161572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás [1,2,4] -triazolo-[3,2-c] [1,2,4]-triazinonok előállítására

5 161.572 6 vagy a 4-amino-3-alkilmerkapto- 4,5-dihidro-l,2,4-triazinon(5) vegyületek aminoüzisével. A kiindulási anyagként alkalmazott III általános képletű oxovegyületek általánosan ismertek. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható aldehidek vagy ketonok példáiként .megnevezzük az alábbiakat: formaldehid, acetaldehid. propionaldehid, n-butiraldehid, izobutiraldehid, valeraldehid, izovaleraldehid, tetrahidrobenzaldehid, hexahidrobenzaldehid, fahéjaldehid, hidrofahéjaldehid, klorál, klorálhidrát, pivalaldehid, aceton, metiletilketon, ciklohexanon, ciklopentanon, cikloheptanon, metilizopropilketon. triklóraceton, tritluoraceton vagy hexafluoraceton. Hígítószerként az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoznak előnyösen a szénhidrogének, így benzin, benzol és toluol, éterek, így dioxán és tetrahidrofurán és a klórozott szénhidrogének, így klórbenzol vagy diklórbenzol. Célszerűen úgy járunk el, hogy a reakciót oldószer nélkül valósítjuk meg és az oldószer helyett a segédanyagként használt rövidszénláneú alifás karbonsavat adagoljuk feleslegben. Ilyen karbonsavként 1 5 szénatomos karbonsavakat, így hangyasavat, ecetsavat, propionsavat, vajsavat vagy izovajsavat használhatunk. Előnyösen ecetsavat alkalmazunk. A reakcióhőmérsékleteket széles határokon belül változtathatjuk. Általában 20 C° és 120 C° közötti, előnyösen 50 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten dolgozunk. Nyomás alkalmazására áltatában nincs szükség. A szobahőmérsékleten gázalakú oxovegyületeket azonban autokláv'>an is reakcióba vihetjük. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor 1 mól (II) általános képletű 3,4-diamino-4.5- dihidro-1,2,4- triaXmon(5)-re 1 20 mól (III) általános képletű oxovegyülcM »'.'iluniint 0,1 20 mól rövidszénláncú alifás karbonssnal «Mgolunk és az elegyet a reakció befejeződéséig melegítjük Az oxovegyületet és ;i karbonsavat előnyösen feleslegben alkalmazzuk. A reakciótermékeket olymódon választjuk el, hogy a reakcióelegyet bepároljuk vagy ha vízzel elegyedő oxovegyületeket és karbonsavakat alkalmazunk, a reakcióelegyet vízbe öntjük és a kivált reakciótérméket leszűrjük. A reakciótermékeket szükség esetén a szokásos módon, például szerves oldószerekkel végzett átkristátyosítássaj tisztíthatjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható új 1,2,3,7-tetrahidro- 11,2,4J triazolo|3,2, c] [l,2,4]triazinon- (5) vegyületek herbicid tulajdonságokkal rendelkeznek és ezért gyomirtásra használhatók. Gyomnövényeken a legtágabb értelemben az összes olyan növényt érteni kell, amely olyan helyen nő, ahol nem kívánatos. Az, hogy a találmány szerinti hatóanyagok totális vagy szelektív herbicid szerekként hatnak-e, az alkalmazott hatóanyagmennyiségektől függ. A találmány szerinti hatóanyagok például az alábbi növények esetén alkalmazhatók: kétszikűek, így mustár (Sinapis), zsázsa (Lepidium), galaj (Galium), csillaghúr (Stellaria), székfű (Matricaria), gombvirág (Galinsoga), libatop (Chenopodium), csalán (Urtica), aggófű (Senecio), gyapot (Gossypium), répa (Beta), karotta (Daucus), bab (Phaseolus), kávé (Coffea); egyszikűek, így komócsin (Phleum), perje (Poa), csenkesz (Festuca), aszályfű (Eleusine), muhar (Setaria), vadóc (Lolium), rozsnok (Broműs), kakaslábfű (Echinochloa), kukorica (Zea), rizs (Oryza), zab (Avena), árpa (Hordeum), búza (Tnticum), köles (Panicum). cukornád (Saccharum). Az új vegyületek kitűnő szelektivitást mutatnak gabonával szemben. így szelektív gyomirtásra használhatók gabonában, például kukoricában, cirokban, zabban, búzában, árpában és rizsben, mimellett az alkalmazásnak különösen a vetés és a kultúrnövények kikelése közötti időszakban kell megtörténnie. Ezen túlmenően néhány vegyület a kultúrnövények kikelése után is alkalmazható szelektív gyomirtásra. A kultúrnövények kikelése előtti alkalmazás esetén a gyomnövények egyéb kultúrákban is szelektíven írthatók a találmány szerinti hatóanyagokkal, például a gyapot, burgonya, borsó, szójabab, bab és len kultúrában. A találmány szerinti hatóanyagok a szokásos készítmé-5 nyekké alakíthatók, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat a vivőanyagokkal, tehát folyékony oldószerekkel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük, adott esetben felület-10 aktív szereket, tehát emulgeálószereket és/vagy diszpergálószereket is alkalmazunk. Ha vivó'anyagként vizet alkalmazunk például szerves oldószereket is használhatunk segédoldószerként. Folyékony oldószerként lényegében szóbajönnek az aromás szénhidrogének, így xilol és benzol, klórozott aromás 15 szénhidrogének, így klórbenzolok, paraffinok, így ásvány olajfrakciók, alkoholok, így metanol és butanol, erősen poláris oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint a víz; szilárd hordozóanyagokként a természetes kőlisztek, így kaolin, agyagföld, talkum és kréta és a szintetikus 20 kőlisztek, így nagy diszperzitású kovasav és szilikátok; emulgeálószerként a nem-ionos és anionos emulgeátorok, így polioxietilénzsírsavészterek, polioxietilénzsíralkoholéterek, például alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok és arilszulfonátok, diszpergálószerként például a lignin, szulfitszennyiu-25 gok és metilcellulóz. A találmány szerinti hatóanyagok a készítményekben előfordulhatnak egyéb ismert hatóanyagokkal összekeverve. A készítmények általában 0,1-95 súly%, előnyösen 0,5 - 90 súly% hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyagokat önmagukban, készítményeik alakjában vagy az azokból készített felhasználási formák, így alkalmazásra kész oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és szemcsék alakjában alkalmazhatjuk. Az alkalmazás a jg szokásos módon történik, például porozással, porlasztással, permetezéssel, öntözéssel és szórással. Az alkalmazott hatóanyagmennyiségeket széles határokon belül változtathatjuk. A hatóanyagmennyiség lényegében a kívánt hatástól függ. Az alkalmazott mennyiségek általában 40 0.1 - 20 kg hatóanyag/ha, előnyösen 1 és 10 kg/ha közé esnek A találmány szerinti hatóanyagok hatékonyságának bizo nyitására az alábbi példákat adjuk meg. 45 A. példa Kikelés előtti próba Oldószer: 5 súlyrész aceton 50 Emulgeátor: 1 súlyrész alkilarilpoliglikoléter Célszerű hatóanyagkészítmény előállítása céljából egy súlyresz hatóanyagot osszekverunk a megadott mennyiségű oldószerrel, hozzáadjuk a megadott mennyiségű emulgeátort, 55 és a koncentrátumot vizzel a kívánt koncentrációra hígítjuk. A vizsgálathoz használt növények megvait normál talajba vetjük és 24 óra múlva megöntözzük a hatóanyagkészítménnyel. Ekkor a felületegységre eső vízmennyiséget célszerűen állandó értéken tartjuk. A készítmény hatóanyagkoncentrációja nem játszik szerepet, csak a felületegységre eső felhasznált hatóanyagmennyiség a döntő. 3 hét múlva meghatározzuk a növények károsodást fokát és 0 5 értékekkel jelöljük, amelyek az alábbi jelentésűek: 65 0 nincs hatás, 1 csekély károsodás vagy késleltetett növekedés, 2 látható károsodás vagy gátolt növekedés, 3 erős károsodás és csak hiányos fejlődés vagy csak 50% kelt ki, 70 4 a növények a csírázás után részben elpusztultak, vagy csak 25% kelt ki, 5 a növények teljesen elpusztultak vagy nem keltek ki. A hatóanyagokat, hatóanyagmennyiségeket és a kapott 75 eredményeket az alábbi 1. táblázatban adjuk meg. 3