161475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bradikinin szintézisére
3 mint a szerin O-benzil-esoportját trifluorecetsavban hidrogén-bromiddal hasítják le, majd a nitro-csoportokat hidrogenolízissel távolítják el. A B3 képletű vegyületről a karbobenzoxi- és tozil-csoportok eltávolítását két lépésben is megoldották [R. H. Mazur, G. Plume: Experientia, 24, 661 (1968)]: előbb a karbobenzoxi-csoportot hasítják le hidrogenolízissel, majd ellenáramú megosztással végzett tisztítás után a tozil-csoportokat cseppfolyós hidrogén-fluoriddal távolítják el. Az ismert eljárások többségében a védőcsoportok eltávolítása (vagy részleges eltávolítása) után kapott termék még külön tisztításra szorul (ellenáramú megosztás és/vagy ioncserés kromatográfia). Egyedül a Nicolaides-és a Sakakibara-féle szintézisben izolálható tiszta, egységes bradikinin (illetve annak valamilyen savaddíciós sója) közvetlenül a védőcsoport eltávolítása után. A Nicolaides-féle eljárás hátránya, hogy egyrészt a két lépésben végzett védőcsoport eltávolítás együttes hozama meglehetősen alacsony (kb. 58%), másrészt a szintézis során trikarbobenzoxi-arginint is használnak, amelynek előállítása sokkal több nehézséget okoz mint pl. a Boissonnas- vagy Guttmannféle szintézisben alkalmazott karbobenzoxi-nitro-, illetve karbobenzoxi-tozil-arginin előállítása. A Sakakibara-féle eljárás lényeges eleme a trikarbobenzoxi-arginin felhasználása és a terc. amilokarbonil védőcsoport alkalmazása, ami a terc.butiloxikarbonil csoporttal azonos módon hasítható. Ez utóbbi eljárás azért hátrányos, mert a trikarbobenzoxi-arginin felhasználása mellett a terc.butanolból származtatható terc.butiloxikarbonil helyett a terc.amilalkoholból származtatható terc.amiloxikarbonil-vegyületek alkalmazására épül. A találmány célja a bradikinin ismert szintézisénél előnyösebb, egyszerűbb eljárás biztosítása. A találmány alapja az a felismerés, hogy az 1—3 és 4—9 komponens kapcsolásával kialakított B| képletű védett nonapeptid egyszerű átoldással, mosással tisztítható, s a védőcsoportok . hidrogenolízisével közvetlenül tiszta, egységes bradikinint szolgáltat anélkül, hogy azt ellenáramú megosztással vagy ioncserés kromatográfiával tisztítani kellene. A felismerés azért meglepő, mert az eredeti eljárásban az 1—4 és 5—9 fragmensek kapcsolásával nyert védett (B:l ) és szabad (A) nonapeptid egyaránt ellenáramú megosztással végzett tisztításra szorult. A találmány szerinti eljárással úgy állítunk elő bradikinint, hogy a 4—9 hexapeptid-komponenst az 1—3 tripeptid-komponenssel acilezzük önmagában ismert módon, pl. valamilyen aktív észtere segítségével. Az 1—3 tripeptidkomponenst előállíthatjuk lépésenkinti szintézissel az N- vagy C-terminálistól elindulva, pl. elkészíthetjük a védett arginin aktív észterének és a propil-prolin dipeptidnek a kondenzációjával. A 4—9 hexapeptid-komponenst előállíthatjuk lépésenkinti szintézissel, vagy pl. két tripeptid kapcsolásával. A tripeptidek (4—6 és 7—9) felépítésénél akkor járunk el előnyösen, 4 ha az a-amino-csoportok átmeneti védésére olyan szubsztituenst használunk (pl. terc.butiloxikarbonil-csoportot), mely a C-terminális p-nitro-benzil- és a guanidin nitro-védőcsoport-5 ról szelektíven eltávolítható. Ha a találmány szerinti eljárással kívánunk előállítani bradikinint, célszerűen a táblázatban bemutatott módon járunk el, Az L-nitro-arginin-p-nitrobenzilésztert (I) 10 terc.butiloxikarbonil-L-fenilalanin-pentaklórfenilészterrel acilezve a védett dipeptidet (III) kapjuk, melyet trifluorecetsavas szolvolízis után terc-butiloxikarbonil-L-prolin-pentaklórfenilészterrel (IV) kapcsolunk védett tripeptidész-15 térré (V). A karbobenzoxi-L-fenilalanil-L-szerin-metilésztert (VI) hidrogenolízis után terc.butiloxikarbonil-glicin-pentaklórfenilészterrel acilezzük, majd a keletkezett védett tripeptidésztert (VIII) hidraziddá alakítjuk (IX). Az utóbbi 20 vegyületből nyert aziddal acilezzük a 7—9 tripeptidésztert, melyet az V vegyületből készítettünk trifluorecetsavas szolvolízissel. A keletkezett védett hexapeptidészter (X) trifluorecetsavas szolvolízisével kapjuk a szintézis 4—9 hexa-25 peptid-komponensét (X'), melyet a XVII védett tripeptid aktív észterével acilezünk. A reakció a XVIII védett nonapeptidet eredményezi. A védőcsoportok 80%-os ecetsavban végzett hidrogenolízisével a XIX bradikininhez jutunk. A 3Q XVII a táblázatban látható módon készült a XV aktív észter és a XIV szabad dipeptid kapcsolásával. A találmány szerinti eljárás foganatosítására a következő (L. a 3. oldalt.) kiviteli példát adjuk 35 me §A hőmérsékleteket C°-ban adjuk meg. Példa (lásd a táblázatot) A példában a rétegkromatográfiához használt 40 alábbi oldószer elegyeket az Ry érték kitevőjében jelöljük 1 — kloroform-metanol — 98:2 2 — etilacetát-piridin-ecetsav-víz — 45 60 : 10 : 3 : 5,5 3 — kloroform-aceton —7:3 4 — etilacetát-piridin-ecetsav-víz — 60 : 5 : 1,5 : 2,75 5 — kloroform-aceton — 8:2 50 Az elektroforetikus mozgékonyságot argininre vonatkoztatjuk. BOC—Phe—OPCP (II) előállítása Kalcium-kloridos-csővel, keverővel ellátott „ 250 ml-es gömblombikban feloldunk 55 ml metilénkloridban 14,2 g (50 mmól) BOC-Phe-OH-t, hozzáadunk 14,6 g (55 mmól) pentaklórfenolt, majd 0°-ra hűtve 11,3 g (55 mmól) diciklohexilkarbodiimidet (DCC). A reakcióelegyet egy órán 60 át hűtés mellett, két órán át szobahőmérsékleten keverjük. A melléktermékként keletkezett diciklohexil-karbamidot (DCU) kiszűrjük, az oldatot bepároljuk és a maradékot 10—20 ml etilacetáttal kristályosítjuk. 19 g (74%) aktív ész-65 tért kapunk. Op.: 159—161°. R' 1,0. 2
