161473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-imino-1-(p-acilaminoalkil-benzolszulfonil)- imidazolidin-származékok előállítására
3 (III) általános képletű-karbonsavval, illetve tiokarbonsavval való reakcióját például oly módon végezzük, hogy az amint először egy (III) általános képletnek megfelelő sav ammóniumsójává alakítjuk át és ezt a sót azután szárazon való hevítés útján az (I) általános képletű amiddá alakítjuk. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kiviteli módjának megfelelően egy (II) általános képletű amint valamely (III) általános képletű karbonsavval, illetve tiokarbonsavval vízlehasító szer jelenlétében közömbös oldószerben reagáltatunk. Egy különösen alkalmas vízlehasító szer például az N,N-diciklohexilkarbodiimid. Vízlehasító szerként alkalmazható továbbá a karbonil-dipirazol is. Közömbös oldószerként például a következők jönnek tekintetbe: szénhidrogének, mint benzol, toluol vagy xilol; éterek, mint dietiléter, dioxán vagy tetrahidrofurán; klórozott szénhidrogének, mint metilénklorid, kloroform, triklóretilén és rövidszénláncú ketonok, mint aceton vagy metiletilketon. Valamely (III) általános képletű karbonsav reakcióképes származékaiként például a halogenidek, különösen a kloridok, a rövidszénláncú alkilészterek, különösen a metil- vagy etilészter, a fenilészter, az amidok, a rövidszénláncú mono-, illetve dialkilamidok, különösen az N-metil- és N,N-dimetilamidok, és difenilamidok, továbbá az N-acilamidok, mint például az acetilamidok és a benzolamidok jönnek tekintetbe. A (III) általános képletű tiokarbonsavak reakcióképes származékaiként például ezek rövidszénláncú alkilmerkaptánokkal, különösen benzilmerkaptánnal képezett észterei alkalmasak. A karbonsavak, illetve tiokarbonsavak előzőekben felsorolt reakcióképes származékainak az átalakulása szobahőmérsékleten vagy melegítés közben az említett közömbös szerves oldószerek egyikében megy végbe. A reakció általában kondenzálószerek hozzáadása nélkül lejátszódik, kívánt esetben ilyen szerek, például alkálifémalkoholátok és alkálifémhidroxidok adagolhatok. Egy (III) általános képletű karbonsav, illetve tiokarbonsav valamely halogenidjét a találmány értelmében előnyösen valamely savmegkötőszer jelenlétében alakítjuk át. Savmegkötő szerekként szervetlen bázisok vagy sók, mint például egy alkálihidroxid, -acetát, -hidrogénkarbonát, -karbonát és -foszfát, mint nátriumhidroxid, -acetát, -hidrogénkarbonát, -karbonát és foszfát vagy a megfelelő káliumvegyületek alkalmazhatók. Felhasználható továbbá kalciumoxid, -karbonát, valamint -foszfát és magnéziumkarbonát is. A szervetlen bázisok vagy sók helyett alkalmasak szerves bázisok is, mint pl. piridin, trimetil- vagy trietilamin, diizopropilamin, vagy kollidin. Ezek az anyagok feleslegben alkalmazva oldószerekként is használhatók. A (II) általános képletű aminők helyett valamely karbonsav-, illetve tiokarbonsavkloriddal való találmány szerinti átalakításnál e vegyületek N-alkálifém-származékait is, mint pl. 4 nátrium-, kálium- vagy litium-származékait, felhasználhatjuk. A (II) általános képletű kiindulási anyagok maguk is új vegyületek és például oly módon 5 állíthatók elő, hogy egy (IV) általános képletű szulfonsav valamely reakcióképes származékát — ebben a képletben R valamely alkil-, illetve ariigyököt, például metil-, illetve fenil-csoportot képvisel és 10 m az (I) általános képletnél megadott jelentésű — (V) általános képletű 2-amino-2-imidazolin-származékokkal — e képletben Rt és R 2 jelentése megegyezik az (I) általános 15 képletnél adott meghatározás szerintivel — reagáltatunk és ezt követően az (R—CO—) acil-védőcsoportot hidrolízis útján eltávolítjuk. A közbeesőleg kapott, a (II) általános képletből levezethető N-acilvegyületek 20 eddig ugyancsak nem voltak leírva az irodalomban. A (IV) általános képletű szulfonsavak reakcióképes származékaiként halogenidek, különösen kloridok és a (IVa) általános képletű an-25 hidridek — e képletben R jelentése megegyezik a (IV) általános képletnél megadottakkal — jönnek számításba. A (IVa) általános képletű anhidridek egyszerű módon a megfelelő helyettesített szulfonsavhalogenideknek a megfe-30 lelően helyettesített szulfonsavak sóival való átalakítása útján kaphatók. A (III) általános képletű karbonsavak, illetve tiokarbonsavak egyszerűen oly módon állíthatók elő, hogy (VI) általános képletű alkoholá-35 tokát, illetve tioalkoholátokat — e képletben R3 az (I) általános képletnél megadott jelentéssel rendelkezik, Z' oxigén- vagy kénatomot és Me valamely egy értékű fémet jelent — halogénalkánsavakkal vagy ezek (VII) általános 40 képletű rövidszénláncú alkilésztereivel reagáltatunk, e képletben R hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkil-csoportot jelent, n jelentése a fenti, és szükség esetén hidrolízist végzünk. A felszabadított savak kívánt esetben más reak-45 cióképes származékokká alakíthatók. A (III) általános képlet körébe tartozó tiokarbonsavaknak rövidszénláncú alkilmerkaptánokkal vagy benzilmerkaptánnal képezett észtereihez jutunk, ha a (III) általános képletű 50 karbonsavak nitriljeit az említett merkaptánokkal klórhidrogén jelenlétében tioimidoészter-hidrokloridokká alakítjuk, ez utóbbit alacsony hőmérsékleten piridinben oldott kénhidrogénnel kezeljük és a kapott észtert vízzel és 55 sósavval felszabadítjuk. A (VI) általános képletű tioalkoholátokkal kapott (III) általános képletű karbonsavak, amelyekben Z kénatomot jelent, oxidálással, például hidrogénperoxiddal, káliumperjodáttal 60 va gy káliumpermanganáttal történő oxidáció útján a megfelelő olyan (III) általános képletű karbonsavakká alakíthatók át, ahol Z szulfoxid-, illetve szulfon-csoportot jelent. Szulfoxidokká való oxidálásra különösen alkalmas 65 a nátriumperjodát. 2
