161514. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfanilamido-1,2,5- tiadiazol-származékok előállítására
3 lően helyettesített klórtiadiazoloknak szulfanilamiddal vagy ennek INLj-acü-származékaival való reakciójánál (I) általános képletű vegyületek előállítása végett a gazdaságilag nagyon megterhelő szulfanilamid- és savmegkötőszer-felesieg használata elkerülhető, és ekvivalens menynyiségek reagáltatása ellenére a két reakciópartnerre vonatkoztatva kereken 80%-os kihozatallal lehetséges (I) általános képletű vegyületek, előállítása, ha a reakciót valamely szervetlen vagy szerves savamidban végezzük mint oldószerben, és a reakció folyamán a vizet valamely vízeltávolító szerrel eltávolítjuk. A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű szulf anilamido-l ,2,5-tiadiazol-származékok előállítására — ebben a képletben Rí rövid szénláncú alkilgyököt vagy valamely rövid szénláncú alkoxietüVgyököt, — előnyösen C2H 5 —O—CH 2 —CH 2 -gyököt, — R 2 hidrogénatomot, alkálifémet vagy egyenértékű földalkálifémet és R3 hidrogénatomot vagy rövid szénláncú alkanoil-csoportot képvisel — (II) általános képletű 4-helyettesített 3-Mór-l,2,5-tiadiazosel rendelkezik — szulfanilamiddal vagy (III) általános képletű N4-rövidszénláncú-alkanoiltalános képletű N4-rövid szénláncú-alkanoil-szulfanilamiddal — e képletben R3 a fent megadott jelentésű — megnövelt hőmérsékleten valamely oldószer és alkálifém-vegyületek, mint savmegkötő szer jelenlétében való átalakítása és kívánt esetben a reakciótermék ezt követő megsavanyítása és/vagy az alkanoil-csoportnak elszappanosítással történő lehasítása útján, azzal jellemezve, hogy 1 mól (II) általános képletű klórtiadiazol-vegyület átalakításához 1 mól szulfanilamidot, illetve (III) általános képletű rövid szénláncú a]kanoil-szulfanilamidot és legkálifém-hidroxidot és/vagy alkálifém- vagy földalkálifém-karbonátot használunk és az átalakít tást 115—160 °C-os hőmérsékleten hajtjuk végre, valamely szervetlen vagy szerves savamid mint oldószer jelenlétében és a képződött víznek valamely 100 °C felett, de az oldószerként alkalmazott amid forráspontja alatt forró vízeltávolító szerrel való folyamatos eltávolítása közben. A szulf anilamid-mennyiség növelésére nincs szükség, ez ugyanis csak szennyezések képződéséhez vezetne. Mivel az átalakulás kielégítő sebességgel gyakorlatilag magától teljesen végbemegy, nem szükséges 160 °C-nál magasabb hőmérsékleten dolgozni. Ellenkezőleg kitűnt, hogy magasabb hőmérséklet a reakciótermék tisztaságát hátrányosan befolyásolja. Különösen tiszta termékeket és ennek ellenére magas kihozatalt kapunk, ha a reakció-hőmérsékletet 125 és 135 C° között tartjuk. Vízeltávolító szerként toluolt, xilolt, klórbenzolt vagy 100 és 140 °C között forró benzinfrakciót használunk. A vízeltávolító szer menyhyiségét nem szabad túlságosan nagyra választani egyrészt, hogy a reakcióelegy szétválását lehetőleg elkerüljük és azonkívül azért, hogy a kívánt reakció-hőmérsékletet tartani tudjuk, amelyre különösen akkor kell ügyelni, ha a víz-4 eltávolító szer lényegesebben alacsonyabban forr, mint amilyen magas reakció-hőmérsékletet a reakcióedényben tartani kell. Célszerűen éppen annyi vízeltávolító szert kell 5 használnunk, hogy folyamatos vízleválás esetén a vízeltávolító szer állandó visszafolyását fenntartsuk. Olyan amidjellegű oldószerként, amely ma-10 gasabb hőmérsékleten forr, mint a vízeltávolító szer, példaképpen a dimetilformamidot, acetamidot, dimetilacetamidot vagy a hexametilfoszforsav-triamidot említjük. Savmegkötő szerként alkálikarbonátok, így *5 nátriumkarbonát és káliumkarbonát jól beváltak, azonban sikerrel alkalmazhatók alkálihidroxidok vagy a kalciumkarbonát is. A reakció végét a vízleválás megszűnéséről ismerhetjük fel. Rendszerint 3—8 órára van szükség a teljes átalakulás eléréséig. A reakcióelegy feldolgozása nagyon egyszerű, mivel említésre méltó mennyiségű kiindulóanyagokat nem kell eltávolítani. Ajánlati«; előszőr a vízeltávolító szert eltávolítani, mielőtt a reakcióelegyet a szulfonamid kicsapása végett megsavanyítjuk. Amennyiben meglévő N4 -acil-csoportokat akarunk lehasítani, akkor ez a vízeltávolító szer eltávolításával egyidejűleg tör-30 ténhet, miközben az elegyet nátronlúggal hevítjük. Ebből az alkalikus oldatból vagy közvetlenül a sót csaphatjuk ki, oly módon, hogy az oldatot betöményítjük és 0 °C-ra lehűtiük, vagy az elegyet az (I) általános képletű szabad szulgg fonamid felszabadítása céljából megsavanyítjuk. A találmány szerinti eljárást a következő példák során még közelebbről megvilágítjuk. 4Q 1. példa 164,0 g 3-klór-4-etoxi-l,2,5-tiadiazolt 172,2 g szulfanilamiddal, 166,0 g káiumkarbonáttal, 73 g dimetilformamiddal és 40 ml toluollal 8 óra hosz-45 szat 130 °C-on hevítünk. A reakció előrehaladtával a belső hőmérséklet kezd süllyedni. Tokióinak a vízleválasztóból való leengedése által a hőmérsékletet 125 és 130 °C között tartjuk. Egészében 27 ml víz-amid elegyet különítünk el 50 (59% víztartalom). A reakció befejezése után a reakcióelegyet 500 ml forró vízzel hígítjuk, és 30 ml tömény sósavval semlegesítjük. A toluolt vízgőzzel lefúvatjuk, a reakcióoldatot lehűtjük, és hígított sósavba visszük. Az adagolás befeje-55 zése után a csapadékot leszívatjuk, vízzel mossuk és szárítjuk. Kitermelés: 2"9,7 g 4-etoxi-3-(4'-amino-benzolszulfonamido)-l,2,5-tiadiazol, amely 93,1% el-60 méleti hozamnak felel meg. Vizes ammóniával és sósavval való átcsapás útján 250 g 4-etoxi-3-(4'-amino-benzolszuIfonamido)-l,2,5-tiadiazolt kapunk (az elméleti hozam 83%-a). 65 Op.: 124—126 °C. 2
