161311. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirrolo- benzodiazepinon-származékok előállítására

5 vagy poliszacharidokat foglalja magában (pl. — glükóz, fruktóz, szacharóz, barnacukor, keményítő, búzakeményítőj galaktóz, dextrin, glicerin, melasz és hasonlók). A fehérjeszerű anyagok módosítatlan fehérjék és fehérje lebontási '• termékek lehetnek, különösen a fehérjehidrolízisnél képződő termékek. Asszimilálható nitrogénforrásként és fehérjeszerű anyagként pl. az alábbi anyagokat alkalmazhatjuk: kukoricalekvár, élesztő, autolizált sörélesztő, szójababliszt, 1" földimogyoróliszt, gyapotmagliszt, búzaliszt, tej szilárd-anyagok, kazein pankreatikus hidrolizátuma, állati peptonok, húsextrakt, pepton, halliszt, élesztőextrakt, hús- és csontmaradványok és szervetlen anyagok (pl. nitrátok és ammó- 15 niumsók). A szén- és nitrogénforrásokat előnyösen kombinációkban alkalmazhatjuk; tiszta szén- és nitrogénforrások felhasználására azonban nincs mindenképpen szükség, minthogy nyomnyi mennyiségben növekedési faktorokat 20 és jelentős mennyiségű ásványi tápanyagokat tartalmazó kevésbé tiszta anyagok is felhasználhatók. A táptalajhoz kívánt esetben ásványi sókat (pl. nátriumkloridot és káliumkloridot) és puffer anyagokat (pl. kálciumkarbonátot és kál- 25 ciumfoszfátot) is adhatunk. A táptalajhoz szükség esetén habzásgátlót (pl. folyékony paraffint, zsíros olajokat vagy szilikont) is adhatunk. A Streptomyces achromogenes var. tomaymyceticus maximális növekedésének és fejlődésé- 30 nek elősegítése céljából a táptalajt inokulálás előtt kb. 5,5 és 8,0 közötti, előnyösen kb. 6,0— 7,0 pH-értékre állíthatjuk be. Megfigyeltük, hogy az organizmus növekedési periódusa és az antibiotikum termelése alatt a pH-t továbbra is 35 kb. 6,0—6,5 értéken tarthatjuk. Optimális és maximális antibiotikum termelést kb. 25—37 C°-os táptalaj hőmérséklet mellett kb. 40—80 órás fermentációs idővel kapunk. A fenti időtartam végén jelentős mennyiségű antibiotikum 40 képződik. Más antibiotikumok nagyobb mennyiségben történő termeléséhez hasonlóan a kívánt antibiotikum nagyobb mennyiségben történő előállítása céljából a fermentációt előnyösen szub- 45 merz aerob körülmények között végezzük el. Kisebb mennyiségű antibiotikum előállítása esetén a fermentációt szubmerz körülmények között, kis üvegekben vagy lombikokban, rázatott vagy megfelelő mechanikai berendezéssel kever- 50 tetett üvegben végezhetjük el. Nagyobb térfogatú inokulált táptalajt a fermentációs iparban általánosan alkalmazott nagy tartályokban vagy fermentorokban dolgozhatunk fel. Nagyobb mennyiségű antibiotikum termelése esetén a §g tartályok vagy fermentorok inokulálásához az antibiotikum termelésben mutatkozó kiesések elkerülése céljából az organizmust előnyösen vegetatív formában alkalmazhatjuk. Ezért előnyösen oly módon járhatunk el, hogy viszonylag 60 kis mennyiségű táptalajnak az organizmus spórás alakjával való inokulálása útján előbb az organizmus vegetatív inokulumját képezzük, majd a vegetatív inokulumot aszeptikusán nagyobb tartályokba vagy fermentorokba visszük át. A g5 6 vegetatív inokulum készítéséhez az antibiotikum termeléshez felhasználttal azonos vagy attól különböző táptalajt alkalmazhatunk. A táptalaj keverését és levegőztetését többféleképpen oldhatjuk meg. A keverést propellerkeverővel vagy más hasonló mechanikai keverőberendezéssel, a fermentor forgatásával vagy rázatásával, különböző szivattyú-berendezésékkel vagy steril levegőnek a táptalajon való átvezetésével biztosíthatjuk. A levegőztetést oly módon oldhatjuk meg, hogy a fermentációs elegybe steril levegőt fúvatunk, vagy a fermentlevet levegöatmoszférába, ill. azon át permetezzük, porlasztjuk vagy öntjük. Az antibiotikumot ezután a iermentléből szűréssel vagy centrifugálással elválasztjuk, majd az antibiotikumok kinyerésének szokásos extrakciós vagy adszorpciós módszereivel izoláljuk. Az extrakciót oldószerekkel, előnyösen poláros szerves oldószerekkel végezhetjük el. E célra pl. alkoholokat (pl. metanolt, etanolt, propanolt, izopropanolt vagy butanolt); zsírsavak alkilésztereit (pl. etilacetátot), ketonokat (pl. acetont), klórozott szénhidrogéneket (pl. kloroformot) és piridint alkalmazhatunk, azonban más hasonló jellegű oldószereket is felhasználhatunk. Előnyösen alkalmazhatjuk a fenti oldószerek elegyeit. Az antibiotikumot a fermentléből adszorbensekkel (pl. diatomafölddel, aktivált alumíniumoxiddal, szilikagéllel, aktív-szénnel és kovasavval) is kinyerhetjük. Az antibiotikumot az adszorbensről megfelelő poláros szerves oldószerrel —mely az antibiotikumot oldja — könynyen eluálhatjuk. Az antibiotikumot az extraktból vagy eluátumból kis térfogatra való bepárlás és az antibiotikumot nem oldó, a jelenlevő oldószerrel elegyedő oldószer hozzáadása útján való kicsapás útján nyerhetjük ki. Az antibiotikumot átkrístályosítással vagy kromatográfiás úton tisztítjuk. Az átkristályosításhoz vizes acetont, vizes metanolt vagy az antibiotikumot kellő mértékben oldó bármely más oldószert alkalmazhatunk. Az antibiotikum tisztítását a kinyerésnél említett megfelelő adszorbensek segítségével történő kromatografálással is elvégezhetjük. Az antibiotikum kinyerésénél említett eluálószereket is felhasználhatjuk. A fenti módszerekkel izolált antibiotikum por alakú. Az antibiotikumot (az extraktból vagy eluátumból izolált por alakjában vagy izolálás nélkül) a (II) általános képletű vegyülettel reagáltatva a kívánt, találmányunk szerinti vegyülethez jutunk. A reakciót oly módon végezhetjük el, hogy az extraktból vagy eluátumból por alakjában izolált antibiotikumot valamely (II) általános képletű alkoholban, tiolban vagy di(kis szénatomszámú)-alkilaminban oldjuk vagy — amennyiben az antibiotikumot nem izoláljuk — az extraktot vagy eluátumot a fenti alkoholokkal, tiolokkal vagy di-(kis szénatomszámú)alkilaminokkal kezeljük és az oldatot lehűtjük. Ily módon kristályos terméket kapunk. Alkoholként pl. kis szénatomszámú, 1—6 szénatomot tartalmazó alifás alkoholokat és 7—8 szénato-3