161553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás szénhidrogének kinyerésére

5 161553 6 trakciós oszlopba, a dús oldószerből pedig kihajtják a benne levő oldott aromásokat, sokkal több hőre van szükség a külön kihajtó oszlopban. Azonkívül sokkal nagyobb a szivattyúzás és hűtés energiaszükséglete, és nagyobbak a beruházási költségek. A találmány révén az eljárás gazdaságossága jelentősen javul annak eredményeképpen, hogy az oldószer-regenerálóból a fejtermék teljes mennyiségét visszavezetjük az aromás szénhidrogéneket kinyerő kolonnába oly módon, hogy a regeneráló kolonnában használt közeg a kinyerő kolonnában is kihajtó közegként szolgál. így az oldószer-regeneráló kondenzációs rendszerét, a folyadék-visszanyerő rendszert és a vákuumrendszert mind kiküszöböltük. A regeneráló visszaforralójába beadott hőt a kinyerő kolonnában hasznosítjuk. Minthogy nagyobb nyomáson dolgozunk, nincs levegőbeszívódás. Sok esetben azt találtuk, hogy az oldószer-regeneráló kolonnába beadotton kívül nincs több kihajtó közegre szükség a két kolonna működéséhez. Másrészt viszont további gőzre lehet szükség az aromás kolonnában, ha viszonylag kevés sovány oldószert regenerálunk. Előnyös, Ka az oldószer-regenerálóba vezetett gőz mennyisége nem kisebb, mint a kinyerő kolonnában szükséges mennyiség, mert a) rögzített oldószer-regenerálási sebesség esetén több gőzzel alacsonyabb hőmérséklet alkalmazható, aminek kisebb mértékű forrási hőmérsékleténél is. Az oldószer-kompozíció összetevőjeként megfelelő szerves vegyületek, előnyösen alifás és ciklikus alkoholok, ciklikus monomer szulf ónok, glikolok és glikoléterek, valamint glikolészterek és glikoléterészterek alkalmazhatók. A mono- és polialkilén glikolok, amelyekben az alkiléncsoport 2—3 szénatomot tartalmaz, például etilénglikol, dietilénglikol, trietilénglikol, tetraetilénglikol, propilénglikol, dipropilénglikol és tripropilénglikol, valamint a glikolos hidroxilcsoporfók metil-, etil-, propil- és butiléterei, továbbá ecetsavészterei, a szerves oldószerek különösen előnyös csoportját képezik, amelyek vízzel keverve a jelen találmány szerinti eljárásban oldószer-kompozícióként használhatók. Egy jellegzetes glikol a trietilénglikol. Ezenkívül kiváló eredmények érhetők el egy ciklikus monomer szulfon, pl. tetrahidrotiofén-1,1-dioxid, alkalmazásával. Egy másik különösen hasznos szerves vegyület a találmány gyafesrtati alkalmazásában egy szulfolán, amely egy fe@a}«iált diolefiíi és kéndioxid kondenzáltatásával, és az így kapott termék hidrogénezésével, Mkilezésével, hidratálásával és/vagy egyéb szubsztituciós vagy addíciós reakciójával állítható elő. A szulfoláncsoporthoz tartozó jellegzetes szerves vegyületek: 2-szulfolán, 2-metilszulfolán, 2,4-dimetilszulfolán, 2,4-dimetil-4-szulfolán, metil-3-szulfoniléter, etil-3-szulfonilszulfid stb. A találmány megvalósításához a szokásos szerkezetű ismert berendezés alkalmazható. A találmány megvalósításához alkalmas műveleti körülmények ugyancsak a szokásosak. Általánosságban a kiindulási anyaghoz legalább annyi oldószer szükséges, amennyi elegendő a kivonandó komponensek oldására. Kívánatos lehet az elméletileg szükséges oldószermennyiségnél lényegesen nagyobb oldószerfelesleget használni, különösen akkor, ha az aromás szénhidrogéneket maximális tisztaságban és maximális hozammal kell kinyerni. Az extrakciós lépésben általában az oldószer és a betáplált anyag térfogataránya 1:1 és kb. 20:1 között van, előnyösen kb. 5:1 és kb. 15:1 között. A szulfolán típusú oldószeres művelet jellegzetes gyakorlati munkakörülményeinek összefoglalása a Petroleum Refiner, 38, 9 sz., 185—192 (1959) cikkében található. Az oldószeres extrakciós lépés, mint már említettük, jól ismert, és bármilyen típusú készülékben elvégezhető, amely alkalmas két egymással legalább részben, de nem korlátlanul elegyedő folyadékfázis ellenáramú érintkeztetésére. A nagyobb fajsúlyú oldószert bensőséges érintkezésbe hozzuk a kisebb fajsúlyú szénhidrogénfázissal, így az extrakciós szakasz, amely az aromás szénhidrogént kinyerő kolonnába betáplált oldószeres extraktot szolgáltatja, lehet egytöltetes kolonna, vagy egy sorozat vízszintes tányért tartalmazhat, amelyeken keresztül a folyékony oldószer diszpergált formában áramlik, ellenáramban a felfelé szálló szénhidrogénárammal. Az oldószer-regeneráló rendszer általában a termikusan instabil oldószer elgőzölgési hőmérsékletének csökkentése céljából vákuumban működő desztilláló kolonnából áll. Az elgőzölögtetést gyakran egy visszaforralóval végezzük, és az inhibitort és vizet tartalmazó oldószergőzt fejtermékként vesszük el. A találmány gyakorlati megoldásánál ezt a fej terméket az aromás szénhidrogént kinyerő kolonna alsó részébe vezetjük. Az aromásokat kinyerő kolonna aljáról a sovány oldószeráram nagyobbik részét rendszerint visszavezetjük az oldószer-extrakciós szakaszba. Sok esetben ennek a visszavezetett áramnak egy részét az előzőkben említett módon az extraktiv desztilláló kolonnába vezetjük, úgy hogy oldószerfelesleg van abban a kolonnában a szennyező nem aromás szénhidrogéneknek az aromás szénhidrogéneket tartalmazó oldószerből való eltávolítása elősegítésére. A találmány jól érthető a csatolt kapcsolási vázlat alapján. Ez vázlatosan ábrázolja a találmány egyik megvalósítási módjára alkalmas berendezést. Alkalmas szénhidrogén alapanyagot, például katalitikus reformátumot, összehozunk a 11 vezetékből vett oldószerrel, és a 10 vezetéken át a 12 aromás extrakciós szakaszba vezetjük. A 12 extrakciós szakaszban egy elsősorban nem aromás szénhidrogéneket tartalmazó raffinát fázis és egy az oldószert és oldott aromás szénhidrogéneket tartalmazó extrakt fázis létrejöttére alkalmas körülményeket tartunk fenn. A raff inát fázist a 13, az extrakt fázist a 14 vezetéken keresztül vesszük el. Az ipari oldószeres extrakciós lépések velejáró kis hatásossága következtében az extrakt 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60