161652. lajstromszámú szabadalom • Eljárs l-[P-(szubsztituált aminoalkil)-benzolszulfonil]-imidazolidin-származékok előállítására

161652 11 12 -acetamido-etil)-benzolszulfoklorid 100 ml acetonnal és 25 ml vízzel készített szuszpenziójába 15 perc leforgása alatt belecsepegtetjük 8,0 g nátriumhidroxid 50 ml vízzel készített oldatát, a kapott keveréket 45 percig visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk és szárazra pároljuk. A maradékot víz és metilénklorid között megosztjuk. A szerves fázist nátriumszulfáttal szárítjuk, a metilénkloridot ledesztilláljuk és a maradékot 100 g szilikagélen (szemcsenagyság 0,05— 0,2 mm) kromatografáljuk. A kloroform + 5% metanol eleggyel eluált N-(2-klór-etil)-p-(2-acetamido-etil)-benzolszulfonamidot etilacetát-éter elegyből még átkristályosítjuk. A termék 79— 81°-on olvad. Termelés az elméleti 18%-a. c) Az a) ponthoz hasonlóan kapjuk 10,6 g brómciánnal és 5,3 g (50%-os) nátriumhidrid-ásványolaj szuszpenziójával: 11,8 g propilaminból és 34,7 g N-(2-klór-etil)-p-(2-izovaleramido-etil)-benzolszulfonamidból az l-[p-(2-izovaleramido-etil)-benzolszulfonil]-2--imino-3-propil-imidazolidint. Op.: 135—136°; 19,4 g ciklohexilaminból és 31,9 g N-(2-klór-etil)-p-(2-propionamido-etil)-benzolszulfonamidból az l-[p-(2-propionamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidint. Op.: 110—112° (V2 mól kristályvizet tartalmaz); 19,4 g ciklohexilaminból és 33,4 g N-(2-klór-etil)-p-(2-butiramido-etil)-benzolszulfonamidból az 1- [p-(2-butiramido-etil)-benzolszulf onil] -2--imino-3-ciklohexil-imidazolidint. Op.: 149—150° (V4 mól kristályvizet tartalmaz); 19,4 g ciklohexilaminból és 39,5 g N-(2-klór-etil)-p- t2-(m-metoxi-benzamido)-etil] -benzolszulfamidból az l-<p-[2-(m-metoxi-benzamido)-etil]-benzolszulfonil)-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidint. Op.: 166—167°; 14,6 g butilaminból és 33,5 g N-(2-klór-etil)-p-(2-butiramido-etil)-benzolszulfonamidból az 1--[p-(2-butiramido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-butil-imidazolidjnt. Op.: 123—126°; 14,6 g butilaminból és 34,7 g N-(2-klór-etil)-p-(2-valeramido-etil)-benzolszulfonamidból az 1--[p-(2-valeramido-etil)-benszolszulfonil]-2--imino-3-butil-imidazolidint. Op.: 130°. 14,6 g t-butilaminból és 43,1 g N-(2-klór-etü> -p- [2-(2-metoxi-5-klór-benzamido)-etil] -benzolszulfonamidból az l-<p-[2-(2-metoxi-5-klór-benzamído)-etil]-benzolszulfonil>-2-imino-3-t-butil-imidazolidint. Op.: 124—126°; 14,6 g t-butilaminból és 38,1 g N-(2-klór-etü> -p- [2-(o-toluamido)-etil] -benzolszulf onamidból az l-(p-[2-(o-toluamido)-etil]-benzolszulfonil)-2--imino-3-t-butil-imidazolidint. Op.: 160—161°; 14,6 g t-butilaminból és 45,7 g N-(2-klór-etil)-p- [2-(3,4,5-trimetoxi-benzamido)-etil] -benzolszulfonamidból az l-<p-[2-(3,4,5-trimetoxi-benz-amido)-etil]-benzolszulfonil>-2-imino-3-t-butil-imidazolidint. Op.: 130—132°; 14.6 g t-butilaminból és 43,5 g N-(2-klór-etil)-p- [2-(a,a,a-trif luor-m-toluamido)-etil] -benzol^ szulfonamidból az l-<p-[2-(a,a,«-trifluor-m-toluamido)-etü]-benzolszulfonil>-2-imino-3-t-butil-imidazolidint. Op.: 172—173°. Az előző példákban kiindulóanyagként felhasznált N-(2-klór-etil)-p-(2-acilamido-etil)-benzolszulfonamidok a b) pontban leírt módon állíthatók elő. 4. példa A 3 a) példához hasonló módon kapjuk 10,6 g brómciánból, 5,3 g (50%-os) nátriumhidrid-ásványolaj szuszpenzióból és 30,4 g N-(2-klór-etil)-p-(2-acetamido-etil)-benzolszulfokloridból: 10,1 g 1,2-dimetil-butil-aminnal az l-[p-(2--acetamido-etil)-benzolszulf onil] -2-imino-3-(l ,2--dimetil-butil)-imidazolidin. Op.: 102—104°; 12,9 g 1-metil-heptil-aminnal az l-[p-(2-aeetamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-(l-metil-heptil)-imidazolidint. Op.: 75—78°; 4,5 g etilaminnal az l-fp-(2-acetamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-etü-imidazolidint. Op.: 167—168°; 3,1 g metilaminnal az l-[p-(2-acetamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-metil-imidazolidint. Op.: 170—171°; 10.7 g benzilaminnal az l-[p-(2-acetamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-benzil-imidazolidint. Op.: 166—167°; 11,3 g 2-etil-ciklopentilaminnal az l-[p-(2--acetamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-(2--etil-ciklopentil)-imidazolidint. Op.: 127—128°. 5. példa 9,0 g dinátrium-ciánamid 50 ml vízzel készített oldatához először 12,5 ml acetont és utána 15 perc leforgása alatt 26,4 g p-(2-acetamido-etil)-benzolszulfokloridot adunk kis adagokban. Az elegyhez ezután 17,2 g N-(2-klór-etil)-N-tercbutü)-amin-hidrokloridot adunk és szárazra pároljuk. A daraszerű maradékot 150 ml etanol és 150 ml izopropanol elegyével extraháljuk. Utána a kivonatot szárazra pároljuk, a maradékot 200 ml acetonnal felvesszük, szűrjük és a szűrletet ismét bepároljuk. A visszamaradó, átlátszó, sárga olajat 10 óra hosszat 145°-on hevítjük. A lehűlés után visszamaradó üvegszerü maradékot vízben oldjuk, 2 n sósavval megsavanyítjuk és az oldatot kloroformmal mossuk. Ezután a vizes fázist hűtés közben tömény nátriumhidroxiddal meglúgosítjuk, eközben olajos anyag válik le, amelyet metilénkloriddal felveszünk. A kapott metilénkloridos oldatot vízzel mossuk, nátriumszulfáttal szárítjuk és szárazra pároljuk. A mait 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60