161427. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akrilnitril-származékok előállítására
161427 6 sen O-nál nagyobb, célszerűen azonban 6-nál kisebb érték. Az —NR5 R 6 általános képletű csoport előnyösen anilino-csoport lehet. Az anilino-csoport fenilgyűrűje adott esetben egy vagy több szubsztituenst, így pl. halogén-, alkil- vagy alkoxi-helyettesítőket hordozhat, a legelőnyösebbnek azonban a helyettesítette« anilino-csoport bizonyult. Az —NR5 R 6 csoport továbbá előnyösen ovagy p-toluidin-, p-anizidin-, p-klóranilin-, 2,5--diklóranilin- vagy 3,4-diklóranilin-csoportot is jelenthet. Az —NR5 R 6 csoport továbbá anilino-csoporttól eltérő egyéb szekunder amino-csoportot, így monoalkilamino-, benzilamino-, naftilamino-csoportot — célszerűen /tf-naftilamino-gyököt —, vagy tercier amino-csoportot, így dialkilamino-, pirrolidino-, piperidino-, N-metilanilino- vagy piperazino-csoportot, célszerűen azonban morfolino-csoportot is képviselhet. A találmány szerinti eljárással előnyösen tiszta /?-amino-4-benzilidén-propionitril-izomert lényegében nem tartalmazó (VIII) általános képletű vegyületeket állítunk elő. A képletben —NR5R e jelentése a fent megadott, és az R 1 , R 2 , R:! és R' 1 csoportok jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, halogénatom, alkil-, alkoxivagy benziloxi-csoport, vagy ha R1 és R 2 hidrogénatomot jelent, az R3 és R' 1 csoport együttesen metiléndioxi-gyököt is képezhet. Az (V) és (VIII) általános képletű vegyületekben az alkil- és alkoxi-szubsztituensek 1—4 szénatomot tartalmazhatnak, így metil-, etil-, propil-, n-, i- vagy t-butil-csoportok, ill. a megfelelő alkoxigyökök lehetnek. A halogénatomok a következők lehetnek: klór-, bróm-, fluor- vagy jódatom. Az —NR5R 6 általános képletű amino-csoport előnyösen összesen legföljebb 12 szénatomot tartalmazhat. A fenil-csoport a p-helyzetben előnyösen benziloxi-, hidroxil-, célszerűen alkoxi-, pl. metoxi-helyettesítőt hordozhat, és a p-helyzetű szénatommal szomszédos egy vagy két szénatom előnyösen ugyancsak azonos vagy hasonló alkoxi-helyettesítőt hordozhat. Az alkoxi-, pl. metoxi-helyettesítőkön kívül a fenil-csoport az orto-helyzetben alkil-, pl. metil-helyettesítőket is tartalmazhat. Az (V) és (VIII) általános képletű vegyületek — melyekben a szubsztituensek jelentése a fenti — többféleképpen állíthatók elő. Az előállításmód a kapott vegyület reakciókészségétől, és a további reakcióktól függően változik. A további reakciólépéseket — így pl. a klinikai felhasználásra szánt pirimidinvegyületek előállítási eljárását — nagymértékben befolyásolja az —NR5 R 6 általános képletű kilépőcsoport jellege. Az egyik el járás változat szerint az (V) vagy (VIII) általános képletű vegyületeket — melyekben a szubsztituensek jelentése a fenti — úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő benzaldehid-származékokat és a megfelelő /?-amino-propionitrileket bázis jelenlétében, a kiindulási anyagokat oldó, közömbös, poláros, aprotikus oldószerben reagáltatjuk. Poláros, aprotikus oldószerként hexametilfoszforamidot vagy N,N-dimetilacetamidot, előnyösen azonban dimetilszulfoxidot alkalmazhatunk. A bázisok hidroxid- vagy alkoxidvegyüle-5 tek, előnyösen rövid szénláncú alkoxid-származékok, célszerűen metoxid- vagy terc.butoxid-vegyületek lehetnek. A bázisok kationja pl. alkálifémion, így nátrium- vagy káliumion, vagy kvaterner ammóniumion, pl. N-benzil-N,N,N-tri-10 metilammónium-ion lehet. A bázist előnyösen katalitikus mennyiségben, azaz a kiindulási aldehidvegyületre számított legföljebb kb. 0,3 mólekvivalens mennyiségben alkalmazzuk. A reakciót célszerűen 60 °C fölötti I5 hőmérsékleten, előnyösen 90—130 °C-on hajtjuk végre. Különösen jó eredményt érünk el, ha az ismertetett körülmények között oldószerként dimetilszulfoxidot alkalmazunk. A végtermékek ugyancsak nagy hozammal "" képződnek, ha a /S-helyzetben anilino-helyettesítőt hordozó vegyületeket 0,5—2 mólekvivalens bázis jelenlétében, szobahőmérsékleten (kb. 20 °C)-on, vagy annál kissé magasabb hőmérsékleten, azonban legföljebb 60 °C-on reagáltatjuk. Oldószerként dimetilszulfoxidot, vagy egyéb poláros, aprotikus oldószert, pl. hexametilfoszforamidot alkalmazhatunk. A /S-anilino-vegyületek előállítása során bázisként előnyösen t-butoxid-vegyületet, célszerűen kálium-t-butoxidot, oldószerként pedig dimetilszulfoxidot alkalmazunk, míg a /í-morfolino-származékokat előnyösen dimetilszulfoxid és nátriummetoxid jelenlétében állítjuk elő. „ Egy másik eljárásváltozat szerint az (V) vagy (VIII) általános képletű vegyületeket — melyekben a szubsztituensek jelentése a fenti — a megfelelő /S-hidroxi-^-fenetil-metilszulfon vagy -szulfoxid és a megfelelő /?-amino-propionitril 4Q reakciójával állítjuk elő. A reakciót előnyösen a kiindulási anyagokat oldó, közömbös, poláros, nem-vizes oldószer és bázis jelenlétében, 30 °C fölötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Oldószerként alkoholt, pl. metanolt, etanolt vagy izopropanolt, 45 va gy valamely egyéb, a korábbiakban felsorolt poláros aprotikus oldószert alkalmazhatunk. Bázisként olyan erős lúgokat használunk fel, amelyek a szulfon- vagy szulfoxid-reagensek nagy hányadát anionná alakítják, ilyen vegyületek pl. 50 a hidroxidok és alkoxidok — előnyösen metoxid- vagy t-butoxid-vegyületek —, amelyek kationként alkálifémiont tartalmaznak. Ezzel az eljárásváltozattal különösen előnyösen állíthatunk elő az —NR5 R 6 csoport helyén anilinogyököt 55 tartalmazó vegyületeket, továbbá az Ar fenil-csoport pára és/vagy meta^helyzetében alkoxi-szubsztituenst tartalmazó származékokat. A kiindulási anyagként felhasználható ß-hidroxi-|S-fenetil-metilszulfon- vagy -szulfoxid-ve-60 gyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelően helyettesített benzoesavésztereket előnyösen bázis jelenlétében dimetilszulfonnal vagy dimetilszulfoxiddal reagáltatjuk, majd a kapott acetofenon-metilszulfon- vagy -metilszulfo-65. nil-származékot pl. bórhidridvegyülettel vagy
