161651. lajstromszámú szabadalom • Eljárás P-alkilbenzolszulfonamid- származékok előállítására

161851 23 savoldatban oldunk és az oldatot 6 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk szárazra és a maradékként kapott olajat alkoholban oldjuk. Hidegen kikristályosodik az l-[p~(2<-amino~etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3-izopropil-imidazolidin-dihidroklorid, amely 249—250°-on olvad. b2) 100 ml dimétilszulfoxid, 11,2 g porított káliumhidroxid, 23,65 g p-(2-amino-etil)-fenilszulfonamid-hidroklorid — vö. E. Miller és mtsai, J. Am. Chem. Soc. 62, 2101 (1940) — és 16 g Tí-(2-klór-etil)-N-izopropil-ciánamid elegyét 110° hőmérsékletű olaj fürdőben 1 óra hosszat hevítjük keverés közben. Lehűlés után az elegyet vízbe öntjük. A kapott zavaros oldatot tömény nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, nátriumkloriddal telítjük és metilénkloriddal háromszor extraháljuk. A szerves oldószeres fázisokat egyesítjük, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, szűrjük és a szűrletet bepároljuk. Az olajszerű maradék alakjában kapott szabad bázist etanolban oldjuk és telített alkoholos sósavoldattal megsavanyítjuk. A lehűtés és esetleg éterrel történő hígítás hatására kiválik az l-[p-(2-amino-etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3-izopropil-imidazolidin-dihidroklorid, amely 249— 250°-on olvad. 19. példa a) 39,7 g 1-[p-(2-amino-etil)-f enilszulf onil]-2--imino-3-butil-imidazolidin-dihidrokloridot 200 ml vízben oldunk és az oldatból a bázist 300 ml 2 n nátriumhidroxid-oldat hozzáadásával felszabadítjuk. A bázist metilénkloriddal extraháljuk. A metilénkloridos oldatot vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd 50,5 g trietilamint adunk hozzá. Ezután az elegyhez szobahőmérsékleten, 20 perc alatt hozzáesepegtetjük 7,9 g acetilklorid 100 ml metilénkloriddal készített oldatát. Az egész elegyet azután 1 óra hosszat keverjük, majd 100 ml 2 n nátriumhidroxid-oldattal, azután pedig 2x100 ml vízzel mossuk. A vizes fázisokat metilénkloriddal kétszer extraháljuk, a metilénkloridos fázisokat egyesítjük és vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, azután szűrjük és a szűrletet bepároljuk. Maradékként l-[p-(2-acetamido-etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3-butil-imidazolidint kapunk, amely etilacetátból átkristályosítva 130—131°-on olvad; hozam 84%. A fent leírthoz hasonló módon állíthatók elő 39,7 g l-[p-(2-amino-etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3-butil-imidazolidin-dihidrokloridból az alább megadott másik kiindulóanyaggal az alább felsorolt vegyületek is: 10,7 g butirilkloriddal: l-[p-(2-butiramido-etil)-f enilszulf onil] -2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 123—124°; hozam 79%. 13,0 g 2-metil-butirilkloriddal: l-<p-[2^(alfa-metil-butiramido)-etil]-f enilszulf onil>-2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 114—116°; hozam 69%. 13,0 g valeriánsavkloriddal: l.-[p-2-(valer-24 10 15 amido-etil)-f enilszulf onil] -2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 130°; hozam 73%. 13.0 g izovaleriánsavkloriddal: l-[p-(2-izovaleramido-etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 130—130,5°; hozam 73%. 14,5 g kaproilkloriddal: l-[-(2-kapronamido-etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 129—130°; hozam 75%. 17,5 g kaproilsavkloriddal: l-[p-(2-oktánamido-etil)-fenilszulfonil]-24mino-3-butil-imidazolidin, op. 130—131°; hozam 63%. 18,9 g o-klór-benzoilkloriddal: l-<p-[2-(2-klórbenzamido)-etil]-fenilszulfonil>-2-imino-3-n-butil-imidazolidin, op. 155—157°; hozam 65%. 17.1 g o-metoxibenzoilkloriddal: l-(p-[2-(2--metoxibenzamido)-etil]-fenilszulfonil>-2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 145—146°; hozam 72%. 18,8 g p-klórfenil-acetilkloriddal: l-<p-[2-|2-(4--klórfenil)-acetamido|-etil]-ferulszulfonil}-2-80 -imino-3-butil-imidazolidin, op. 163—164°; hozam 74%. 19,7 g 2-fenil-butirilkloriddal l-<p-[2-(2-fenil-butiramido)-etil]-fenilszulfonil>-2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 127—128°; hozam 49%. m 12,5 g

1-etil-propionilkloriddal: l-<p-[2-(l-etilpropionamido)-etil]-fenilszulfonil)-2-imino-3--butil-imidazolidin, op. 125—126°; hozam 52%. 9,2 g akrililkloriddal: l-[p-(2-akrilamido-etil)f enilszulf onil] -2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 30 153—154°; hozam 41%. 22,1 g 2-metoxi-4-klór-benzoilkloriddal: l-(p-[2-(2-metoxi-5-klór-benzamido)-etil]-fenilszulfonil>-2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 94— 97°; hozam 76%. 35 18,0 g 3-metoxi-benzoilkloriddal: l-<p-[2-(3--metoxi-benzamido)-etil]-fenilszulfonil>-2--imino-3-butil-imidazolidin, op. 139—141°; hozam 77%. 16,5 g l-metil-3-ciklohexén-karbonsavklorid-40 dal: l-(p-[2-(l-metil-3-ciklohexénkarboxamido)-etil]-femlszulfonil>-2-imino-3-butil-imidazolidin op. 149—150°; hozam 64%. 3,4-dimetoxi-benzoilkloriddal: l-<p-[2-(3,4-dimetoxi-benzamido)-etil] -f enilszulf onil>-2-imino-3-butil-imidazolidin, op. 169—170°; hozam 49%. b) A kiindulóanyagként felhasználásra kerülő l-[p-(2-amino-etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3--butil-imidazolidin-dihidroklorid kétféle mód-50 szerrel állítható elő: bi) 36,65 g l-[p-(2-acetamido-etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3-butil-imidazolidint 370 ml 2 n sósavoldatban oldunk és az oldatot 6 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután a re-55 akcióelegyet vákuumban bepároljuk szárazra, és a maradékként kapott olajat alkoholban oldjuk. Az oldatból hidegen kikristályosodik az l-[p-(2--amino-etil)-fenilszulfonil]-2-imino-3-butil-imidazolidin-dihidroklorid, amely 231—233°-on 60 olvad. b2

) 100 ml dimétilszulfoxid, 11,2 g porított káliumhidroxid, 23,65 g p-(2-amino-etil)-benzo)szulf onamid-hidroklorid — vö. E. Miller és mtsai, 65 J. Am. Chem. Soc. 62, 2101 (1940) — és 36 g