161343. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-diataciklo-4-imino-1,4-dihidropiridin-származékok előállítására

11 szénláncú alkil-perészter-származékot kb. ,180— 200 C° közötti hőmérsékleten pirolizáljuk. A reakció során izobutén, széndioxid, és l-(2-piri­midinil)-4-imino-l ,4-dihidropiridin-hidrogén­halogenid képződik. 5-b: A csoportok lehasítása redukcióval A pirimidinil- és/vagy piridin-gyűrűkhöz kap­csolódó halogén-, tio és/vagy alkiltio-szubszti­tuenseket redukciós úton hasíthatjuk le. A ha­logénatomok eltávolítása esetében a kiindulási anyagokat előnyösen nemesfém katalizátorok, pl. palládium jelenlétében hidrogénezzük, míg a tio- és/vagy rövidszénláncú alkiltio-szubszti­tuensek eltávolítása esetén a hidrogénezést cél­szerűen Raney-nikkel katalizátor jelenlétében hajtjuk végre. A reakciót előnyösen rövidszén­lancú alkanolok jelenlétében végezzük, és a ha­logén-szubsztituensek eltávolítása esetén a reak­cióelegy pH-ját savmegkötőszerek, pl. magné­ziumoxid, kalciumoxid, kalciumkarbonát vagy *" hasonló anyagok adagolásával semleges, vagy enyhén lúgos értéken tartjuk. 6. eljárásmód Az 1,4-dihidropiridin-gyűrű kialakítása gyű­rűtágítással ** Az (I) általános képletű vegyületek 1,4-dihid­ropiridin-gyűrűjét úgy alakíthatjuk ki, hogy va­lamely szabad l-(4-R1-5-R 2 -6-R 3 -2-pirimidinil)­-pirrol bázist kloroformban 500—600 C°-ra he­vített forró csövön vezetünk keresztül. A reak- 30 ció körülményei között diklórkarbén képződik, amely a pirrol-gyűrű kettős kötésére addicioná­lódik, majd a képződött biciklo-vegyület a meg­felelő l-(2-pirimidinil)-3-klórpiridiniumkloriddá izomerizálódik. A kapott terméket folyékony 35 ammóniában felvesszük, és hűtés közben 1,1 mólekvivalens alkálifémamid, előnyösen káli­umamid folyékony ammóniával készített ele­gyét adjuk hozzá. Az elegyet autoklávban 1 órán át 80 C°-on tartjuk. A reakció során piri- 40 din közbenső termék képződik, amely ammóniá­val a kívánt termékké, és l-(2-pirimidinil)-3--aminopiridinium-klorid melléktermékké ala­kul. A reakcióelegyet lehűtjük, az oldószert el­távolítjuk, a termékeket forró metanolos ex- 45 trakcióval elkülönítjük a káliumkloridtól, majd a két terméket rövidszénláncú alkanolból, vagy egyéb megfelelő oldószerből frakcionáltan kris­tályosítjuk. 7. eljárásmód 50 Kvaterner csoportok cseréje Az (I) általános képletű vegyületeket úgy i? előállíthatjuk, hogy valamely l-(nitro-szubszti­tuált f enil)-4-imino-l ,4-dihidropiridin-hidrogén­halogenid és a megfelelő 2-amino-4-R1-5-R 2 -6- 55 -R3 -pirimídin elegyét kb. 60—160 C°-on hevít­jük. A reakciót előnyösen poláros szerves oldó­szerek jelenlétében hajtjuk végre. A reakció­elegy feldolgozása során az oldószer egy részét eltávolítjuk, a maradékból a nitroanilint vízzel 60 kicsapjuk, az elegyet szűrjük, majd a szűrletet vákuumban betöményítjük. A kiindulási anyagot nitro-szubsztituált klór­vagy fluorbenzol és 3-R5 -4-R 6 NH-piridin kon­denzációjával állíthatjuk elő. A reakció körül- 65 12 menyei az 1. példában leírtakkal lényegében azonosak. A találmány szerint előállítható vegyületek' vércukorszint-csökkentő hatással rendelkeznek, ennek megfelelően melegvérűek abnormálisan magas vércukorszintjének csökkentésére hasz­nálhatók fel. Ha a vegyületeket orálisan egész­séges patkányoknak vagy tengerimalacoknak, vagy streptozotocinnal kiváltott diabetes-ben szenvedő patkányoknak adjuk be, azt tapasztal­juk, hogy az állatok vércukorszintje jelentősen csökken. A vegyületek szubkután vagy orális adagolásával jelentős vércukorszint-csökkenést válthatunk ki olyan állatokon is, amelyek mel­lékveséjét előzetesen eltávolítottuk. A vegyüle­tek a vércukorszint-csökkenést kiváltó dózisban nem mutatnak toxikus mellékhatásokat. Az akut toxicitás vizsgálata során bebizonyosodott, hogy a vegyületek terápiás indexe kedvező. így az 1. példa szerinti eljárással előállított l-(2-pi­rimidil)-4-imino-l,4,-dihidropiridin ED50 értéke egéren, orális, ill. szubkután adagolás esetén kb. 25 mg/kg, míg a vegyület egéren meghatározott akut LD50 p. o. értéke 107 mg/kg, és akut LD 50 i. v. értéke 68 mg/kg. A találmány szerint elő­állított vegyületek farmakológiai vizsgálata so­rán bebizonyosodott, hogy a vegyületek orális úton beadva kitűnően abszorbeálódnak, és jó eredménnyel alkalmazhatók melegvérűek ma- i gas vércukorszintjének kezelésében. : A találmány szerint előállított vegyületeket dózisegységenként 5— kb. 5— kb. 25 mg ható­anyagot tartalmazó, orális vagy parenterális dó­zisegységek formájában adhatjuk be. A vegyü­leteket előnyösen orális dózisegységek, pl. tab­letták, kapszulák, pilulák, porkészítmények, granulák, ostyák stb. alakjában alkalmazzuk. Az orális készítményeket ismert módszerekkel állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részle­tesen ismertetjük. 1. eljárásmód 2-X-pirimidin- vagy 2-X-pirazin-származékok és 4-aminopiridin kondenzációja 1. példa l-(2-pirimidinü)-4-imino-l,4-dihidropiridin­-hidroklorid 14,12 g (0,15 mól) 4-aminopiridin, 17,18 g (0,15 mól) 2-klórpirimidin és 80 ml absz. etanol ele­gyét 1 órán át keverés és visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtjük, a kivált fehér, szilárd anyagot kiszűrjük és szárítjuk. 26,59 g (86%) l-(2-pirimidinil)-4--imino-1,4-dihidropiridin-hidrokloridot kapunk, o. p.: 308—309 C° (bomlás). Metanolos átkristá­lyosítás után 310—312 C°-on bomlás közben ol­vadó, fehér prizmás terméket kapunk. Elemzés Cg H 9 ClN 4 képletre: Számított %: C = 51,81 H = 4,35 N = 26,85 Talált %: 51,70 4,25 26,97 Ha az 1. példában ismertetett eljárásban 2--klórpirimidin helyett ekvimoláris mennyiségű 2-klór-5-metil-pirimidinből vagy 2-klór-4-etil-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom