerinti készítményekben a felso­roltakon kívül polinukleotidként a kettős helixű, természetben is előforduló ribonukleinsavat is alkalmazhatjuk (jelölése: DS-RNA). A kettős helixű ribonukleinsavat ismert módon bizonyos vírusokból állíthatjuk elő, ill. ezek bizonyos ví­rusok replikatív formáiként is képződhetnek. A készítményekben továbbá olyan kettős láncú hibridpolimereket is felhasználhatunk, amelyek közül az egyik dezoxiribo-cukrot, a másik ribo­cukrot tartalmaz. Ezeket a hibrid polimerpáro­kat a szakirodalomban leírt módon szintetikus homopolimerekből vagy bakteriofággal megfer­tőzött baktériumokból elkülönített, természetben előforduló nukleinsavakból állíthatjuk elő. A találmány szerinti készítményekben olyan polinukleotidokat is felhasználhatunk, amelyek szénhidrátlánca bármely monoszacharid, pl. glü­kóz, galaktóz, arabinóz, fukóz, ramnóz stb. vagy azok származéka lehet. A készítmények továbbá kémiai úton szubsztituált vagy átalakított poli­nukleotidokat, pl. halogénezett, metilezett vagy dezaminált polinukleotidokat is tartalmazhatnak. A homopolimerekből felépített kettős láncú komplex kopolimereket, vagy a természetben előforduló kettős helixű ribonukleinsavat az ad­juváns hozzáadása előtt, után, vagy az adjuváns­sal együtt adhatjuk az antigénhez. A polinuk­leotidot az adjuvánshoz vagy valamely vizes anyaghoz is adhatjuk. A polínukleotid(ok) kon­centrációja mikrogrammos értéktől olyan érté-5 kig terjedhet, amely a kezelendő egyeden (álla­ton vagy emberen) már szövettoxicitást okoz. A készítmény dózisa a kezelendő egyedtől, az ad­juvánstól, a polinukleotidtól és az antigéntől füg­gően változik. 10 Az adjuvánst tartalmazó készítmények anti­génkoncentrációja a vizes készítmények antigén­koncentrációjával azonos lehet (ekkor az adju­vánst tartalmazó készítmény antitestképző ha-1_ tása a vizes készítményénél nagyobb), más ese­tekben az adjuvánstartalmú készítmények anti­génkoncentrációja kisebb lehet a vizes készít­ményekénél (ekkor az adjuvánstartalmú készít­mény antitestképző hatása a vizes készítményével 20 azonos nagyságrendbe esik). Az adjuvánsok is­mert, előnyös hatását a polinukleotidok hozzá­adásával fokozhatjuk. Braun és Nakano fent idézett közleményükben megállapították, hogy az immunológiai folyama-25 tokban a polinukleotidok előnyösen alkalmaz­hatók, ugyanis az antigénekkel együtt beadva fokozzák azok antitestképző hatását. A talál­mány alapja az a felismerés, hogy a képződött antitestek mennyisége szinergetikusan megnö-30 vekszik, ha az adjuvánsokhoz polinukleotidokat is adunk. Amint már korábban közöltük, az an­titestképződés már akkor is jelentősen fokozó­dik, ha az ismert vakcinaféleségekhez — azaz an­tigénből és adjuvánsból álló vakcinákhoz — 35 rendkívül csekély mennyiségű polinukleotidot adunk. Hatásfokozás céljaira a készítményekhez dózisegységenként néhány [*g — tíz mg mennyi­ségű polinukleotidot adhatunk. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nél-4Q kül az alábbi példákban ismertetjük. 1. példa 86 térf.% finomított földimogyoró-olaj, 10 45 térf.% mannit-monooleát (Arlacel A) és 4 térf.% alumínium-monosztearát elegyítésével adjuváns­hordozót állítunk elő. 1 ml influenzavírus anti­génenként 4800 CCA (csirkesejt-agglutináló) egy­séget tartalmazó vizes influenzavírus vakcinát 50 [A 2 (Japan)170/62, 800 CCA egység/ml; A2 (Tai­van)l/64, 800 CCA egység/ml; A(PR)8/34, 1600 CCA-egység/ml; és B(Mass.)3/66, 1600 CCA-egy­ség/ml] 1:1 arányban 2100 ng poli-I:C-vel vagy poli-A:U-val elegyítünk. Az így kapott influ­enzavakcina-polinukleotid elegyet 1:1 arányban a fenti adjuvánshordozóval elegyítjük, és szokásos módon víz-az-olajban típusú emulziót állítunk elő. Kontrollkészítményként a következő anya­gokat alkalmazzuk: antigénhatás szempontjából összehasonlítható, adjuváns-65 típusú influenza­vakcina polinukleotidok nélkül; antigénhatás szempontjából összehasonlítható, vizes influenza­vakcina polinukleotidokkal, ill. polinukleotidok 65 nélkül. A készítményeket injekció alakjában ten-

Next

/
Oldalképek
Tartalom