161527. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-fenil-tiazolo[3,2-a]pirimidin- és -imidazo[2,1-b]tiazol-származékok előállítására
11 10. példa 3-(4'-Klór-fenü)-2-metü-5,6-dihidro-imidazo[2,l-b]tiazol- hidro bromid 30 g 3-(4'-klór-fenil)-3-hidroxi-2-metil-2,3,5,6--tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol-hidrobromid és 250 ml ecetsav keverékét 15 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot 100 ml izopropillal keverjük. A szilárd anyagot kiszííriük. és így 3-(4'-klór-fenil)-2-metil-5,6-dihídro-imidazo[2,l-b]tiazol~hidrobromidhoz jutunk. Olvadáspontja 289—290 °C. Hozam 94%. Analóg módon állíthatók elő a következő vegyületek: ; hidro-imidazo[2,l-b]tiazol-hidrobromidból 2-etil-3*<4'-fluor-f enil)-5,6-dihidro-imidazo [2,1-b] tiazol-hidrobromid: - op. 262—263 °C, hozam *>9%: 3-(3',4'-diklór-fenil)-2-etilr-3-hidroxi-2,3,5,6--tetrahidro-imidazo [2,1-b] tiazol-hidro'BrShiidból 3-(3',4, -diklór-fenil)-2-etil-5,6-dihidro-imidazo[2,l-b]tiazol-hidrobromid, op. 255—257 °C, hozam 52%; 3-(3, -klór-fenil)-2-etil-3-hidroxL-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol-hidrobromidból 3-(3'-kÜór-fenil-2-etil-5,6-dihidro-imidazo [2,1-b] tiazol-hidrobromid, op. 239—241 °C; 3-(4'-klór-fenil)-3-hidroxi-2-n-propil-2,35,6--tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol-hidrobromidból 3-(4'-klór-fenil)-2-n-propil-5,6-dihidro-imidazo[2,l-b]tiazoWiidrobromid, op. 253—255 °C, hozam 76%; 2-n-butil-3-(4'-klór-fenil)-3-hidroxi-2,3,5,6--tétrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol-hidrobromidból 2-n-butil-3-(4'-klór-fenil)-5,6-dihidro-imidazo[2,l-b]tiazol-hidrobromid,i op. 195 °C, hozam 68%. 11. példa 3-(4'-Klór-fenil)-2-etil-3-hidroxi-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazol 20 g nátriumhidroxidnak 250 ml vízzel készült oldatához jéghűtés és keverés közben hozzáadjuk 45 g 3-(4'-klór-fenil)-2-etil-3-hidroxi-2,3,5,6-r-tetrahidro-imidazo [2,l-b]tiazol-hidrobromidnak 250 ml vízzel készült oldatát. 1 V2 órai keverés után a keletkezett szilárd anyagot kiszűrjük, és így 3-(4'-klór-fenil)-2-etil-3-hidroxi-2,3,5.,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazolt kapunk 165—166 °C olvadásponttal. 12. példa 3-(4'-Klór-fenil)-2-etil-3-hidroxi-2,3,5fi-tetrah.idro-imidazo[2,l-b]tiazol-máleát • 5,8 g (0,05 mól) maleinsavnak 100 ml metanollal készült oldatához keverés közben 0.3 óra alatt hozzácsepegtetjük 14,1 g (0,05 mól) 3-(4'-klór-fenil)-2-etil-3-hidroxi-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazolnak 400 ml metanollal készült oldatát. Utána még egy óra hosszat keverjük, majd 12 a reakciókeveréket eredeti térfogata kb. l/3-ára koncentráljuk, 300 ml dietilétert adunk hozzá, és jégfürdőben lehűtve 3-(4'-klór-fenil)-2-etil-3-hidroxi-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo [2,1-b] tiazol-ma-5 leátot kapunk 89—92 °C olvadásponttal. Hasonló módon kapjuk fumársav, borkősav, sósav, illetve citromsav alkalníazásával maleinsav helyett a megfelelő fumarátot 270—272 °G, tartarátot 128—130 °C, hidrokloridot 270—272 10 °C, illetve citrátot 146—147 °C olvadásponttal. 13. példa 3-(4'-Klór-fenil)-2-etü-3-hidroxi-2,3,5,6-tetra-15 hidro-imidazo[2,l-b]tiazol-hidrobromid 0,10 mól, etil-a-bróm-butirát, 0,10 mól 2--imidazolidin-tion, 0,10 mól vízmentes káliumr karbonát és 500 ml izopropanol keverékét ke-0 veress és visszafolyatás közben 48 óra hosszat forraljuk. A keveréket leszűrjük( és a szüredéket vákuumban bepároljuk. A maradéknak mer tanol és víz 2:1 arányú elegyéből való átkristályosítása után 2-etil-5,6-dihidro-imidazo[2,l-b]tiazol-3-(2H)-ont kapunk. Ebből a vegyületből 0,10 mólnak 500 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatát szobahőmérsékleten keverés közben nitrogénatmosz„0 férában 2 óra alatt hozzácsepegtetjük 0,11 mól p-klór-fenillítiumnak 500 ml tetrahidrofuránnal készült oldatához. A reakciókeveréket éjjelen át szobahőmérséketen keverjük, jégfürdőben lehűtjük, és hozzáadunk 50 ml telített ammónigg umklorid-oldatot. A csapadékot kiszűrjük, és a szüredéket magnéziumszulfáton megszárítiuk, majd. vízmentes hidrogénbromidot vezetünk bele, és így 3-(4'-klór-fenil)-2-etil-3-hidroxi-2,3,-5,6-tetrahidro-imidazo [24-b] tiazol-hidrobro-4Q midhoz jutunk 280—283 °C olvadásponttal. Ugyanehhez a vegyülethez jutunk, ha p-klór-fenillítium helyett p-klpr-fenilmagnéziumbromidot használunk. 14. példa 3-(4'-Klór-fenil)-2-etil-3-hidroxi-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo[2,l-b]tiazól~hidrobromid 50 0,10 mól 2-bróm-4'-klór-butirofenon, 0,20 mól nátriumhidrogénszulfid és 200 ml vízmentes dimetilformamid keverékét 24 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert vákuum-55 ban eltávolítjuk, és a maradékhoz 50 ml vizet és 200 ml kloroformot adunk. A kloroformos réteget elválasztjuk a vizes rétegtől, magnéziumszulfáton szárítjuk, leszűrjük, és vákuumban bepárolva 2-merkapto-4'-klór-bútirofenont kapunk 60 olaj alakjában. Ezt a nyers ketont hozzáadjuk 0,10 mól 2-bróm-l-imidazolinnak 150 ml izopropanollal készült oldatához, majd a reakciókeveréket 24 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. A keletkezett szilárd anyagot kiszűrve 3-65 -(4'klór-fenil)-2-etil-3-hidroxi-2,3,5,6-tetrahid-6
