161427. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akrilnitril-származékok előállítására
161427 8 alumíniumizopropiláttal szelektíven redukáljuk. Az (V) vagy (VIII) általános képletű vegyületeket — melyekben a szubsztituensek jelentése a fenti — továbbá a megfelelő /S-hidroxi-a-benzil-akrilnitril és a megfelelő amin reakciójával is előállíthatjuk. A reakciót oldószerben is végrehajthatjuk. Oldószerként nem-vizes anyagokat, így benzolt vagy alkoholokat, pl. etanolt alkalmazhatunk. A reakciót előnyösen magas hőmérsékleten, célszerűen az elegy visszafolyatási hőmérsékletén hajtjuk végre. Ezzel az előállításmóddal igazolhatjuk, hogy az (V) és (VIII) általános képletű vegyületek megtartják benzil-konfigurációjukat, miközben amino-csoportjukat egy másik, az előbbitől különböző amino-csoportra cseréljük. Az amino-csoport átalakítását előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy először az eredeti amino-csoportot lehasítjuk — célszerűen alifás vagy heterociklíkus amino-csoportot tartalmazó vegyületekből indulunk ki —, majd a kapott /S-hidroxi-a-benzil-származékot a korábban leírt módon aminvegyülettel reagáltatjuk. A (5-hidroxi-a-benzil-akrilnitril-származékok előállítása során a megfelelő ß-amino-a-benzil-akrilnitril-vegyületeket általában savas-vizes közegben hidrolizáljuk. A hidrolízishez előnyösen híg vizes ásványi savoldatot, pl. híg vizes sósavoldatot használunk fel. Ezzel az eljárással pl. a /?-morfolino-a-benzil-akrilnitrilt csáknem pillanatszerű sebességgel, közel kvantitatív hozammal a megfelelő /í-hidroxi-vegyületté alakíthatjuk. A terméket a vizes közegtől extrakcióval elkülönítjük, vagy közvetlenül egy másik aminnal reagáltatjuk Mindkét esetben azt tapasztaltuk, hogy a /3-hidroxi-a-benzil-ákrilnitril-származékok rendkívül stabil vegyületek, amelyek a reakció során egyáltalán nem, vagy csak kismértékben izomerizálódnak át benzálvegyületekké. Az amino-csoport cseréjét igen nagy hozammal hajthatjuk végre — a hozam sok esetben mindkét lépésben 90% fölötti érték —, és a kapott termékből általában nagyobb hozammal állíthatunk elő jobb minőségű végtermékeket, pl. benzil-pirimidin-származékokat, mint az eredeti /?-amino-származékból. A fenti eljárást különösen előnyösen alkalmazhatjuk az —NR5 R 6 csoport helyén gyengén bázikus anilinogyököt, pl. p-klór-anilino-csoportot tartalmazó /í-amino-a-benzil-akrilnitril-származékok előállítására, ebben az esetben ugyanis a benzaldeíhides kondenzáció kiindulási anyagának, a megfellő ^-anilino-propionitrilnek előállítása nehézségekbe ütközik. A /?-hidroxi-<x-benzil-akrilnitril-származékokat további szintézisek kiindulási anyagaként is felhasználhatjuk. E vegyületek alkilezésével benzál-izomert vagy acetálvegyületet lényegében nem tartalmazó, tiszta /?-alkoxi-a-benzil-akrilnitril-származékokat kapunk, amelyeket benzil-pirimidin-származékok szintéziséhez használhatunk fel. A tiszta benzilvegyületekből nagyobb hozammal jobb minőségű végtermékeket állíthatunk elő, mint a benzál-izomerekből, vagy a benzil- és benzál-izomerek elegyéből (az utóbbi két eljárást a 957 797 sz. brit szabadalmi leírás ismerteti). Egyes (V) és (VIII) általános képletű vegyületeket egyéb módszerekkel is előállíthatunk. Az 5 —NR5R 6 csoport helyén adott esetben helyettesített fenilgyűrűt tartalmazó anilino-csoportot hordozó vegyületek előállítása során a megfelelő benzaldehid-származékokat /?-anilino-propionitril-vegyületekkel reagáltatjuk. A reakciót 10 célszerűen a reagenseket oldó, közömbös, poláros, protonos oldószerben — pl. alkoholokban —, bázis jelenlétében, előnyösen magasabb hőmérsékleten, pl. 40—80 °C-on hajtjuk végre. Ha reagensként egy vagy több metoxi-csoporttal he-15 lyettesített benzaldehidet alkalmazunk, a reakciót célszerűen metanolban végezzük, ugyanis az oldószer és a szubsztituensek helyettesítéses reakcióba léphetnek. Bázisként a korábban már felsorolt anyagokat alkalmazhatjuk. A reakció-20 elegyhez pl. az aldehid mennyiségére számított több mint 1 mólekvivalens bázist adhatunk, különösen akkor, ha a reakciót a fenti hőmérséklettartomány alacsonyabb értékein végezzük. A fenti vegyületeket úgy is előállíthatjuk, 25 hogy a megfelelő anilin-származékot vagy savaddíciós sóját olyan (V) vagy (VIII) általános képletű vegyülettel — melyekben a szubsztituensek jelentése a fenti — reagáltatjuk, amelyek —NR5R fi csoportjának megfelelő szabad amin pKa-értéke a reagens anilinvegyület pKa-értékénél legalább kb. 3<—4 egységgel nagyobb. A fenti eljárással pl. a morfolino-szubsztituenst közvetlenül anilino-csoportra cserélhetjük, ugyanis a morfolin pKa-értéke kb. 8,6, míg az anilin pKaértéke kb. 4—5. A reakciót előnyösen poláros, nem-vizes oldószerben, pl. etanolban vagy jégecetben, a reakcióelegy visszafolyatási hőmérsékletén hajtjuk végre. Az —NR5 R 6 csoport helyén anilinogyöktől eltérő szekunder amino-csoportot vagy tercier amino-csoportot tartalmazó (V) és (VIII) általános képletű vegyületeket — melyekben a szubsztituensek jelentése a fenti — úgy is előállíthatjuk, hogy a megfelelő /?-alkoxi-a-benzilidén-propionitrilt bázis és alkanol jelenlétében fölös mennyiségű aminvegyülettel reagáltatjuk. Bázisként a korábban már felsorolt vegyületeket alkalmazhatjuk, előnyösen azonban az alkanol ol.„ dószernek megfelelő alkoxid-bázist használjuk fel. A fenti eljárással pl. /?-metoxid-a-benzilidén-propionitril és morfolin reakciójával, nátriummetoxidot tartalmazó metanol jelenlétében /tf-morfolino^a-benzil-akrilnitrüt állíthatunk elő. 5_ Egy másik eljárásváltozat szerint az —NR 5 R 6 csoport helyén anilinogyöktől eltérő csoportot tartalmazó (V) és (VIII) általános képletű vegyületeket a megfelelő /?-amino-a-benzilidén-propionitril-izomerek izomerizáció jávai állíthatjuk 6Q elő. A reakciót poláros, aprotikus oldószerben, bázis jelenlétében hajtjuk végre. A fenti körülmények között a benzál-izomer benzü-izomerré alakul, és a képződött termék teljesen tiszta, vagy csak kis mennyiségű benzálszennyezést tar-65 talmaz. Poláros, aprotikus oldószerként és bázis-35 40 45