161389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenolok és ketonok előállítására
5 161389 6 tot képező lúgos anyag lehet bármilyen szervetlen vegyület, ha ez oldódik vízben és ennek során lúgosnak bizonyul. Az ipari alkalmazás szempontjából azonban például a következő szervetlen vegyületeket alkalmazhatjuk: nátrium-, kálium- és kalciumoxid vagy hidroxid, vizes ammónia, a nátrium, kálium és más elemek karbonátjai, bikarbonátjai, foszfátjai, hidrogénfoszfátjai stb. A jelen találmány igénypontjai alá eső módszer keretében alkalmazott lúgos anyag koncentrációja 0,01 súly%-tól közel a telítési pontig terjedhet, bár jobb eredmény érhető el 0,1%-tól 10 súly°/0 -ig (ha oldható) terjedő koncentráció alkalmazásával. Szükségtelenül magas koncentrációjú lúgos anyag alkalmazása egyes esetekben ellenkező hatással jár, péMául megakadályozza, hogy a korrozív anyagok a vizes rétegbe kerüljenek át vagy abban az esetben, ha erősen lúgos anyagot használunk, hidroperoxid-veszteségeí okoz oly módon, hogy sót képez az említett hidroper oxidokkal. A lúgos vizes oldat/hidroperoxid reakcióelegy mennyiségi súlyaránya 1/20—20 lehet, előnyösen 1/5—5. Olyan módszerként, amelynek keretében az említett lúgos vizes oldatot az említett hidroperoxid-tartalmú keverékkel hozzuk érintkezésbe (a jelen találmány keretein belül) például olyan eljárásokat javasolhatunk, amelyek szerint mindkét említett folyékony fázist alaposan diszpergáljuk és keverőtartáiy vagy recikíizáltató keverőszivattyú segítségével összekeverjük, majd a két folyadékot ü1 építéssel szétválasztjuk, vagy egy olyan módszert, amely szerint az említett két folyadékot extrakciós toronyban ellenáramú többfázísos érintkezésnek tesszük ki. A fent említett eljárás során megfigyelhető hőmérséklet előnyösen rendszerint 0— 100° lehet, bár ügyelnünk keli a hidroperoxídok stabilitására és a vizes rétegben való oldhatóságára. Miután az említett hidroperoxidot tartalmazó keveréket érintkezésbe hoztuk az említett lúgos vizes oldatta] a jelen találmány igénypontjai alá eső módszer szerint, az említett hidroperoxid-tartalmú keveréket savval katalizált bontási lépéseknek vetjük alá közvetlenül, vagy úgy, hogy a hidroperoxidok arányát a le nem reagált alkil-aromás szénhidrogének desztillációs eltávolításával növeljük. A jelen találmány jobb megértésének elősegítésére a következő jellemző példákat mutatjuk be. Szükségtelen azonban azt hangsúlyoznunk, hogy ezek a példák nem használhatók fel a jelen találmány bármilyen módon való korlátozására. 1. példa. 5 A kumolt 120 C° hőmérsékleten 0,1 súly°/0 káliumhidroxid jelenlétében levegővel hoztuk érintkezésbe; ennek során 24% kumolhidroperoxidot tartalmazó keveréket kap-10 tunk. A káliumhidroxid szűréssel való eltávolítása után az így kapott szürletet két részre osztjuk. A két rész egyikét szobahőmérsékleten 10 percen át ráztuk 1/2 súlyrész 1%-os vizes nátriumbikarbonát-oldattal és 15 1.5 percen át állni hagytuk; ezután elválasztjuk a folyadékrétegeket. Az így kapott olajos rétegből desztillálással eltávolítottuk a kumolt; ennek során a kumolhidroperoxidtartalmat 70%-ra állítottuk be. A kapott ter-20 méket aceton és kismennyiségű cc. kénsav hozzáadásával fenollá és acetonná bontottuk el, majd a visszamaradó kénsavat 5%-os vizes nátriumkarbonát-oldattal semlegesítettük, és elválasztottuk a nátriumszulfátot tar-25 talmazó vizes réteget. Az így kapott termékeket tartalmazó nyers elegyből a még jelenlevő acetont és kismennyiségű vizet desztillációval távolítottuk el; így egy fenék-folyadékot kaptunk 55% fenol-, 24% kumol-, 30 11% alfa-metilstirol-, 5% acetofenon- és körülbelül 5% nem illó maradék — stb. — tartalommal, amelyet mintaként használtunk. A miníafoíyadékban 120 órán át 160 C° hőmérsékleten egy lágyacél-mintalapot 35 tároltunk bemerítve. A mintalemezen a bemerítés után nem voltak megfigyelhetők bernaródások vagy korróziós lyukak, bár a felületi fény nagyon 40 kevéssé ugyan, de csökkent. A súlyveszteségből számított korróziós vastagság/év 0,026 mm volt. 45 Az 1. példával párhuzamos vizsgálat. Az említett 1. példában kapott rnintafoíyadékkal csaknem azonos összetételű minTM 50 tafolyadékot állítottunk elő úgy, hogy az 1. példa szerint megosztott hidroperoxid reakciófolyadék két része közül a fennmaradót ugyanazoknak a műveleteknek vetettük alá, mint az 1. példában, azzal a kivétellel, hogy 55 a nátriumbikarboriáttal való kezelést elhagytuk. Lágyacél mintalapot merítettünk az említett mintafolyadékba és 72 órán át 160 C°-on 60 ebben tartottuk. Korróziót észleltünk a mintalap egész felületén, amikor az említett lapot kivettük a folyadékból. A korróziós .vastagság/év a súlyveszteségből számítva —amelyet azután mértünk, miután a rozsdát 65 mosással eltávolítottuk —• elérte az 1,9 mm-t. o
