161638. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cefalexin sók előállítására

161638 mezeken korongok segítségével, standardként cefalexint használva, E vizsgálatok eredményeit az azonos módon, de cef alexin alkalmazásával végrehajtott teszt eredményeivel együtt a követ­kező táblázatban tüntettük fel. Az adatok há­rom kutyán kapott értékek atlagán alapulnak. Minta Adagolás A cefalexin átlagos koncent­módja rációja a vérszérumban (g/cm3) 0,5 1,0 1,5 2,0 3,0 4,0 5,0 6,0 24, 0 órával az adagolás után Dicefal- perorá­exin só lis­kapszu­lák 5,8 15,1 17,5 15,1 15,9 9,5 8,1 7,7 0,5 p. o.­gyomor­szonda3,3 11,8 16,9 16,6 13,0 10,1 7,0 5,0 0,4 intra­muszku­láris 4,3 9,5 12,0 13,0 14,7 11,9 11,0 7,9 0,4 Cefal- p. o.­exin kapszu­lák 2,3 8,3 12,0 17,0 14,2 12,0 7,9 5,4 i. m. 21,6 20,0 12,5 10,7 7,6 4,7 3,9 2,6 Az adatok jól szemléltetik, hogy a találmány szerinti dicefalexin só sokkal egyenletesebben szívódik fel a véráramba, állandóbb cefalexin­szintet eredményezve a kutya vérében. Azoktól a kutyáktól, amelyeknek a dicefalexin sót adtuk, vizeletet is vettünk, és a fent leírtak­kal azonos tesztekkel vizsgáltuk a vizeletmin­ták antibiotikus aktivitását. A különböző idő­pontokban a vizeletben mért eredményeket az alkalmazott dózisnak átlagos százalékos kinyeré­seként adjuk meg, három kutya teljes visszanye­rési értékének átlaga alapján számolva. Az adagolás Az alkalmazott dózis átlagos módja visszanyerési százaléka a vizeletben 0—2 2—4 4—6 6—24 0—24 órával az adagolás után Dicefalexin só perorális-kap­szulában 20,8 21,7 9,9 9,7 62,1 perorális-gyo­morszondával 17,4 24,4 14,2 9,2 65,2 intramuszku­lárisan 11,3 27,8 17,1 15,4 71,6 4. példa Az antrakinon-1,5-diszulfonsavas dicefalexin só akut toxicitásának meghatározása A dicefalexin antrakinon-1,5-diszulfonát akut perorális és intraperitoneális toxicitását egéren, a cefalexinéval és az antrakinon-1,5-diszulfon­sav dinátriumsójával összehasonlítva, a követ­kező tesztekkel vizsgáltuk. A dicefalexin sóból és hordozóanyagból olyan készítményt állítottunk elő, amely 10 súly% an­tibiotikus hatóanyag-tartalommal rendelkezett, míg az egész készítmény 16,38% sót tartalma­zott. Ezt a készítményt adagoltuk azután perorá-5 lisan 1,0, 2,0 és 4,5 g/kg cefalexinaktivitásnak • megfelelő dózisokban. Az i. p. adagoláshoz a di­cefalexin sóból hordozóanyaggal 5 súly%-os ha-' tóanyag-tartalmú (8,42 súly% sótartalom) ké­szítményt állítottunk élő, amelyet 0,3, 0,5, 0,9 és 10 1,6 g/kg-os dózisokban adagoltunk. Kontrollként cefalexint használtunk, amelyet a vizsgált anyaggal megegyező dózisokban adagoltunk. Ezenkívül antrakinon-1,5-diszulfonsav di­nátriumsós készítményt is állítottunk elő, a pe-15 rorális alkalmazáshoz 25 súly% dinátriumsó­koncentrációban, az i. p. alkalmazáshoz pedig 10 súly% dinátriumsó-koncentrációban, mindkettőt 5%-os akáciaoldatban. A toxicitásvizsgálatok eredményeit a követ-2" kező táblázatban foglaljuk össze: 25 30 Minta Alkalmazás p. o. LDr>n (g/kg) Dicefalexin só Alkalmazás p. o. >4,5 Dicefalexin só i. p. >1.6 Cefalexin p. o. >4,5 Cefalexin i. p. 0,374+0,033 Dinátriumsó p.o. >5,0 (LDJ Dinátriumsó i. p. >2,0 (LDn ) A fentiekben ismertetett tesztek alapján nyil­vánvaló, hogy a találmány szerinti dicefalexin só 35 perorális alkalmazás esetén nem toxikusabb a cefalexinnél, intraperitoneális alkalmazás esetén pedig toxicitása gyengébb a cefalexinénál. 5. példa 40 Az antrakinon-2-szulfonsavas cefalexin só előállítása 1,85 g (0,005 mól) cefalexin monohidrátból és 75 cm3 _ 5 cm 3 0,1 n sósavat tartalmazó — víz-45 bői oldatot készítünk, majd az oldathoz 0,005 mól antrakinon-2-szulfonsavas nátriumsót adunk. Csaknem azonnal kristályos csapadék válik ki. A csapadékot szűréssel elkülönítjük, vízzel mos­suk. A termék a IV képletű vegyület hidratált 50 alakjának bizonyult. Oldékonysága vízben 2—3 mg/cm3 . Elemzés: CsoHagNaOgSa: 3H2 0 képlet alapján: Számított: C 52,2; H 4,5; N 6,09; S 9,26; O 9,26-H2 0 7,8 55 Talált: C 52,03; H 3,98; N 6,04; S 9,30 Az összehasonlítás kedvéért említjük meg, hogy ha az ismertetettel mindenben megegyező eljárást alkalmazzuk, azonban azzal az eltérés-60 sei, hogy az antrakinon-l-szulfonsav nátriumsó­ját használjuk, csapadék nem keletkezik. Sőt, ha kísérletet teszünk a só előállítására, nehézségek­be ütközünk azon tény következtében, hogy az antrakinon-l-szulfonsav nátriumsója a reakció-65 elegyben viszonylag oldhatatlan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom