161557. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-trifluormetilszulfonil-11-(4-aciloxialkil-1-piperazinil)- dibenz[b,f][ 1,4 ]oxazepinek és sóik előállítására

161557 9 10 Maleinát 602 mg olajszerű 2-trifluormetilszulf onil-11--4-/?-dekanoiloxietil-l-piperazinil)-dibenz [b,f] - " [l,4]oxazepinhez hozzáadunk 115 mg maleinsavat (1:1 mólarány), majd acetont. Az oldatot kis térfogatra bepároljuk, majd etilacetátot adunk hozzá, és ismét bepároljuk. Dietiléter és petroléter hozzáadása után —20 °C-on állni hagyjuk. Az ekkor képződő, félig amorf, szétfolyó csapadékot szűrőn elválasztjuk, acetonban oldjuk, aktív szenet adunk az oldathoz, és szűrőre visszük. A szüredéket kis térfogatra bepároljuk, etilacetátot adunk hozzá, és ismét bepároljuk. Dietiléter és petroléter hozzáadása után a sót —20 °C-on kristályosodni hagyjuk. Ezután szűréssel elválasztjuk, és dietiléter és petroléter elegy ével mossuk. A címben megnevezett vegyület így kapott maleinátja 85—90 °C-on olvad. 5. példa 2-Trifluormetüszulfonü-l 1 -(4-ß-heptanoiloxietü-l~piperazinü)-dibenz[b,f][l ,4]oxazepin 4,1 g 2-trifluormetilszulfonil-ll-(l-piperazinil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepinnek 70 ml toluollal készült oldatához 2,0 g önantsav-klóretilésztert adunk, és a reakciókeveréket 4 óra hosszat 80 °C-on melegítjük. Ezután bepároljuk, a maradékhoz vizet adunk, tömény nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot vízzel és vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A kapott sárga olajat 1:4 arányú éter-petroléter elegyben oldjuk, és semleges alumíniumoxidon kromatografáljuk. Az eluátumok bepárlása után világossárga olajként 2-trif luormetilszulf onil-ll-(4-/#-heptanoiloxietil-l-piperazinil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin marad vissza. Ez azonos az 1. példa eljárása szerint előállított termékkel. Az 1. példával analóg módon készült oxalátja 197—199 °C-on, a maleinátja 80—100 °C-on olvad. 6. példa 2-Trifluormetilszulf onil-11 -(4-ß-heptanoüoxietil-l-piperazinil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin 4,5 g 2-trifluormetilszulfonil-10,ll-dihidro-ll-oxo-dibenz[b,f][l,4]oxazepint 75 ml foszforoxikloriddal és 1,5 ml N,N-dimetilanilinnal visszafolyatás közben 4,5 óra hosszat forralunk. A fölös foszforoxikloridot vákuumban ledesztilláljuk, a maradékhoz jeget adunk, és xilollal extraháljuk. A xilolos oldatot 2 n sósavval, vízzel és vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, aktív szénnel kezeljük, szűrjük és kissé bepároljuk. Az így kapott 2-trifluormetilszulf onil-1 1-klór-dibenz [b,f ] [1,4] oxazepin-oldathoz 3,6 g l-(/#-heptanoiloxietil)-piperazint adunk, és 5 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Ezután bepároljuk, és a száraz maradékot vízben oldjuk. A vizes oldatot kevés jég hozzáadásával tömény nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és éterrel extraháljuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, majd 2 n sósavval extraháljuk. A sósavas oldathoz jeget adunk, és tömény nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk. A kivált olajos terméket éterrel extraháljuk, vízzel és vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Bepárlás után világossárga olajat kapunk, ezt 1 rész éter és 4 rész petroléter elegyében oldjuk. Az oldatot közömbös alumíniumoxidon szűrjük és bepároljuk. Világossárga olajként 2-trif luormetilszulf onil-11--4-/?-heptanoiloxietil-l-piperazinil)-dibenz [b,f][l,4]oxazepint kapunk. Ez azonos az 1. és az 5. példa szerint előállított termékkel. Az ebben a példában kiindulási anyagként alkalmazott 2-trif luormetilszulf onil-10,11-dihidro-ll-oxo-dibenz[b,f][l,4]oxazepint az 1. példában leírt eljárással állítjuk elő. Az ebben a példában ugyancsak kiindulási vegyületként alkalmazott l-(^-heptanoiloxietil)-piperazint a következőképpen állítjuk elő: 22 g 4-benzil-piperazin-l-etanolnak 100 ml kloroformmal készült oldatához keverés közben hozzácsepegtetünk 17 g önantsavkloridot. Ezután a reakciókeveréket vízfürdőn további 15 percig melegítjük. A kloroformot vákuumban eltávolítjuk, a maradékhoz vizet adunk, tömény nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és éterrel háromszor kirázzuk. Az éteres kivonatot vízzel és vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, aktív szénen szűrjük és bepároljuk. A maradékot petroléterben oldjuk, az oldatot kevés alumíniumoxidon szűrjük és bepároljuk, így l-benzil-4-(ß-heptanoiloxietil)-piperazint kapunk színtelen olaj alakjában. Ebből a termékből 15 g-ot 50 ml etanolban oldunk, etanolos sósavval enyhén megsavanyítjuk és bepároljuk. Az éter hozzáadására kikristályosodó dihidrokloridot szűrőn elválasztjuk és szárítjuk. Az így kapott dihidrokloridból 17,5 g-ot 300 ml etanolban oldunk, és hozzáadunk 16,2 g megfelelő szabad bázist. Ezután az oldatot 1 g 5%-os palládium-szén jelenlétében szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomáson 6 óra hoszszat hidrogénezzük. A katalizátor kiszűrése után az oldatot vákuumban bepároljuk, a maradékot éterben oldjuk, és etanolos sósavat adunk hozzá. Éter hozzáadására l-(/?-heptanoiloxietil)-piperazin-dihidroklorid kristályosodik ki. Olvadáspontja 172—180 °C. Etanolos nátriumetanolátoldattal a dihidrokloridból felszabadítható a bázis. 7. példa 2-Trifluorm,etilszuljonil-ll-(4-ß-oleiloxietü-l-piperazinü)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin 1 g trif luormetilszulf onil-1 l-(4-/?-hidroxietil-l-piperazinil)-dibenz[b,f] [l,4]oxazepint (előállítása az 1. példában van leírva) feloldunk 20 ml vízmentes piridinben, az oldathoz hozzáadunk 1,5 g olaj savkloridot, és éjjelen át állni hagyjuk. A 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60