161472. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-imino-1-(p-acilaminoetil-benzolszulfonil)- imidazolidin-származékok előállítására

161472 8 h) 42,3 g l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidin-dihidrokloridból, amelynek olvadáspontja 247—250°, és 16,0 g nikotinsavkloridból az l-[p-(2-nikotinamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklohexilimidazolidint, amely etilacetátból átkristályosítva 170—171°-on olvad; kitermelés: 48% i) 39,7 g l-[p-(2-amino-etü)-benzolszulfonil]-2--imino-3-n-butil-imidazolidin-dihidrokloridból, amelynek olvadáspontja 259—260°, és 16,0 g izonikotinsavkloridból az l-[p-(2-izonikotinamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-n-butil-imidazolidint, amely etilacetát-metanol-elegyből átkristályosítva 163—165°-on olvad; kitermelés: 18% j) 39,7 g l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-terc.butil-imidazolidin-dihidrokloridból, amelynek olvadáspontja 232—234°, és 16,0 g izonikotinsavkloridból az l-[p-(2-izonikotinamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-terc.butil-imidazolidint, amely etilacetát-metanol-elegyből átkristályosítva 170,5—171,5°-on olvad; kitermelés: 68% k) 39,7 g l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-n-butil-imidazolidin-hidrokloridból, amelynek olvadáspontja 259—260°, és 20,5 g 4--fenil-3-izoxazol-karbonsavkloridból az l-[p-[2--(4-fenil-3-izoxazol-karboxamido)-etil]-fenilszulfonil}-2-imino-3-n-butil-imidazolidint, amely etilacetát-metilénklorid-elegyből átkristályosítva 129—130°-on olvad. Kitermelés: 62%. A kiinduló anyagként felhasznált 3-helyzetben különbözőképpen helyettesített l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-imidazolidinek dihidrokloridjait például egyszerű módon úgy állítjuk elő, hogy p-(2-acilamido-etil)-szulfokloridot megfelelően helyettesített (V) általános képletű 2-amino-imidazolinekkel reagáltatunk és ezt követően a p-acilamido-etilcsoport acilgyökét vizes sósavval végzett hidrolízissel lehasítjuk, ahogy ezt a következőkben az l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidin-dihidrokloridra leírjuk: A) 17 g nátriumhidroxid 170 ml vízzel készített oldatába beviszünk 40,8 g l-ciklohexil-2--amino-imidazolidin-hidrokloridot. A kapott átlátszó oldatot összekeverjük 52,4 g p-(2-acetamido-etil)-benzolszulfoklorid 200 ml acetonnal készített oldatával, miközben a reakcióelegy felmelegszik. Ezt az elegyet fél óra hosszat 90°-on melegítjük és utána csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Az így kapott, nyers l-[p-(2--acetamido-etn)-benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidin, etilacetátból való átkristályosítás után 181—183°-on olvad. A felhasznált szulfokloridot a következőképpen állíthatjuk elő: 35,0 g klórszulfonsavba keverés közben adagonkint beviszünk 16,3 g N-feniletil-acetamidot. A kapott keveréket 3 óra hosszat 60°-on keverjük és utána jégre öntjük, miközben a (p-(2--acetamido-etil)-benzolszulfoklorid kristályos alakban leválik. A kristályokat leszívatjuk, vízzel mossuk, vákuumban szárítjuk és a nyersterméket tovább feldolgozzuk. B) 39,2 g fenti módon előállított l-[p-(2-acetamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidin 370 ml 2 n sósavval készített oldatát 6 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk és ezt követően szárazra pá-5 roljuk. A nyers olajszerű l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidin-dihidrokloridot meleg etanolban felvesszük, amelyből a termék hidegen kikristályosodik. Op: 247—250°. 10 2. példa 42,3 g l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2--imino-3-ciklohexil-imidazolidin-dihidrokloridot, 15 amelynek olvadáspontja 247—250°, feloldunk 200 ml vízben. 150 ml 2 n nátronlúg hozzáadása után a szabad bázist metilénkloriddal extraháljuk, • a kivonatot nátriumszulfáttal szárítjuk, a metilénkloridot csökkentett nyomáson eltávo-20 lítjuk és a maradékot 300 ml dioxánnal felveszszük. 16,0 g nikotinsavmetilészter és 0,5 g nátriummetilát hozzáadása után 4 óra hosszat viszszafolyató hűtő alatt forraljuk az oldatot, majd ezt követően csökkentett nyomáson az oldószer-25 tői megszabadítjuk. A maradékot forró etilacetátban felvesszük és forrón szűrjük. Az oldat lehűlése után az l-[p-(2-nikotinamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidin kiválik. Op: 170—171°. Kitermelés: 35% 30 3. példa 42,3 g l-[-p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2--imino-3-ciklohexil-imidazolidin-dihidrokloridot, 35 amely 247—250°-on olvad, feloldunk 200 ml vízben. Ezután 150 ml 2 n nátronlúgot adunk az oldathoz és a szabad bázist metilénkloriddal felvesszük. A nátriumszulfáttal szárított metilénkloridos oldatba szobahőmérsékleten beviszünk 40 12,3 g nikotinsavat és 60 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidet. Az oldatot ezután szobahőmérsékleten egy óra hosszat állni hagyjuk és utána csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot etilacetát és 2 n sósav elegyével kiráz-45 zuk, az oldhatatlan N,N'-diciklohexil-karbamidot leszűrjük, a vizes-savas fázist elválasztjuk és abból jéghűtés közben tömény vizes nátronlúg hozzáadásával a bázist felszabadítjuk és a felszabadított bázist metilénkloriddal felvesszük. 50 A nátriumszulfát felett szárított kivonat bepárlása után kapjuk a nyers l-[p-(2-nikotinamido-etil)-benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklohexil-imidazolidint, amely etilacetátból átkristályosítva 170—171°-on olvad. Kitermelés: 50%. 55 4. példa Az 1. példához hasonló módon kapjuk: 43,7 g l-[p-(2-amino-etil)-benzolszulfonil]-2-60 -imino-3-ciklopentil-4-etil-imidazolidin-dihidrokloridból és 17,0 g tiofén-2-karbonsavkloridból az l-[p-[2-(2-tiof énkarboxamido)-etil] -benzolszulfonil]-2-imino-3-ciklopentil-4-etil-imidazolidint. 65 Op: 144—145°; kitermelés: 40% 4