161495. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-metil-2-{[(p-metil-alfa-fenilbenzil)-oxi]}-metil -piperidin és sói előállítására

5 leírt módon) dietiléteres oldatához hozzáadunk 140 ml etiljodidot. 10 napi állás után az olajos csapadékot szűrőn elválasztjuk, és aceton, eta­nol és dietiléter elegyéből, majd etanolból át­kristályosítjuk. Így l-etil-l-metil-2-[[(p-metil- 5 -a-fenilbenzil)-oxi]-metil]-piperidiniumjodidot kapunk. Olvadáspontja 189—194°. 2. p éld a 10 285 g (2,2 mól) l-metilpiperidin-2-il-metanol­nak 1,25 liter száraz xilollal készült oldatát visszafolyatással forraljuk, és eközben hozzá­csepegtetjük 216,5 g (1 mól) p-metil-a-fenil­benzilkloridnak 1,25 liter száraz xilollal készült 15 forrásban levő oldatát. A hozzáadás befejezté­vel a reakciókeveréket még 4 óra hosszat for­raljuk. Az l-metilpiperidin-2-il-2-metanol-hid­rokloridból álló csapadékot szűréssel elválaszt­juk. A szüredéket vízzel semlegesre mossuk, és 20 nátriumszulfáton szárítjuk. A xilolt ledesztillál­juk, és a maradékot 500 ml etanol és 2 liter di­etiléter elegyében oldjuk. Az oldathoz keverés közben hozzáadjuk 100 g maleinsavnak 250 ml etanollal készült oldatát. A kicsapódott 1-metil- 25 -2- [ [(p-metil-a-f enilbenzil)-oxi] -metil]-piperi­dinmaleátot szűréssel elválasztjuk, és aceton­ban digeráljuk. A sót ismét szűrőn elválasztjuk, és vízben oldjuk. Az oldatot 2 n nátrium­hidroxid oldattal meglúgosítjuk, és dietiléter- 30 rel extraháljuk. A kivonatot nátriumszulfáton szárítjuk, és az étert elpárologtatjuk. Az így kapott 83 g bázist 900 ml acetonban oldjuk, majd szobahőmérsékleten keverés közben ad­dig adunk hozzá metilbromidot, míg már nem 35 keletkezik több csapadék. A képződött meto­bromid teljes kicsapására 1,8 liter petrolétert (fp. 40—60°) adunk hozzá. A csapadékot szűrés­sel elválasztjuk, és nátriumszulfáton megszárít­juk. A szennyezésként jelenlevő p-metil-a-f e- 40 nil-benzilalkohol eltávolítására a terméket 1 li­ter toluolban visszafolyatás közben 6 óra hosz­szat forraljuk. Szűrőn elválasztva 90 g 1,1-di­metil-2-[ [(p-metil-a-fenilbenzil)-oxi] -metil]­-piperidiniumbromidot kapunk. Olvadáspontja 45 180,2—180,9°. A találmány keretébe tartozik a hatóanyag­ként az I képletű piperidinszármazékot vagy annak nem toxikus savaddiciós vagy kvaterner ammóniumsóit tartalmazó gyógyszerkészítmé- 50 nyék előállítása. Előnyösek a perorális alkalma­zásra szánt készítmények, különösen a tablet­ták, retard tabletták, pilulák és az anyagot tar­talmazó kapszulák. A tabletták és pilulák szo­kásos módos készíthetők egy vagy több farma- 55 kológiailag elfogadható hígítóval vagy más se­gédanyaggal, például laktózzal, keményítővel, kalciumszulfáttal, dikalciumfoszfáttal, mikro­kristályos cellulózzal vagy formaldehid-kazein­nel, és szétesést elősegítő anyagokat, például 60 keményítőt, nátriumalginátot, aeroszilt, metilén­kazeint, dioktilnátriumszulfoszukcinátot vagy kálíumhidrogénkarbonátot, valamint csúsztató­kat, például kalcium- vagy magnéziumszteará­tot, Precirolt (glicerinpalmitát és -sztearát ele- 65 6 gye) sztearinsavat, talkumot vagy polietiléngli­kolt, továbbá kötőanyagokat, például zselatint, polivinilpirrolidont vagy cellulózszármazéko­kat, mint metilcellulózt tartalmazhatnak. Ab­szorbeálható anyagból, például zselatinból ké­szült kapszulák a hatóanyagot magában vagy egy szilárd folyékony hígítóval keverve tartal­mazhatják. Folyékony készítmények szuszpen­ziók, emulziók, szirupok, vagy elixírek lehet­nek, amelyek a hatóanyagot perorálisan alkal­mazható gyógyszerkészítményekben használa­tos folyékony közegben, például növényi ola­jokban (ilyen az olívaolaj, földimogyoróolaj vagy szezámolaj), poliszorbátokban, propilén­glikolban, polietilénglikolban, glicerinben vagy egy szirup vagy elixír alapanyagban tartalmaz­zák. A hatóanyag parentális alkalmazásra szánt alakban is kikészíthető, például injekciókban használatos szerves folyadékkal, például egy növényi olajjal, pl. olívaolajjal, készült szusz­penzióként vagy emulzióként. A hatóanyag al­kalmazható helyileg is kenőcsök, krémek, le­mosó folyadékok vagy porok alakjában, ame­lyek a szokásos segédanyagokat tartalmazzák. A kenőcsök például félig kemény alapanyago­kat, mint vazelint, tartalmazhatnak. Porokban a hatóanyag keverve lehet finoman elosztott szilárd anyagokkal, például talkummal vagy bórsavval. Az adagolás és az alkalmazás módja az em­lős-fajtól és a kezelt betegségtől fog függeni. Felnőtteknél a perorális adag napi 25—250 mg, előnyösen 60—180 mg. Helyi alkalmazásra, pél­dául bőrbetegségek kezelésére 0,1—5%, előnyö­sen 1—2% hatóanyagot tartalmazó kenőcsök, krémek, lemosófolyadékok vagy porok hasz­nálhatók. A következő példában a találmány szerint készült gyógyszerkészítmény előállítását ismer­tetjük. 3. példa 50 g l,l-dimetil-2-f[(p-metil-a-fenilbenzii)­-oxi]-metil]-piperidiniumbromidot, 33 g tejcuk­rot, 87 g keményítőt és 10 g polivinilpirrolidont összekeverünk, és a keveréket etanollal granu­láljuk. A granulátumot megszárítjuk, és össze­keverjük 14 g keményítővel és 6 g 8 rész tal­kumból, 1 rész aeroszilből és 1 rész magnézium­sztearátból álló keverékkel. Ezután a keverék­ből 200 mg-os tablettákat sajtolunk 50—50 mg hatóanyagtartalommal. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az I képletű új l-metil-2-[ [(p-me­til-a-f enilbenzil)-oxi] -metil]-piperidin, továbbá savaddiciós sói és kvaterner ammóniumsói elő­állítására azzal jellemezve, hogy egy II általá­nos képletű difenilmetil vegyületet egy III ál­talános képletű piperidinszármazékkal reagál-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom