161693. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antigént és adjuvánst tartalmazó vakcinák hatásának fokozására

161693 5 6 gerimalacoknak adjuk be. Az la táblázatban az egyetlen injekcióval, míg az Ib táblázatban az egyhónapos időközben két injekcióval kezelt állatokon észlelt eredményeket tüntetjük fel. Az állatok véréből közvetlenül az injekció beadása előtt, ill. az injekció beadását követően több hónapon keresztül mintát vettünk. A vérszérum antitesttartalmát szerológiás úton, ä hemagglutinációgátlás módszerével határoztuk meg. Az eredményeket az la és Ib táblázatokban közöljük. A táblázatokból leolvasható, hogy ha az állatoknak csak egyetlen injekciót adunk, a vizes influenzavakcina antigénhatását a polinukleotidok nem növelik, míg 2 injekció beadása esetén enyhe növekedés lép fel. Másrészről, ha az állatoknak 1 vagy 2 injekcióban adjuváns-65-öt tartalmazó, polinukleotidot azonban nem tartalmazó vakcinát adunk be, az antigénhatás erősen fokozódik, és a képződött antitestek mennyisége lényegesen meghaladja a vizes antigén beadásakor képződött antitestek számát. Ha az adjuváns-65-öt tartalmazó készítményekhez polinukleotidot is adunk, az adjuváns hatásfokozó képessége tovább növekszik. A különböző készítményekben alkalmazott influenzavírus-törzsek hasonlóan viselkedtek. Az antigént, adjuvánst és polinukleotidot tartalmazó készítményt a gyógyászatban intramuszkuláris injekció alakjában adhatjuk be. A fenti, kombinációs készítményt felnőtteknek ugyanolyan dózisban adhatjuk, mint a polinukleotidot nem tartalmazó készítményeket; így gyorsabb és nagyobb mértékű antitestképződés következik be. A kombinációs készítményt pl. gyermekeknek kisebb dózisban is beadhatjuk, és így ugyanolyan mértékű antitest-reakciót válthatunk ki, mint a szokásos dózisú, hagyományos antigénadjuváns készítményekkel. 2. példa Az 1. példában leírthoz hasonló készítményt állítunk elő azzal a különbséggel, hogy az 1. példában ismertetett influenzavírus antigénmennyiségének csak 1/4-ét alkalmazzuk. A vizsgálatok eredményeit az Ic és Id táblázatokban ismertetjük. A táblázatok adataiból látható, hogy mind a négy influenzavírus antigén esetében a poli-A:U teljesen meggátolja az antitest-reakciót, tekintet nélkül arra, hogy az állatoknak 1 vagy 2 injekciót adtunk. Ha a vizes vakcinához csak poli-I:C-t adunk, a készítmény által kiváltott antitest-reakció nem csökken, de nem is fokozódik. Az adjuváns-65 polinukleotidok távollétében is jelentősen fokozza az antitestképződést, és az antitestképződés tovább fokozódik, ha az adjuvánstartalmú készítményekhez polinukleotidokat adunk. 3. példa Az 1. példában ismertetett adjuváns-hordozóanyagot állítjuk elő. Az 1. példában ismertetett összetételű és antigénkoncentrációjú vizes influenzavakcinát poli-I:C-vel elegyítjük. Kontrolikészítményként adalékanyagot nem tartalmazó, vizes influenzavakcinát és polinukleotidot nem tartalmazó, adjuváns-65 típusú influenzavakcinát alkalmazunk. A vakcinás készítményeket egyetlen intramuszkuláris injekció formájában afrikai zöld majmoknak adjuk be. Az állatok véréből közvetlenül az injekció beadása előtt, és az injekció beadása után havonta mintát veszünk. A vérszérum antitesttartalmát szerológiás úton, a hemagglutinációgátlás módszerével határozzuk meg. Az eredményeket a II. táblázatban közöljük. A táblázatból leolvasható, hogy a polinukleotidot nem tartalmazó, adjuváns-65 típusú vakcina antitestképző hatása lényegesen meghaladja a megfelelő vizes vakcina antitestképző hatását. A poli-I:C hozzáadására az adjuváns hatásfokozó képessége jelentősen megnövekszik, és az antitestképződés tovább fokozódik. Valamenynyi influenzavírus-törzs hasonlóan viselkedik. 4. példa A fenti példákban ismertetett, víz-az-olajban típusú emulzió helyett olaj-a-vízben típusú emulziót állítunk elő. A következő összetételű adjuvánst állítjuk elő: 90 térf.% földimogyoróolaj, 0,4 térf.% szorbitán-monooleát (Arlacel 80) és 0,6 térf.% polioxietilén-szorbitán-monooleát (Tween 80). A kapott elegyhez azonos térfogatú, polinukleotidot tartalmazó vizes influenzavírus vakcinát adunk. Az elegyet szokásos módon emuigeáljuk, és olaj-a-vízben típusú emulziót állítunk elő. A készítmény antitestképző hatása tengerimalacokon végzett vizsgálatok alapján hasonló az 1—3. példák szerint előállított készítményekéhez. A készítményt embereknek a szokásos mennyiségű CCA-egységet tartalmazó dózisban adhatjuk be, vagy a polinukleotidok jelenléte miatt fellépő hatásfokozódás következtében kisebb dózisegységeket is alkalmazhatunk. 5. példa A fenti példákban ismertetett típusú emulziók helyett víz-az-olajban/víz típusú emulziót állítunk elő. Először az 1. példában leírt, víz-az-olajban típusú emulziót állítjuk elő, majd a kapott emulziót 1:1 arányban 1,0%-os vizes polioxietilén-szorbitán-monooleát (Tween 80) oldattal, vagy egyéb, azonos HLB-értékű felületaktív anyaggal elegyítjük és az elegyet emulgeáljuk. A kapott víz-az-olajban/víz típusú emulzióban a belső — vagy diszkontinuus — fázis (víz-az-olajban) méretét kb. 100—200 u-ra csökkentjük. Az így kapott emulziós készítmény előnye a korábban ismertetettekkel szemben az, hogy egy tartályba több dózisegység is tölthető, és antitestképző hatása nagyobb, mint a megfelelő, polinukleotidot nem tartalmazó emulzióké. A készítményt a fenti példákban leírt módon adhatjuk be. 10 15 S0 25 30 35 40 45 50 55 60