161426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reverzáló szalaghengerművek szabatos véghelyzetekben történő megállapítására, valamint berendezés az eljárás foganatosítására

7 161426 8 juk, és amikor a menetszámváltozás az egyik oldalon elér egy választott értéket, a menetszámváltozás számlálását ugyanazon időpontban mindkét oldalon befejezve, a kapott menetszámváltozás-értékek arányát a dt/d2 vastagságarányra jellemző értékként használjuk fel. Az ilyen mérés alapja az a felismerés, hogy a hengerlésre kerülő teljes tekercs adott átmérője mellett a le-és felcsévélést végző oldal menetszámegyezéskor mért szögsebességeinek arányához a be- és kifutó szál vastagságának meghatározott aránya tartozik. Ennek az intézkedésnek előnye, hogy a menetszámváltozás számlálói központi vezérlőszekrényben helyezhetők el és bemenő impulzusaikat a menetszámláló meglevő impulzusadóiról kaphatják. Ezért nincs szükség a szalagvastagságokat vagy az ezekkel fordítva arányos szalagsebességeket mérő perifériális készülékekre, illetőleg analóg vagy digitális jeladókra, amelyeket a hengerművön átfutó szalag által gyakorlatilag csúszásmentesen hajtott feszítőgörgőknek kellene hajtaniuk. Meglevő hengerműveknél mérőgörgők beépítése általában igen költséges gépészeti módosításokat kíván, úgy hogy ilyen módosítások helyett inkább engedményeket tesznek az automatikus leállító berendezés által biztosítandó termelékenység rovására. De előnye még ennek az intézkedésnek, hogy a mérési eredményt közvetlenül digitális alakban kapjuk. A teljes tekercs átmérőjének befolyása az alakításmérés eredményére csekély és ezért elhanyagolható, de például a hengerész által működtetett átkapcsoló segítségével figyelembe vehető. Ez az átkapcsoló a hengerelt tekercs átmérője szerinti helyzetbe állítva a ]'di/d2

értéket egy vagy több fokozatban kismértékben módosítja. A befutó szál di vastagságának mérése végett célszerűen úgy járunk el, hogy az első szúrás után megmérjük a kifutó szál d2

vastagságát, és ezt az értéket tároljuk a következő szúrás számára, amelynek során a tárolt értéket a befutó szál vastagságaként hasznosítjuk. Ennek az intézkedésnek előnye, hogy a kifutó szál vastagságának mérése könnyebb, mert ezt a hengerek közötti rés mérete, azaz a henger üzemi helyzete határozza meg, az erre vonatkozó információ pedig a hengerállító szerkezet hajtásáról könnyűszerrel levehető. Az első szúrásnál ez a módszer a befutó szál vastagságára ugyan nem ad mérési eredményt, de az első szúrás alkalmával erre nincs is szükség, mert e szúrás végén a leállítás mindig csak kézi vezérléssel történhetik. A találmány szerinti eljárást célszerűen oly berendezéssel foganatosítjuk, amelynek a fékút függvényében előírt sebességre jellemző referenciafeszültség-jelet képező egysége, a tényleges sebességre jellemző feszültségjelet képező egysége, valamint e két feszültségből differenciajelet képező egysége van, és amelynél a találmány értelmében bemenetével a lecsévélő dobbal informált kis kapacitású számlálót tartalmazó egységének kimenetéhez szálvastagság szerint vezérelhető egység, ehhez két kis kapacitású számlálóból álló alakításmérő egység, ennek / kimenetére párhuzamosan egy-egy referencia- \ feszültség-képző egységen át parancsképző egy- j ség egy-egy bemenete, a parancsképző egység j 5 harmadik jelbemenetéhez pedig tachométer-ge- ' nerátor csatlakozik. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti eljárás foganatosításához való berendezés példakénti 10 kiviteli alakjának tömbvázlatát tüntettük föl. Mint a leírás bevezetésében láttuk, a referenciajelet, amellyel a fékezést vezéréljük, a (11) képlet szerint kell képezni. E képletben lényegében három változó mennyiség van, amelyek sor-15 ban az M menetszám, a befutó szál d| vastagsága és az alakítás d|/d2 aránya. Ennek megfelelően a berendezésben három 10, 20, illetőleg 30 egység van, amelyeknek rendeltetése, hogy a referenciafeszültséget e változók függvényében 20 befolyásolják. Ezt a referenciafeszültséget két teljesen azonos, paralel működésű 40a, illetőleg 40b egység állítja elő és táplálja 50 parancsképző egységbe, amely a referenciafeszültséget 60 tachométer-generátor feszültségével hasonlítja ösz-25 sze, és az összehasonlítás eredményétől függően a fékezést vezérli. A rendszert stabilizált egyenfeszültséget szolgáltató 70a és 70b tápegység látja el energiával. Az M menetszám csökkenését érzékelő 10 egy-3Q ségnek kis kapacitású számlálója van, amely bemenő jelét impulzusok alakjában a hengerállvány két oldalán elrendezett csévélődobok közül a lecsévélést végző dobra kapcsolt menetszámláló egyes helyzeteiről kapja. A 10 egység elé 11 35 potenciométer van iktatva, amelynek fix IIa. 11b stb. leágazásai az M menetszám egy-egy konkrét értékének felelnek meg. A 10 egység terhelésleválasztó 12 erősítőn át csatlakozik a befutó szál d| vastagságát érvényesítő 20 egységhez. 0 A 1:2 erősítő kimenete 21 potenciométer táppontjára csatlakozik. A 21 potenciométer fix 2.1a. 21b stb. leágazások útján csatlakozik a 20 egységhez, amely a referenciafeszültséget a dt

vastagság függvényében módosítja. 5 A ,212 erősítő kimenő feszültsége 31a, 31b stb. leágazásokkal ellátott 3,1 potenciométer táppontjára jutva a 30 egységen át módosítja a referenciafeszültséget. A 30 egység, mint láttuk, a d|/d2 arányt méri. Lényege két kis kapacitású szám_. láló, amelyeknek bemenete úgy van kapuzva, hogy a ,,referenciaszámláló"-nak nevezett egyik számláló mindig a lecsévélés oldaláról, az „alakításmérő számiáló"-nak nevezett másik számláló pedig mindig a felcsévélés oldaláról kapja bemenő jelét. A két számlálót a menetszámegyezés jele egyszerre indítja. A di/d2

arány értéke szerint módosított referenciafeszültség 32 erősítőn át jut a 40a és 40b egységek közös 41 potenciométerének táppont-60 jára. A 41 potenciométert a 40ít, illetőleg 40b egységekkel fix 41al, 41a2 stb., illetőleg 41 bl. 41b2 stb. leágazások kötik össze. A 40a, illetőleg 40b egységek magukba foglalják a hengerállvány 65 egy-egy oldalán elhelyezett csévélődobok tenge-