161424. lajstromszámú szabadalom • Vízben oldódó bevonószerek

161424 6 tűrő oldószerek jelenlétében, vízben oldódó ter­mékeket képeznek. Az ilyen kevéssé disszociált savakkal képezett és a jelzett célra alkalmas sók példáiként az alkálikarbonátok és alkálikarbamá­tok említhetők. Vizet tűrő oldószerként alkoholok, mint meta­nol, etanol, propanol, izopropanol, butanol, izo­butanol, szek.butanol, terc.butanol, glikol-féléte­rek, mint etilénglikol-monometiléter, etilénglikol­-monoetiléter, etilénglikol-mono (izo)-pr opiléter, etilénglikol-monobutiléter, ketoalkoholok, mint diacetonalkohol és hasonlók alkalmazhatók. A találmány gyakorlati megvalósítási módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; meg­jegyzendő azonban, hogy a találmány köre nin­csen ezekre a példákra korlátozva. A példákban a „részek" súlyrészeket képviselnek. „A" komponens: 1. 400 g polibutadiénhez, amelynek viszkozitása 20 °C-on 5 P és amely 80% cisz-részt tartalmaz, hozzáadunk 10 g xilolos, 1% réztartalmú réznaf­tenát-oldatot, majd 100 g maleinsavanhidridet. Az elegyet 190—220 °C hőmérsékleten hevítjük mindaddig, míg annak szabadmaleinsavanhidrid­-tartalma 0,05% alá nem csökken. 100 °C hőmér­sékletre történő lehűlés után az elegyet 50 g dia­cetonalkohollal hígítjuk, majd 20 g víz hozzáadá­sával 2 óra hosszat hidrolizáljuk 95 °C hőmérsék­leten. 2. 200 g maleinsavanhidridet 95 g etanollal, 130 °C hőmérsékleten félészterré alakítunk. 10 g xi­lolos, 1% réztartalmú réznaftenát-oldat hozzá­adása után 400 g polibutadiént — amelynek visz­kozitása 20 °C-on 5 P és amely 80% cisz-részt tar­talmaz — csurgatunk az elegyhez. Az elegyet 200 °C hőmérsékletre hevítjük, amikor is 80 ml illé­kony alkotórész illan el a szedőbe. 5 órai reakció­idő után szabad félészter már nem mutatható ki a reakcióelegyben. Az elegyet 100 °C hőmérsék­letre hűtjük le, 60 g diacetonalkohollal hígítjuk, 20 g vízzel 95 °C hőmérsékleten 2 óra hosszat hidrolizáljuk, majd etanollal 70% szilárdanyag­tartalomra hígítjuk. „B" komponens: 1. 360 g 36%-os formaldehidoldat, 106 g trietil­amin és 286 g 4,4-bisz-(4-hidroxifenil)-valerián­sav elegyét 80 °C hőmérsékletre melegítjük, a reakcióelegy pH^értekét (desztillált vízzel 1:10 arányban történő hígítás után mérve) adott eset­ben további trietilamin hozzáadásával 7,7 és 8,0 közöttire állítjuk be. Az elegyet 10 óra hosszat 80 °C hőmérsékleten tartjuk, majd lehűtjük. 2. 228 g 2,2-bisz-(4-hidroxifenil)-propánt 500 ml 2 n nátriumhidroxid-oldatban melegítéssel oldunk. Az oldathoz azután hozzákeverjük 110 g techni­kai klórecetsav-nátriumsó 170 g vízzel készített 20 oldatát, a hőmérsékletet lassan 60—90 °C-ra emeljük és a reakcióelegyet 1 óra hosszat ezen a hőmérsékleten tartjuk állandó keverés közben. A reakcióelegyből kivett mintának, amelyet 5 megsavanyítás útján alkálimentesítettünk, a to­luol és butanol elegyében oldódó részéből a sav­szám meghatározása útján megállapíthatjuk, hogy a biszfenol kb. 85%-a lépett reakcióba, míg a többi rész szabad állapotban maradt. 10 A kapott masszához 200 g 35%-os formaldehi­det adunk, amikor is tiszta oldat képződik, ezt 3 napig 40 °C körüli hőmérsékleten tartjuk. Ezután 100 g butanolt adunk hozzá és a számított meny­nyiségű sósavval lecsapjuk a rezolkarbonsav és ^ rezol elegyét. Többszöri mosás után kb. 500 g butanolos oldatot kapunk, amelynek savszáma kereken 140 mg KOH/g. A termék szilárdanyag­tartalma kb. 65%. Az oldat ammóniával történő semlegesítés után vízzel korlátlanul hígítható. 3. Klórecetsav-nátriumsónak az elméleti mennyi­séghez képest feleslegben való alkalmazásával és célszerűen a klórecetsav, ill. klórecetsav-nátrium-25 só nem kívánatos elszappanosodását okozó körül­ményeknek lehetőséghez képest való kerülésével, sikerül végrehajtani az egyik fenolos hidroxil­csoport gyakorlatilag mennyiségi éterezését, úgy, hogy lényegében difenilol-monoglikolsavétert, 30 ül. ennek nátriumsóját kapjuk. Ezt a terméket az előző szakaszban („B" 2.) leírthoz hasonló módon 175 g formaldehiddel kondenzáljuk, végül pedig 114 g butanol vagy ciklohexanol hozzáadásával dolgozzuk fel tovább. Az így kapott kondenzá-35 tum savszáma kereken 155 mg KOH/g. A fenti eljárás során a „B" 2. és „B" 3. kom­ponensben 2,2-bisz-(4-hidroxifenil)-propán he­lyett más analóg biszfenolok is alkalmazhatók, amelyeket hosszabb láncú ketonokból nyerünk; 40 ilyenek pl. metiletilketon, ciklohexanon, metil­ciklohexanon felhasználásával állíthatók elő. A biszfenol molekulájában a hid-részt az eddig em­lített vegyületekben szereplő alkánmaradék he­lyett kén vagy —SO2— csoport is képezheti, 45 vagy közvetlenül dioxidifenil is alkalmazható biszfenolként. 50 1. példa 120 g „A" 2. komponens és 50 g „B" 1. kompo­nens elegyét 35 g etanollal hígítjuk, majd trietil­amin hozzáadásával 6,5 pH-értékre (10%-os ol­datban mérve) állítjuk be. A gyantát desztillált g5 víz hozzáadásával 10% szilárdanyag-tartalomra hígítjuk. Egy 1,5 liter űrtartalmú fémedényben, amelyet katódként kapcsolunk, 100 V feszültség esetén a gyantaoldat 25 °C hőmérsékleten 1 perc alatt bevonatként kiválik egy 200 cm2 nagyságú g0 anódfelületre. 160 °C hőmérsékleten 30 percig történő beégetés után egy 20 my rétegvastagságú filmet kapunk, amely előzetesen nem kezelt vas­bádog anódanyagként való felhasználása esetén is kitűnő korrózióállóságot és kiváló mechanikai tu-65 lajdonságokat mutat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom