161553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás szénhidrogének kinyerésére

5 161553 6 trakciós oszlopba, a dús oldószerből pedig kihajt­ják a benne levő oldott aromásokat, sokkal több hőre van szükség a külön kihajtó oszlopban. Azonkívül sokkal nagyobb a szivattyúzás és hű­tés energiaszükséglete, és nagyobbak a beruhá­zási költségek. A találmány révén az eljárás gaz­daságossága jelentősen javul annak eredménye­képpen, hogy az oldószer-regenerálóból a fejter­mék teljes mennyiségét visszavezetjük az aro­más szénhidrogéneket kinyerő kolonnába oly módon, hogy a regeneráló kolonnában használt közeg a kinyerő kolonnában is kihajtó közegként szolgál. így az oldószer-regeneráló kondenzációs rendszerét, a folyadék-visszanyerő rendszert és a vákuumrendszert mind kiküszöböltük. A re­generáló visszaforralójába beadott hőt a kinyerő kolonnában hasznosítjuk. Minthogy nagyobb nyomáson dolgozunk, nincs levegőbeszívódás. Sok esetben azt találtuk, hogy az oldószer-rege­neráló kolonnába beadotton kívül nincs több ki­hajtó közegre szükség a két kolonna működésé­hez. Másrészt viszont további gőzre lehet szük­ség az aromás kolonnában, ha viszonylag kevés sovány oldószert regenerálunk. Előnyös, Ka az oldószer-regenerálóba vezetett gőz mennyisége nem kisebb, mint a kinyerő kolonnában szüksé­ges mennyiség, mert a) rögzített oldószer-regenerálási sebesség ese­tén több gőzzel alacsonyabb hőmérséklet alkal­mazható, aminek kisebb mértékű forrási hőmér­sékleténél is. Az oldószer-kompozíció összetevőjeként meg­felelő szerves vegyületek, előnyösen alifás és ciklikus alkoholok, ciklikus monomer szulf ónok, glikolok és glikoléterek, valamint glikolészterek és glikoléterészterek alkalmazhatók. A mono- és polialkilén glikolok, amelyekben az alkiléncso­port 2—3 szénatomot tartalmaz, például etilén­glikol, dietilénglikol, trietilénglikol, tetraetilén­glikol, propilénglikol, dipropilénglikol és tripro­pilénglikol, valamint a glikolos hidroxilcsopor­fók metil-, etil-, propil- és butiléterei, továbbá ecetsavészterei, a szerves oldószerek különösen előnyös csoportját képezik, amelyek vízzel ke­verve a jelen találmány szerinti eljárásban oldó­szer-kompozícióként használhatók. Egy jelleg­zetes glikol a trietilénglikol. Ezenkívül kiváló eredmények érhetők el egy ciklikus monomer szulfon, pl. tetrahidrotiofén­-1,1-dioxid, alkalmazásával. Egy másik különö­sen hasznos szerves vegyület a találmány gya­fesrtati alkalmazásában egy szulfolán, amely egy fe@a}«iált diolefiíi és kéndioxid kondenzáltatásá­val, és az így kapott termék hidrogénezésével, Mkilezésével, hidratálásával és/vagy egyéb szubsztituciós vagy addíciós reakciójával állít­ható elő. A szulfoláncsoporthoz tartozó jellegze­tes szerves vegyületek: 2-szulfolán, 2-metilszul­folán, 2,4-dimetilszulfolán, 2,4-dimetil-4-szulfo­lán, metil-3-szulfoniléter, etil-3-szulfonilszulfid stb. A találmány megvalósításához a szokásos szer­kezetű ismert berendezés alkalmazható. A talál­mány megvalósításához alkalmas műveleti körül­mények ugyancsak a szokásosak. Általánosság­ban a kiindulási anyaghoz legalább annyi oldó­szer szükséges, amennyi elegendő a kivonandó komponensek oldására. Kívánatos lehet az elmé­letileg szükséges oldószermennyiségnél lényege­sen nagyobb oldószerfelesleget használni, külö­nösen akkor, ha az aromás szénhidrogéneket maximális tisztaságban és maximális hozammal kell kinyerni. Az extrakciós lépésben általában az oldószer és a betáplált anyag térfogataránya 1:1 és kb. 20:1 között van, előnyösen kb. 5:1 és kb. 15:1 között. A szulfolán típusú oldószeres művelet jellegzetes gyakorlati munkakörülmé­nyeinek összefoglalása a Petroleum Refiner, 38, 9 sz., 185—192 (1959) cikkében található. Az oldószeres extrakciós lépés, mint már em­lítettük, jól ismert, és bármilyen típusú készü­lékben elvégezhető, amely alkalmas két egymás­sal legalább részben, de nem korlátlanul elegye­dő folyadékfázis ellenáramú érintkeztetésére. A nagyobb fajsúlyú oldószert bensőséges érintke­zésbe hozzuk a kisebb fajsúlyú szénhidrogénfá­zissal, így az extrakciós szakasz, amely az aro­más szénhidrogént kinyerő kolonnába betáplált oldószeres extraktot szolgáltatja, lehet egytölte­tes kolonna, vagy egy sorozat vízszintes tányért tartalmazhat, amelyeken keresztül a folyékony oldószer diszpergált formában áramlik, ellen­áramban a felfelé szálló szénhidrogénárammal. Az oldószer-regeneráló rendszer általában a termikusan instabil oldószer elgőzölgési hőmér­sékletének csökkentése céljából vákuumban mű­ködő desztilláló kolonnából áll. Az elgőzölögte­tést gyakran egy visszaforralóval végezzük, és az inhibitort és vizet tartalmazó oldószergőzt fej­termékként vesszük el. A találmány gyakorlati megoldásánál ezt a fej terméket az aromás szén­hidrogént kinyerő kolonna alsó részébe vezet­jük. Az aromásokat kinyerő kolonna aljáról a sovány oldószeráram nagyobbik részét rendsze­rint visszavezetjük az oldószer-extrakciós sza­kaszba. Sok esetben ennek a visszavezetett áramnak egy részét az előzőkben említett módon az extraktiv desztilláló kolonnába vezetjük, úgy hogy oldószerfelesleg van abban a kolonnában a szennyező nem aromás szénhidrogéneknek az aromás szénhidrogéneket tartalmazó oldószerből való eltávolítása elősegítésére. A találmány jól érthető a csatolt kapcsolási vázlat alapján. Ez vázlatosan ábrázolja a talál­mány egyik megvalósítási módjára alkalmas be­rendezést. Alkalmas szénhidrogén alapanyagot, például katalitikus reformátumot, összehozunk a 11 vezetékből vett oldószerrel, és a 10 vezeté­ken át a 12 aromás extrakciós szakaszba vezet­jük. A 12 extrakciós szakaszban egy elsősorban nem aromás szénhidrogéneket tartalmazó raffi­nát fázis és egy az oldószert és oldott aromás szénhidrogéneket tartalmazó extrakt fázis létre­jöttére alkalmas körülményeket tartunk fenn. A raff inát fázist a 13, az extrakt fázist a 14 ve­zetéken keresztül vesszük el. Az ipari oldószeres extrakciós lépések vele­járó kis hatásossága következtében az extrakt 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom