161693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigént és adjuvánst tartalmazó vakcinák hatásának fokozására
3 161693 Egyes, a találmány szerinti készítményekben alkalmazásra kerülő polinukleotidok két különböző homopolimer komplexei. A homopolimerek a következők lehetnek: poliinozinsav (I), policitidilsav (C), poliadenilsav (A), poliuridilsav (U), polixantilsav (X), poliguanilsav (G) és polidehidrouridilsav (DHU). A fenti homopolimerekből képezett komplex polimereket a továbbiakban a következőképpen jelöljük: I:C, A:U stb. A komplex polimereket a szakirodalomban ismertetett eljárásokkal állíthatjuk elő. Az egyik eljárásmód szerint foszfátpufferrel pH = 7,0-re beállított konyhasóoldatban (0,006 M nátriumfoszfát, 0,15 M nátriumklorid) ekvimoláris mennyiségű homopolimereket elegyítünk. A komplexképződés — amint ezt a hipokróm effektus jelzi — az elegyítés után azonnal bekövetkezik. A találmány szerinti készítményekben a homopolimereken és kettős láncú komplexeiken kívül alternáló kopolimereket, pl. IC, AU, IU stb. típusú kopolimereket is alkalmazhatunk. Ezeket a polimereket a szakirodalomban leírt módon a ribonukleinsav-polimeráz enzim felhasználásával állíthatjuk elő. A polimerek a komponenseket 1:1 arányban tartalmazzák, és a hidrogénkötéssel kapcsolódó, váltakozó komplementer bázisokkal kettős láncot alkotnak. A találmány szerinti készítményekben továbbá a komponenseket statisztikus eloszlásban tartalmazó kopolimereket is felhasználhatunk. Ezeket a kopolimereket a szakirodalomban leírt módon, polinukleotid-foszforilázzal állíthatjuk elő. Ezek a kopolimerek önmagukkal képeznek komplexeket, és a következőképpen jelölhetők: Ixn C mn , A U 4 T stb A találmány szerinti készítményekben a felsoroltakon kívül polinukleotidként a kettős helixű, természetben is előforduló ribonukleinsavat is alkalmazhatjuk (jelölése: DS-RNA). A kettős helixű ribonukleinsavat ismert módon bizonyos vírusokból állíthatjuk elő, ill. ezek bizonyos vírusok replikatív formáiként is képződhetnek. A készítményekben továbbá olyan kettős láncú hibridpolimereket is felhasználhatunk, amelyek közül az egyik dezoxiribo-cukrot, a másik ribocukrot tartalmaz. Ezeket a hibrid polimerpárokat a szakirodalomban leírt módon szintetikus homopolimerekből vagy bakteriofággal megfertőzött baktériumokból elkülönített, természetben előforduló nukleinsavakból állíthatjuk elő. A találmány szerinti készítményekben olyan polinukleotidokat is felhasználhatunk, amelyek szénhidrátlánca bármely monoszacharid, pl. glükóz, galaktóz, arabinóz, fukóz, ramnóz stb. vagy azok származéka lehet. A készítmények továbbá kémiai úton szubsztituált vagy átalakított polinukleotidokat, pl. halogénezett, metilezett vagy dezaminált polinukleotidokat is tartalmazhatnak. A homopolimerekből felépített kettős láncú komplex kopolimereket, vagy a természetben előforduló kettős helixű ribonukleinsavat az adjuváns hozzáadása előtt, után, vagy az adjuvánssal együtt adhatjuk az antigénhez. A polinukleotidot az adjuvánshoz vagy valamely vizes anyaghoz is adhatjuk. A polínukleotid(ok) koncentrációja mikrogrammos értéktől olyan érté-5 kig terjedhet, amely a kezelendő egyeden (állaton vagy emberen) már szövettoxicitást okoz. A készítmény dózisa a kezelendő egyedtől, az adjuvánstól, a polinukleotidtól és az antigéntől függően változik. 10 Az adjuvánst tartalmazó készítmények antigénkoncentrációja a vizes készítmények antigénkoncentrációjával azonos lehet (ekkor az adjuvánst tartalmazó készítmény antitestképző ha-1_ tása a vizes készítményénél nagyobb), más esetekben az adjuvánstartalmú készítmények antigénkoncentrációja kisebb lehet a vizes készítményekénél (ekkor az adjuvánstartalmú készítmény antitestképző hatása a vizes készítményével 20 azonos nagyságrendbe esik). Az adjuvánsok ismert, előnyös hatását a polinukleotidok hozzáadásával fokozhatjuk. Braun és Nakano fent idézett közleményükben megállapították, hogy az immunológiai folyama-25 tokban a polinukleotidok előnyösen alkalmazhatók, ugyanis az antigénekkel együtt beadva fokozzák azok antitestképző hatását. A találmány alapja az a felismerés, hogy a képződött antitestek mennyisége szinergetikusan megnö-30 vekszik, ha az adjuvánsokhoz polinukleotidokat is adunk. Amint már korábban közöltük, az antitestképződés már akkor is jelentősen fokozódik, ha az ismert vakcinaféleségekhez — azaz antigénből és adjuvánsból álló vakcinákhoz — 35 rendkívül csekély mennyiségű polinukleotidot adunk. Hatásfokozás céljaira a készítményekhez dózisegységenként néhány [*g — tíz mg mennyiségű polinukleotidot adhatunk. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nél-4Q kül az alábbi példákban ismertetjük. 1. példa 86 térf.% finomított földimogyoró-olaj, 10 45 térf.% mannit-monooleát (Arlacel A) és 4 térf.% alumínium-monosztearát elegyítésével adjuvánshordozót állítunk elő. 1 ml influenzavírus antigénenként 4800 CCA (csirkesejt-agglutináló) egységet tartalmazó vizes influenzavírus vakcinát 50 [A 2 (Japan)170/62, 800 CCA egység/ml; A2 (Taivan)l/64, 800 CCA egység/ml; A(PR)8/34, 1600 CCA-egység/ml; és B(Mass.)3/66, 1600 CCA-egység/ml] 1:1 arányban 2100 ng poli-I:C-vel vagy poli-A:U-val elegyítünk. Az így kapott influenzavakcina-polinukleotid elegyet 1:1 arányban a fenti adjuvánshordozóval elegyítjük, és szokásos módon víz-az-olajban típusú emulziót állítunk elő. Kontrollkészítményként a következő anyagokat alkalmazzuk: antigénhatás szempontjából összehasonlítható, adjuváns-65 típusú influenzavakcina polinukleotidok nélkül; antigénhatás szempontjából összehasonlítható, vizes influenzavakcina polinukleotidokkal, ill. polinukleotidok 65 nélkül. A készítményeket injekció alakjában ten-
