161553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aromás szénhidrogének kinyerésére

161553 3 4 tos a hőmérsékletet a lehető legalacsonyabb szinten tartani. Ennek megfelelően a szulfolán oldószerrendszer alkalmazásakor a gyakorlatban 177 °C körüli maximális hőmérsékleten dolgoznak. Dietilénglikol oldószerrendszer alkalmazásakor az eljárás legmagasabb hőmérséklete kb. 193 °C. Ennek értelmében az ismert eljárásokban műveleti hőmérsékletként a termikus bomlásnak megfelelő értéket adják meg, habár ismeretes, hogy bizonyos mértékű bomlás e hőmérsékletszint alatt is végbemegy. Bizonyos esetekben rövid ideig a hőmérséklethatár feletti hőmérséklet is alkalmazható. Ismeretes, hogy az oldószer bomlása során savas jellegű szerves melléktermékek és gyantaszerű polimerizációs termékek keletkeznek. Feltételezhető továbbá, hogy a bomlást oxigén jelenléte gyorsítja. A végső bomlási termékek pontos összetétele nem teljesen ismert, de szulfolán oldószer esetében a bomlás során először kéndioxid, kéntrioxid és olefinek keletkeznek. Szerves savak és kéntartalmú gázok jelenléte az oldószerben meggyorsítja a készülékek acél szerkezeti anyagának korrózióját. Ezért az ismert gyakorlati megoldásokban korróziós inhibitorként szerves aminokat adnak az oldószerhez. Erre a célra általában alifás, aromás, aliciklikus és heterociklikus aminők, valamint molekulánként egy vagy több aminocsoport és/vagy hidroxilcsoportot tartalmazó alkanolaminok használhatók. Az amin primer, szekunder vagy tercier amin lehet. Szulfolán oldószerrendszerben korróziós inhibitorként leginkább alkanolamint és főként monoetanolamint használnak. Ezek az amin inhibitorok az oldószer savas bomlástermékeivel reagálnak, és aminsókat vagy amidokat képeznek. Az oldőszerelegy ismételt visszavezetése vagy a berendezésben való keringetése esetén az oldószerben gyantaszerű polimer bomlástermékek, a savas bomlástermékek aminsói és amidjai és egyéb, más forrásból származó viszonylag nem illékony komponensek halmozódnak fel. Mindezek egyedileg és összességükben viszonylag nem illékony szennyezés jellegűek, és felhalmozódásuk dugulásokat okozó kátráhyos, oldhatatlan lerakódásokat eredményez a műveleti berendezés belső felületein. Ennek a problémának a megoldására az eddigi gyakorlatban a sovány oldószeráram egy részének elvételével folyamatosán eltávolították a szennyezéseket, és így az oldószeres extrakciós lépésben ismét felhasználható tiszta sovány oldószert kaptak. Az ismert rendszereknél a regenerálást mindig vákuumban kell végezni. Regenerálásra általában annyi oldószert vesznek el, hogy az aromás extrakciós eljárás teljes óldószerkeszlete 5—10 napön'ként egyszer haladjon keresztül az oldószert regeneráló rendszeren. így a viszonylag nem illékony szennyezések sohasem halmozódnak fel olyan •töménységben, hogy hátrányos oldhatatlan lerakódásokat okoznának, ami egyébként bekövetkezik az oldószert keringető rendszerben. A vákuumban végzett művelet azonban egyrészt problémát jelent a levegőbeszívás veszélye miatt a rendszerbe, ami elősegíti az oldószer bomlását, másrészt költséges. Találmányunk tárgya eljárás az aromás szénhidrogének kinyerésére oldószeres extrakciós művelet dús oldószer áramából oly módon, hogy a szennyezések koncentrációját az oldószerben a kívánt alacsony szinten tartjuk. Ennek megfelelően a találmány szerinti eljárás a következő lépésekből áll: a) a dús oldószert bevezetjük az első szétválasztó szakaszba, és ebben az oldószeráramot egy kihajtó közeg jelenlétében aromás szénhidrogéneket tartalmazó desztillátumra és sovány oldószert, valamint viszonylag nem illékony szennyezéseket tartalmazó fenéktermékre választjuk szét; b) a fenéktermék legalább egy részét egy másik szétválasztó szakaszba vezetjük, és abban a fenéktermékből kihajtó közeg jelenlétében a regenerált oldószert és a kihajtó közeget tartalmazó gőzállapotú fejterméket választunk el; c) a gőzállapotú fejterméket az első szétválasztó szakasz alsó részébe vezetjük, és d) az első szétválasztó szakaszból nagy tisztaságú aromás szénhidrogéneket nyerünk ki. Az aromás szénhidrogéneknek telített szénhidrogénekkel alkotott keverékeikből oldószeres extrakcióval való kinyerésére eddig használt eljárásokról, mint a technika állásáról, beleértve többek között szulfolánnak és víznek oldószerként való alkalmazását, átfogó képet nyújtanak a 3 146 190, 3 222 416, 3 338 823 és 3 361 664 számú amerikai szabadalmi leírások. A találmány szerinti eljáráshoz legközelebb álló eljárást a 3 146 190 számú szabadalmi leírás ismerteti. Eszerint az extrakciós művelet során keletkező dús oldószerből vízgőzzel kihajtják az oldott aromás szénhidrogéneket, majd az oldószert visszakeringetik az extrakciós szakaszba. A találmány szerinti előnyös oldószeres extrakciós eljárásnak az a jellegzetessége, hogy az oldószer regenerálásának fej termékeként keletkező oldószergőzöket és vízgőzt közvetlenül, előzetes hűtés és kondenzálás nélkül vezetjük viszsza az oldószert kihajtó szakaszba az aromás termékeknek a dús oldószerből való kinyerésére. A sovány oldószer vízgőzzel való kihajtása az oldószergőz fejterméknek az oldószer nem illékony bomlástermékeitől való elválasztása céljából elsősorban gazdasági szempontból előnyös, így nincs szükség külön oszlopokra ezekhez a műveletekhez, és az oldószer-regeneráló szakasz fej'gőzének és a kihajtó vízgőznek a latens hője melegíti a dús oldószert az aromások kihajtására. Egyszersmind az oldószer polimer jeitől és az oldószer oxidációja révén képződött savas anyagoktól mentes regenerált oldószer jut viszsza az extrakciós szakaszba újból való felhasználásra. Az ismert eljárásokban, amikor a sovány oldószert külön kihajtó oszlopban regenerálják, a fejgőzöket kondenzálják, és a visszanyert oldószert folyékony állapotban vezetik vissza az exit 15 20 25 30 35 40 45 50 55 m