161674. lajstromszámú szabadalom • Hidrosztatikus szellőzőhajtómű

161674 vezetéken keringjen, ha ugyanis a hűtőfolyadék hideg, és a hűtésre egyébként sincs szükség. En­nek a hűtési módnak vezérlésére egy hidroszta­tikus hajtórendszer szolgál. Mivel pedig a ter­mosztatikus szabályozás lassúsága folytán a szük­séges hőkicserélődés csak késleltetve következik be, az ilyen hűtőrendszernek gépkocsikban való alkalmazása óhatatlanul üzemzavarok előidéző­jévé válik. A hidrosztatikus ventillátort egy ismert ön­működő szabályozóberendezés működteti, amely­nél gyorsüzemű, túlnyomás ellen biztosított auto­matikus szabályozórendszer van beépítve, amely­ben a belső égésű erőgép útján meghajtott víz­szivattyú által szállított folyadékmennyiség in­gadozását — amit a hajtómotor fordulatszám­ingadozása idéz elő — ki lehet egyenlíteni. To­vábbá: a vízszivattyú által szállított folyadék mennyiségét a szabályozóberendezés segítségével úgy be lehet állítani, hogy ez a mennyiség a hidromotor pillanatnyi igényének feleljen meg. Ezzel a szabályozóberendezéssel elérhetjük, hogy a ventillátor fordulatszáma egy meghatá­rozott munkatartományon belül a hűtőberende­zés hűtési szükséglete által támasztott követel­ményeknek megfeleljen, és a ventillátor fordu­latszáma a szivattyú fordulatszámának ingado­zása esetén se változzék. Az elvégzendő feladat ilyen módon való meg­határozása révén egyértelműen nyilvánvaló az, hogy a rendszer hatékonysága csak meghatáro­zott munkaterületen fejthesse ki hatását. Az a körülmény, hogy a ventillátort hajtó mo­tor fordulatszámának változását messzemenően kiküszöböljük, egy gépkocsimotor szempontjából csak és kizárólag hátrányként értékelhető, mivel a motor fordulatszámának növelése feltétlenül az üzemi hőmérséklet emelkedését vonja maga után és a hűtőlevegő keringtetésének gyorsítása ebben az esetben a megkívánt nagyobb fokú hő­kicserélést jelenti. Az említett szabályozóberen­dezés működtetése különösen gépjárművekben, amelyek a legszélsőségesebb feltételek között üzemelnek, nem kielégítő és éppen ezért költsé­gesnek mondható. A találmánnyal azt a feladatot kell megol­dani, hogy egy olyan hidrosztatikus léghűtő-be­rendezés hajtóművét valósítsuk meg, amelynek segítségével az említett hiányosságok elkerül­hetők és a gépjárművekkel szemben támasztott igen szélsőséges üzemi körülmények figyelembe­vételével működésbiztos és csak kevés reteszelést igénylő szabályozás jöhessen létre. Továbbmenő­lég: mechanikus kiszolgáló és visszajelzőelemek­re sincs szükség a szabályozási folyamatban, és a hűtőlevegőt szállító ventillátor, valamint a hű­tőlevegő mennyiségét változtató berendezés le­állított állapotban kell legyen. A találmány által kitűzött feladatot lényegé­ben akként oldottuk meg, hogy a nyomóvezeté­ket egy hosszabb vezeték révén egy hidromotor­ral kapcsoltuk össze, amely a hűtőlevegő szál­lított mennyiségének változtatását végző beren­dezéssel, például egy hűtőbordarendszerrel van összekapcsolva. Ezenkívül a megkerülővezeték­ben egy megkerülőszelepet helyeztünk el, amely az említett hidromotorral állandó folyadék­érintkezésben van, avégből, hogy egy rotációs 5 motor késleltetett nyitó és záró mozgásával, pél­dául egy villanymotort mechanikai kapcsolatba hozzon. Ez a forgó mozgást végző motor ismételten egy, a vezérlőimpulzust kioldó és a belső égésű 10 erőgép üzemi hőmérséklete révén befolyásolt hőérzékelővel van összeköttetésben. Az említett hidromotort és a nyomóvezetéket összekötő vezetéken van egy fojtószelep és egy ezzel párhuzamosan elrendezett visszacsapósze-15 lep. A nyomóvezeték a vízszivattyútól közvetlenül az említett hidromotorhoz is vezethet, amely a hűtőlevegő szállított mennyiségének változtatá­sát végzi, egy másik vezeték pedig az említett 20 nyomóvezeték csatlakoztatásától kezdődően axiális elrendezésben, a hidromotor hatásirányá­ban, és ehhez akként van hozzácsatlakoztatva, hogy a hidromotor nem működtetett állapotá­ban a vezeték el van zárva és a hidromotor mű-35 ködése esetén a vízszivattyú és a hidromotor kö­zött — amely a szellőzési rendszer meghajtására szolgál — folyadékos kapcsolat létesül. Folyadék útján hűtött belső égésű erőgépeknél a hőfokérzékelő a hűtőfolyadék áramlási kör­folyamatában, a levegőhűtéses belső égésű erő­gépeknél pedig közvetlenül az erőgépben vagy ennek burkolatán belül foglal helyet. A találmány legfontosabb előnyei abban rej­lenek, hogy viszonylag igen kevés számú mű­ködtetőelemmel túlnyomás ellen biztosított és üzemzavar ellen védett szabályozást valósítha­tunk meg egy olyan hűtőrendszerben, amely a legkülönbözőbb üzemi és működésbeli követel­mények között, gépkocsikba beépítve kell üze­meljen, és az üzemi hőmérsékletet előre megha­tározott tartomány határain belül konstans érté­ken tartja. További lényeges előnye a találmány­nak még az is, hogy a ventillátorszerkezetnek és 45 a bordás csappantyúrendszernek a működtetési, ill. a szabályozási folyamatba történő bevonása révén a szükségletnek megfelelő levegőadagolást lehet biztosítani, ezáltal pedig a hűtőrendszer op­timális hatásfokát érhetjük el. Lényeges előnyök 5Q mutatkoznak továbbá abban is, hogy a talál­mány szerinti berendezést különböző hűtőrend­szerekben, a legkülönbözőbb célokra lehet alkal­mazni, a határértékeket a megkívánt üzemi hő­fok szempontjából előre be lehet állítani, üzem-55 indításkor a rendszer lökésmentesen indul be, végül az üzemi feltételek megváltozásakor a mű­ködési állapot változása simán zajlik le. A találmányt két kiviteli példa segítségével ábrázoltuk és írtuk le. A kiviteli példákat ábrá-35 40 60 zoló rajzokon az 1. ábra: egy hidrosztatikus léghűtőberendezés­hajtást ábrázol előnyösen folyadékhű-65 téses belső égésű erőgépekbe beépítve, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom