161666. lajstromszámú szabadalom • Váltószerkezet főleg port és aprószemcsés anyagot szállító csővezetéknek több elvezetőcsővel való alternatív összekapcsolásához

3 161666 4 cső kapcsolódó végén axiális irányú elmozdulást megengedő tömítés van. A terelőgyűrűk egymástól célszerűen olyan távolságban vannak elhelyezve s a rajtuk levő körmök, illetve azok lejtős kényszerpályái úgy vannak kialakítva, hogy az „S"-cső kapcsolódó végének mozgása a szét- és összekapcsolás szakaszában axiális irányú legyen. A terelőgyűrűkön levő körmök egymáshoz képest több csaposztásnyira, célszerűen 180°-nyira helyezkednek el. A terelőgyűrűkön levő körmök a csapok menesztéséhez alkalmas felfekvő felülettel is el vannak látva. A találmány szerinti váltószerkezetnél a rúd axiális irányú mozgása segítségével létrejön egyrészt az ,,S"-cső kapcsolódásának oldása, másrészt az ,,S"-cső <p szöggel való elfordítása, majd pedig a soron következő csővel való szállítóképes kapcsolat. A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi akár a kézi, akár a távműködtetett átváltást. Ehhez nincs másra szükség, mint hogy a rudat egy adott F erővel megnyomjuk tengelyirányban. A találmányt a továbbiakban egy példaképpeni kiviteli alak kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, melyek közül az 1. ábra silós tárház általános elrendezését mutatja vázlatosan; a 2. ábrán a találmány szerinti váltószerkezet perspektivikus vázlata látható; a 3. ábra a váltószerkezet kilincsművének síkban kiterített részlete; a 4. ábrán a 3. ábra szerinti kilincsmű látható ugyancsak síkba kiterítve, de egy másik pozícióban; az 5. ábrán a 2. ábra szerinti váltószerkezet vázlatos hosszmetszetét mutatjuk be. Az 1 fogadóhelyhez érkező anyagot 2 csővezetékbe juttatjuk, mely a 3 elágaztató vagy váltószerkezethez vezet. Ez a váltószerkezet tetszés szerinti kapcsolatot teremt valamelyik 4 silóhoz vezető 5 szállítócső és az 1 fogadóhelytől a 3 váltószerkezetig vezető .2 csővezeték között. A 3 váltószerkezet bármelyik 4 silót képes összekötni a 2 csővezetékkel. Az 1. ábrán olyan váltószerkezetet mutatunk be jelképesen, amely nyolcfelé válthatja a szállítás útját. Természetesen több nyolcfelé váltó szerkezet kombinációjával tetszőleges számú siló tölthető meg ugyanarról a fogadóhelyről. A 2. ábrán láthatjuk, hogy az anyag- és levegőkeverék a 2 csővezetéken és a 6 „S"-csövön át érkezik a 3 váltószerkezethez. Ezt a csövet az ábrán a 8 jelű — a bemutatott esetben nyolc darab — csonk közül éppen a 8' csonkkal köti öszsze a 6 S alakú cső szállítóképesen. A 3 váltószerkezethez érkező anyag tehát a 8' csonkhoz csatlakozó — a 2. ábrán nem látható, de az 1. ábrán 5 jelű — szállító csővezetéken át juthat rendeltetési helyére, azaz a megfelelő 4 silóba. A technológiai feladat a szállítás során az, hogy a 3 váltószerkezethez érkező anyagot egy bizonyos idő után egy másik, például a 8" csonkhoz csatlakozó 5 csővezetéken át az ahhoz tartozó 4 silóba vezessük. Ekkor a 2 csővezetéket a 3 váltószerkezetnek a 8" csonkkal kell összekötnie. A szállítóképes kapcsolatot a 6 „S"-cső <P szöggel történő továbbfordítása után hozzuk létre. Az átváltás műveletének megkezdése előtt az anyagszállítást természetesen meg kell szüntetni. Az átváltás művelete nem csupán a 6 „S"cső elfordítását jelenti, hanem a 6b csatlakozóban levő tömítőfelületek szállítás közbeni összeszorítását is meg kell előzőleg szüntetni, és a felületeket egymástól el kell távolítani (kiemelés). (Lásd 5. ábrát.) A 6 „S"-cső csak ezután fordítható el, éspedig a 6a csatlakozó elfordulást megengedő módon való kialakítása következtében. A találmány szerinti váltószerkezetnél a 11 rúd axiális irányú elmozdításának hatására megtörténik a kiemelés, majd a 6 ,,S"-csőnek <p szöggel történő elfordítása, végül a soron következő csővel (jelen esetben a 8" csonkhoz csatlakozó 5 szállítócsővel) létrejön a szállítóképes kapcsolat. A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi akár a kézi, akár a távműködtetett váltást (lásd 5. ábrát). Kézi működtetés esetén egy 23 kézikar, távműködtetés esetén egy távvezérelt 20 léghengerben mozgó 19 dugattyú 18 rúdja szolgáltatja a váltáshoz szükséges F erőt. Az F erő a 10 rugótányérra hat. A 10 rugótányér a 7 továbbítószerkezeten át a 11 tolórúdhoz kapcsolódik, amely a 6 ,,S"-csőhöz van rögzítve. A 6 ,,S"-cső az F rúderő hatására a 9 rugó erejével szemben elmozdul. A fél löket első szakaszában a 6 „S"cső saját síkjában elcsúszva mozdul el (kiemelés), amikor is a 6b csatlakozás tömítőfelületei között az összeszorítás megszűnik. A fél löket további szakaszában a 6 ,,S"-cső <p/2 szöggel elfordul. Ez idő alatt a 9 rugó összenyomódik, s így a löket második felében a 11 rúdra ható erőt az összenyomott 9 rugó szolgáltatja. A 25 kézikar és a 20 léghenger ezen idő alatt szabadon fut (visszalöket). Ezen fél löket első szakaszában a 7 továbbítószerkezet a még szükséges <p/2 szöggel elfordítja a 6 „S"-csövet. A löket utolsó szakaszában a 6 „S"-cső saját síkjában csúszva (a 6b csatlakozásban kialakított tömítőfelületekre merőlegesen) halad és egymásra zárja a tömi tőfelületeket. A tömítőfelületeket szállítás közben a 9 rugóban ébredő előfeszítő erő szorítja össze. A váltószerkezetet 21 merevítők tartják, melyeken 22 borítólemez helyezkedik el. A 3 váltószerkezet fő eleme egy különleges szerkezeti megoldású, a 7 továbbítószer keretben elrendezett kilincsmű. Ennek alkalmazását és kialakítását a vízszintes tengely körül elforduló 6 „S"-cső helyzetétől függetlenül megbízható, egyértelmű továbbításának igénye teszi indokolttá. A találmány szerinti váltószerkezet továbbítószerkezetének felépítését és működését a továbbiakban ismertetjük részletesen. A kilincsmű elvi működése a 3. és 4. számú ábrák szerint követhető. A 3. és 4. ábrán a továbbítószerkezet egy részének síkba kiterített egyszerűsített vázlatát adjuk. Kezdetben a 7 továbbítószerkezet kilincsművé-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60