161466. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezések szines televízió adóberendezéshez és vevőkészülékhez
3 színjelek általában krominencia jelek, vagyis az R—Y és B—Y színkülönbségi jeleknek lineáris és homogén függvényei, és ezek a függvények redukálhatok (R—YJI/KJ és (B—Y)/K2 értékekre, ahol K, és K2 állandók. Ezek a jelek a fehér és a szürke szín esetén nullává lesznek és ezt az esetet R = B = Y jellemzi. A találmány egy előnyös megvalósítási módjánál a színjelek \ = (R—Y)/Kj és A2 = (B —Y)/K2 alakúak, ahol R—Y és B—Y a jól ismert színkülönbségi jelek, míg Kt és K 2 két ellentétes előjelű állandó, továbbá két egymástól különböző F0 és F£ nyugalmi frekvencia az Fe frekvencia két oldalán helyezkedik el és a két Aj és A2 színjel számára használják fel és ez — amint azt a későbbiekben még kifejtjük — egyrészt a dekódoló szűrő jobb hasznosítását teszi lehetővé, másrészt egyéb előnyöket biztosít, amelyeket szintén később részletezünk. Ezen a helyen emlékeztetünk még arra, hogy a színsegédvivő nyugalmi frekvenciája az előkiemelt Aj (i = 1 vagy 2) jel pillanatnyi zérus értékénél levő frekvencia és hogy az átvitt kép színtelen részleteinek, azaz fehér vagy szürke színű részleteinek helyes visszaadása különösen fontos a szemlélő számára és gyakorlatilag megköveteli, hogy a frekvenciádémodulátorok a nyugalmi frekvenciára legyenek behangolva tekintettel arra, hogy ezeknek a „nullája" sokkal könnyebben állítható be pontosan, mint bármely más kritikus érték. Emellett azok az előnyök, amelyek két egymástól különböző nyugalmi frekvencia használatából erednek, nem járnak együtt említésre méltó nehézséggel azon elsőrendű fontosságú szempontból, hogy a vevőkészülék egyszerű legyen, mivel minden esetben az ismert vevőkészülékek megvalósításánál tekintbe jövő rendszer két különálló demoduláló áramkört tartalmaz az Aj és A2 színjelek számára. A találmány tárgyát jellemzőivel együtt a továbbiakban rajzok alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra az Fc frekvenciaérték és a színsegédvivő két nyugalmi frekvenciájának viszonylagos helyzetét, valamint a kódoló szűrő jelleggörbéjének minimumát mutatja, a találmány egy megvalósítási módjánál. A 2. ábra a találmány szerinti, adóberendezésben alkalmazható kapcsolási elrendezés színsegédvivő moduláló áramkörének előnyös kiviteli alakját ábrázoló tömbvázlat; a 3. ábra a 2. ábra szerinti tömbvázlat egy változata; a 4. ábra pedig a találmány szerinti, vevőkészülékben alkalmazható kapcsolási elrendezés egy lehetséges kiviteli alakját szemlélteti. Az alábbiakban részletesebben, de nem korlátozóan, ismertetjük a találmány szerinti tökéletesítéseket, az előbbiekben meghatározott adó-vevő rendszernél, amelyet a találmány alkalmazása előtt a következő adatok jellemeznek: 4 a segédvivő részére fenntartott sáv körülbelül 3,5-től 4,8 MHz-ig terjed. A krominancia jelek (színjelek) 5 Aj = (R—Y)/Kj és A2 = (B—Y)/K 2 . Az Y világosság jel az alábbi alakú: Y = 0,59 G + 0,30 R + 0,11 B, ahol R, B és G a primer színjelek, amelyek gammakorrigáltak és 0 és 1 között változnak. 10 Az R—Y, ill. B—Y színkülönbségi jelek elméletileg tehát —0,7 és +0,7, illetőleg —0,89 és -{-0,89 érték között változnak. Gyakorlatilag azonban ezeknek a színjeleknek abszolút értéke nem haladja meg elméleti maximális érté-15 kük 3/4 részét és ilyen módon —0,525 és +0,525, illetőleg —0,67 és -f-0,67 érték között változnak. Tehát abszolút értékben Kj = 0,525 és K2 = 0,67 értéket választanak, ilyen módon az Aj és 20 A2 színjelek számára ugyanazt a változási tartományt biztosítják. Pontosabban az Aj és A2 színjeleket, amelyeket egy mátrix kimenetein kapunk, amelynek három bemenetére a három gammakorrigált 2S primer szín jelet vezetjük, aluláteresztő szűrőn vezetjük át, amely sávszélességüket például 1,5 MHz-re korlátozza, majd két előkiemelő szűrőre vezetjük őket, amelyeknél az erősítés a frekvenciával növekszik. Ez az előkiemelés, jól ismert módon, a meredek átmeneteknél nagy (pozitív és negatív) amplitudócsúcsokat hoz létre, ezért ezeket az előkiemelt jeleket amplitudó-limitereken keresztül kettő limitálásnak vetjük alá, olyan mértékig, hogy ez vételnél (amelynél ez a művelet, ellentétben az előkiemeléssel, nincsen kompenzálva) ne okozzon jelentős torzításokat. A határolók kimenetein levő jeleket két öszszegező első bemeneteire vezetjük, míg a második bemenetekre a „védősáv" alatt, amelyek-40 nek időtartama néhány sornyi minden részképkioltó időtartamon belül, két aj és a2 ún. azonosítólüelet vezetünk és ezen két at és a 2 jel mindegyike azonos polaritású és polaritásuk a két jel számára különböző és mindegyik jel egyik 45 sorról a másikra ismétlődik minden egyes védősáv folyamán. Ezen összegezők kimenetei az egyetlen kimenettel rendelkező elektronikus kommutátor két bemenetére csatlakoznak és a kommutátor 50 minden egyes sorkioltó időközben, a vezérlő bemenetére kapott jelnek megfelelően, megváltoztatja állapotát. így ez a kommutátor a kimenetén váltakozva A, és A2 színjeleket szolgáltatja képjel átvitel 59 aktív periódusai alatt, míg az ellenőrző periódusok alatt váltakozva az at és a 2 jeleket adja. A kommutátor ezen kimenő jeleit használjuk a színsegédvivő frekvencia-modulálására. A zavaró struktúra láthatóságának csökken-60 tésére szolgáló áramköri elrendezésben — amely zavaró struktúra abból ered, hogy a színsegédvivő a világosság spektrum felső tartományában jelen van és amely jelenséget „a segédvivő láthatóságának" nevezzük — a frek-65 venciamoduláció oly módon történik, hogy a 2
